Folytatjuk sorozatunkat: a héten Csehország zsidóságát mutatjuk be. Csehország és vele együtt a helyi zsidóság története szorosan összefonódik Magyarország, illetve az Osztrák-Magyar Monarchia történelmével.

Egy időben itt élt a világ egyik legnagyobb és legsokszínűbb zsidó közössége. Egy 1930-ban készült népszámlálás szerint Csehország, Szlovákia és Kárpátalja területén több mint 356 ezer zsidó élt, napjainkban azonban csupán néhány ezerre tehető a  számuk. Csehországban nagyjából 4000 zsidó lakik, akik 10 kisebb közösséghez (többek közt Brno, Karlovy Váry és Plzen) tartoznak. Minjent leginkább Prágában találhatunk.

Prága – ahol minden negyedik lakó zsidó volt

A cseh fővárosban a zsidók valószínűleg már a X. században letelepedtek. A XVI-XVII. század volt a prágai zsidóság aranykora. Bár kétszer is kiűzték őket ebben az időszakban, mindkétszer visszatértek, és minden korábbinál jobban ment a soruk. Ekkor élt a Máhárál, vagyis Jehuda Lőw ben Becálél rabbi, a prágai Gólem megalkotója. Az agyagból készült Gólem a legenda szerint a Régi-Új zsinagóga padlásán fekszik, de senki nem láthatja. A virágzásnak Mária Terézia uralkodása vetett véget, ekkor ismét kiűzték a zsidókat Prágából. A XVIII. század elején Prága lakosságának egynegyede zsidó volt.

A prágai zsidó gettó, mely nagyjából 800 éven át állt fenn, kedvelt célpontja volt a Morvaországból, német területekről, Spanyolországból és Ausztriából érkező zsidó menekülteknek. Meglehetősen nagy szabadságot élveztek, saját városházával rendelkeztek, melyre felhúzhatták a saját zászlajukat, és a gettó terjeszkedhetett is. A piros alapon sárga Dávid-csillagos zászlót IV. Károly király adományozta 1357-ben elismerése jeléül a prágai zsidóknak. Valószínűleg ez volt az első olyan eset, amikor a Dávid-csillagot a zsidó közösség képviseletére használták. Matematikusok, csillagászok, földrajztudósok, történészek, filozófusok és művészek laktak a gettó falai között.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA
A prágai zsidó temető több száz éves sírkövei

A régi zsidó temető 1439-től 1787-ig működött. Európa második legrégebbi zsidó temetője (a legrégebbi a XI. századi wormsi) a Pinkas és a Klausen zsinagóga közötti területen található. Körülbelül 200 ezer embert temettek el itt az évszázadok során, a sírok nagyjából 12 rétegben találhatók a földben. A leghíresebb a Máhárál sírja 1609-ből. A temető Hitler személyes parancsára maradt fent, mivel úgy gondolta, hogy múzeumnak fogják használni, miután az összes zsidót elpusztították.

Prágában több világhírű zsinagóga áll. Az 1479-ben épült, reneszánsz stílusjegyeket hordozó Pinkas zsinagógát Franz Kafka is látogatta. Az épületet többször árasztotta el árvíz. 1591-ben engedélyezte II. Rudolf császár a Maisel-zsinagóga megépítését, mely az adományozójáról kapta a nevét. 1694-ben nyílt meg a barokk stílusban épült Klausen zsinagóga. A Magas zsinagóga a zsidó városháza felső szintjén található, innen kapta a nevét. Ide jártak a gettó előkelőségei.

Kezdetek

995: bár valószínűleg már korábban jelen voltak itt zsidó kereskedők, hivatalosan ekkor kaptak letelepedési engedélyt Cseh- és Morvaország, valamint Szilézia területén. A keresztes hadjáratok antiszemita incidensek sorát hozták magukkal; sok zsidót megöltek, vagy keresztény hitre kényszerítettek. Nem birtokolhattak földet, és csak meghatározott foglalkozásokat űzhettek.

1270: megépül a prágai Altneushul (Régi-Új zsinagóga), amely máig megmaradt gótikus íveivel, vastag falaival és különleges homlokzatával a világ egyik legérdekesebb zsinagóga-épülete.

1389: egy prágai zsidó fiút megvádoltak azzal, hogy megtámadott egy szerzetest. A feldühödött tömeg több ezer zsidót mészárolt le, az életben maradókat kiűzték a városból, lerombolták a zsinagógát, valamint a temetőt.

1541: a Habsburg-dinasztia trónra kerülésével egy időben kiűzték a zsidókat az országból.

1551: bár engedélyezték a zsidók számára a visszatérést, sőt, a helyi törvények a legmegengedőbbek voltak egész Európában, mégis megkülönböztető öltözéket kellett hordaniuk, és gettóban kellett lakniuk.

Két pogrom között egy aranykor

II. Rudolf és Mátyás király idejében (1676-1619): egyéb polgári jogok megszerzése mellett (földtulajdon, bizonyos foglalkozások: orvos, kereskedő, bankár) mellett kiköltözhettek a gettóból, nem kellett megkülönböztető öltözéket hordaniuk, szabadon utazhattak és kereskedhettek. A szomszédos országok üldöztetései elől menekülő zsidók gyakran telepedtek le itt. Ekkortájt élt Jehuda Lőw rabbi, a Máhárál (1525-1609), a prágai Gólem készítője is.

Az ellenreformáció idején újra fellángolt az antiszemitizmus, pogromok indultak, jogfosztottság következett a zsidók számára

1689: prágai tűzvészben leégett a gettó

1726: törvényt hoztak arról, hogy a zsidó családok csak egy fiukat házasíthatják ki

1745: Mária Terézia a trónra kerülése után rögtön kiűzi a zsidókat Prágából. Három évvel később – hatalmas adó fejében – visszaengedte őket.

1780: A felvilágosult II. József alatt ismét javulni kezdett a csehországi zsidók helyzete. Ekkor kezdődött meg a zsidók nagyfokú asszimilációja.

100 év múlva már mintegy 140 ezer zsidó élt Cseh- és Morvaországban. A fejlődéssel párhuzamosan növekedett az antiszemitizmus, ami 1897-ben egy óriási pogromban csúcsosodott ki. 1899-ben, egy klasszikus vérvád alapján, azzal vádolták meg a zsidó Leopold Hilsner-t, hogy vallási szertartás keretében megölt egy fiatal lányt. A hónapokon át tartó perben végül halálra ítélték, de Károly királytól kegyelmet kapott. Az eset antiszemita támadások egész sorát indította el.

1918: Csehszlovákia kikiáltásával a terület zsidó lakossága létrehozott egy ernyőszervezetet, a zsidó Nemzeti Bizottságot, mely reprezentatív testületként léphetett fel a zsidó közösség érdekében. A Bizottság határozata szerint a zsidóknak lojálisnak kell lenniük az államhoz, a zsidóknak joguk van arra, hogy zsidókként határozzák meg önmagukat, a zsidó belügyeket, valamint az oktatást a Bizottság irányíthatja. Ettől kezdve, egészen a második világháborúig, virágzik a zsidó kultúra, iskolákat nyitnak meg, épül a közösség.

1933: Hitler hatalomra kerülésével Ausztriából, Németországból és Magyarországról sok zsidó menekült Csehszlovákiába, ahol a lakosság több mint három és fél százaléka volt zsidó.

1938: a németek elfoglalják a Szudétavidéket, és irányításuk alá kerül Csehszlovákia. 20 ezer zsidót azonnal megöltek. A háború végére a zsidó közösség 85 százaléka semmisült meg. A legtöbb zsidót Auschwitzba, Treblinkába, illetve Theresienstatdba (Terezin) deportálták.

a chevra kadisa épülete
a chevra kadisa épülete

Sok gyerek menekült meg az Angliába tartó Kindertransport segítségével. A 106 évesen nemrég elhunyt Sir Nicholas Wintont, akit a „brit Schindler-nek” is neveznek, 669, többségében zsidó gyereket mentett ki Csehszlovákiából a háború előestéjén, és helyezett el angliai családoknál. Winton soha nem beszélt tettéről, felesége véletlenül bukkant rá egy füzetre, mely a gyerekek adatait tartalmazta. 2014-ben megkapta Cseh Köztársaság legmagasabb kitüntetését, a Fehér Oroszlánt.

A II. világháború után az életben maradt zsidók közül sokan alijáztak, de az Izraelbe költözést hamarosan betiltották.

1948: az újonnan kikiáltott, függetlenségéért küzdő Izrael Államot Csehszlovákia nagy mennyiségű fegyverrel látta el. Az első országok egyike volt, amelyik elismerte Izraelt.

1950-60-as évek: a két ország elhidegült egymástól. Az itt maradt mintegy húszezer zsidó nem vállalhatta nyíltan a zsidóságát. A hatnapos háborút követően Csehszlovákia megszakította Izraellel a diplomáciai kapcsolatot.

1993: a hidegháború végével Csehszlovákia két államra szakadt. A Cseh Köztársaság újra felvette Izraellel a diplomáciai kapcsolatot. A volt kommunista országok vezetői közül Vaclav Havel elnök volt az első, aki Izraelbe látogatott. Számos, 1938-ban elkobzott ingatlant és egyéb tulajdont juttattak vissza a zsidó közösségnek.

A hidegháború végére csak egyetlen rabbi maradt a Cseh Köztársaságban. Az elmúlt több mint két évtizedben a zsidó közösség lassan magára talált, új zsinagógák, zsidó iskola és öregek otthona is nyílt. Az alacsony születésszám, a kivándorlás és nem utolsó sorban az asszimiláció miatt a zsidó lakosság száma egyre csökken.

Jelenleg mintegy 3900 zsidó él Csehországban.

Chábád

A prágai chábád-központ a Máhárálról kapta a nevét. Széleskörű oktatási programmal és többféle kóser étkezési lehetőséggel várják a Prágába látogatókat. Sábáti programajánlatuk is van, valamint lakásokat is lehet tőlük bérelni. Közkedvelt a peszáchi közösségi széderjük is. Mivel Prágában a város különleges zsidónegyede miatt igen sok a vallásos turista, az ő kiszolgálásukra specializálódott a Chábád-ház.

Chábád központot találhatunk még Karlovy Varyban is.

prágai Chábád-ház
prágai Chábád-ház

Híres csehországi zsidók:

Máhárálrabbi Jehuda Lőw ben Becálél (kb. 1520-1609)

A valószínűleg lengyelországi születésű, rabbicsaládból származó Jehuda Lőw rabbi a prágai zsidó aranykor, a XVI. század egyik leghíresebb zsidó tudósa, misztikusa és filozófusa volt, a hagyomány szerint Dávid király leszármazottja. Élete jelentős részében Prága vezető rabbija volt (bár tevékenykedett Morvaország és a lengyel Poznan rabbijaként is), fontos döntvényeket hozott, és részt vett a zsidó lakosság gazdasági életének irányításában. Filozófiája hatással volt a haszid gondolkodásmódra, illetve ráv Kook munkásságára is. A kabala iránt különösen érdeklődő II. Rudolf császár is magához rendelte egyszer, hogy a zsidó miszticizmusról beszélgessenek. A régi prágai zsidó temetőben temették el, sírja és szépen kimunkált, érintetlenül álló sírköve a mai napig látható. Számos leszármazottja között volt a chábád haszidizmus megalapítója, ljádi Sneur Zálmán rabbi, illetve rajta keresztül a lubavicsi Rebbék is, a breszlávi Náchmán rabbi, valamint a XX. század egyik leghíresebb hegedűművésze, Yehudi Menuhin is.

rabbi_low
Jehuda Lőw rabbi

A legenda szerint a Máhárál agyagból, kabalista ismereteinek felhasználásával alkotta meg az antiszemita fenyegetés és a számos korabeli vérvád miatt a Gólemet. Maga a „gólem“ a zsidó hagyományban egy antropomorf szerzet, akit (amit) varázslatos módon, élettelen anyagból alkottak meg a készítői. A több ismert gólem közül a prágai a leghíresebb. A szájába tett istennév segítségével működött,  amit a szombat beállta előtt ki kellett venni a szájából, hogy sábátkor ő is pihenjen. A Gólem hosszabb időn át szolgálta a prágai zsidó közösséget. Többféle változata is létezik a legendának azt illetően, hogy hogyan lett vége az „életének”. A hiedelem szerint a Gólem teste a mai napig a prágai Altneushul padlásán fekszik, és halál vár arra, aki megpróbálja meglesni. Az előző lubavicsi Rebbe, rabbi Joszef Jicchák Schneerson azon kevesek között volt, akik feljutottak a padlásra, és látták egy ember letakart alakját.

Gustav Mahler: a kiemelkedő jelentőségű zeneszerző szerény körülmények között élő, német anyanyelvű csehországi zsidó családba született. Bár kikeresztelkedett, egész életében érték antiszemita támadások.

Sigmund Freud: a pszichoanalízis atyja egy kis morvaországi faluban született, szegény zsidó családban. Néhány éves volt, amikor Bécsbe költöztek.

Max Brod: Kafka barátja és későbbi kiadója, író, újságíró, zeneszerző. 1939-ben a németek elől menekülve Palesztinába költözött.

Franz Kafka: A XX. század egyik legnagyobb írója. 1883-ban született egy német anyanyelvű, középosztálybeli prágai zsidó kereskedőcsaládba. Bár nem élt vallásos életet, egész életében nyíltan vállalta zsidóságát, tanult héberül, látogatott zsidó témájú előadásokat, és a Palesztinába költözést is fontolgatta halála előtt.

Madeleine Albright: az Egyesült Államok első női külügyminisztere a II. világháború előtt született Csehszlovákiában.

Chana Deutsch

A világ zsidó közösségeit bemutató sorozatunk korábbi cikkei:

Dánia

Etiópia

Nagy-Britannia

Belgium

Ciprus

Észtország