Általános szabály, hogy tisá böáv napján tartózkodunk az örömteli dolgoktól. Ide tartozhat egy séta, az újságolvasás vagy a rádióhallgatás is. És ide tartozik az is, hogy – a háláchikus dél időpontjáig – nem ülünk normál méretű széken, csak alacsony széken vagy a földön.

A háláchá, vagyis a zsidó törvénykezés az élet legapróbb részleteire is kiterjed. Meghatározza, hogy hogyan együnk, hogyan öltözködjünk és sok esetben azt is, hogy hogyan üljünk. A gyászolók alacsony székeken ülnek, peszách első (Izraelen kívül első két) estéjén pedig oldalra dőlünk, párnát teszünk a hátunk mögé és úgy fogyasztjuk el a lakomát. A zsidó jog meghatározza, hogy az imák mely részeinél kell felállnunk és melyek azok az imák, amiket ülve is el lehet mondani. A szombatot és ünnepet megszentelő kidussal és az ezeket a napokat búcsúztató hávdálával kapcsolatban is különféle szokások vannak az ülésre és az állásra vonatkozólag.

Miért fontos, hogy milyen széken ülünk?

Azok, akik gyászolnak, vagyis sivát ülnek, nem ülnek magas széken. Mivel tisá beáv napján az egész zsidó nép gyászolja a Szentélyeket és Jeruzsálem pusztulását, mindannyian alacsony székeken, sámlikon vagy a földön (esetleg a földre helyezett párnán) ülünk a böjt kezdetétől egészen tisá beáv napjának deléig. Mivel nem a 60 perces órák által meghatározott délről, hanem a naponta változó, háláchikus órák által megszabott délről van szó, így településenként és évenként is változó, hogy ez pontosan mikor van. Az adott településre vonatkozóan kiadott luách, vagyis zsidó naptár ad ebben eligazítást. Budapesten, ebben az évben, ez az időpont: 12:49.

Ami a szék magasságát illeti, vannak, akik szerint az a legjobb, ha 30 centiméternél alacsonyabb az ülőfelülete, mások szerint bármekkora, a normál méretűnél alacsonyabb ülőalkalmatosság megteszi. Vannak, akik megtiltják a csupasz földön ülést, és jobbnak tartják, ha szőnyegen, párnán, vagy alacsony zsámolyon foglalunk inkább helyet.

Természetesen, ha ez valakinek a számára különös kényelmetlenséggel járna (ide tartoznak a beteg, vagy idős emberek, várandós, szoptató anyák), akkor fel vannak mentve e gyász-szokás alól. Ugyanígy, ha valaki úton van, nyugodtan helyet foglalhat az autó vagy a busz ülésében, a megszokott (és legbiztonságosabb) módon, de vannak olyan vélemények is, melyek szerint az a legjobb, ha az ember állva teszi meg az utat, amennyiben erre módja van (pl. villamoson, autóbuszon, vonaton).

És ha már a bútoroknál tartunk, vannak, akik a matracukat a földre helyezik tisá beávkor és úgy alszanak, mások pedig csak egy párnát használnak kettő helyett, vagy más módon teszik kevésbé kényelmessé az alvást. Akinek az ilyen fajta változtatások különös kényelmetlenséget jelentenének, vagy miattuk nem tudna aludni tisá beávkor, azokra ezek a szabályok nem vonatkoznak.

Azt mondják bölcseink, hogy akik gyászolják Jeruzsálemet, megláthatják majd az örömét is.

Örüljetek Jeruzsálemmel és vigadjatok rajta, mind, akik szeretitek; örvendjetek vele örvendezéssel mind, akik gyászoltok miatta… (Jesája 66:10)

A messiás eljövetelével és a harmadik Szentély felépülésével ezek a szomorú és gyászos napok boldog időszakká válnak majd. Kívánjuk, hogy ez minél hamarabb, még a mi napjainkban bekövetkezzen!

zsido.com