Ezen a szombaton két hetiszakaszt olvasnak fel egyszerre, Mózes második könyve, a Smot két utolsó szakaszát (Vájákhél és Pekudé). Ezeket gyakran összevonják. Csütörtökön kezdődik niszán hónap és az újholdját megelőző szombat a negyedik a purim és pészah környéki négy különleges szombat sorában. Úgy nevezik: sábát háchodes, a hónap szombatja.
Bár az évek számítása szerint az új év ros hásánával kezdődik, a Tóra számítása szerint az a hetedik hónap, tisri első (két) napja, és a tórai számítás szerint niszán hónap az év első napja (erről például itt írtunk részletesen). Bölcseink úgy rendelkeztek, hogy ilyen esetben a különleges szombathoz tartozó párását háchodes tórai szakaszához tartozó háftárát, vagyis prófétai szakaszt olvassák fel a zsinagógákban. Ez utóbbi szakasz a peszách áldozatról szól – hiszen a felolvasáskor nem sokkal több, mint két hét választja el a zsidó népet peszách ünnepétől – és így a prófétai szakasz is ehhez a témakörhöz kapcsolódik.
A párását háchodesben Mózes és Áron – még a kivonulás előtt, Egyiptomban – felszólítja a zsidókat, hogy minden egyes háztartásban vágjanak le egy bárányt, a vérét pedig kenjék az ajtófélfára. Ezek után a húst nyílt láng fölött kellett megsütni és elfogyasztani, ami pedig megmaradt, azt teljes egészében el kellett égetni. Az ajtófélfára kent vér jel volt a halál angyala számára: amelyik házon bárányvér volt, azt átugrotta (héberül: pászách – innen ered a peszách név) és nem sújtott le az ott lakó elsőszülött(ek)re.
Az ismét Jechezkél próféta könyvéből származó szakasz arról az új peszách áldozatról szól, melyet majd a jövőben felépülő harmadik jeruzsálemi Szentélyben mutatnak be. Ez az örök időkig álló harmadik Szentély felavatási ceremóniája. Az első hónap (vagyis a most kezdődő niszán) első napján a pap (kohén) egy fiatal bika vérét keni majd a Szentély ajtófélfáira, az oltár párkányának négy sarkára, valamint a Szentély belső udvarának ajtófélfáira. Ezt megismétli a hónap hetedik napján, majd a 14. napon, erev peszáchkor, a peszách beköszöntét megelőző napon következik a hagyományos peszách áldozat. Ezt követi a különféle áldozatok leírása és más szabályok.
Mint láthatjuk, ez a prófécia a jövőben felépülő harmadik Szentélyről szól, mint Jechezkél próféta sok más próféciája. Szó van benne a szentélybeli áldozatok és tisztulási rítusok mellett a királyok felszenteléséről is. Amikor Jechezkél ezt a próféciát mondta, a Szentély romokban hevert. A párhuzamot a különleges hetiszakasszal mégis egyértelműen a peszách áldozatra való felkészülés, illetve az ahhoz kapcsolódó instrukciók adják. Mindkettő az eljövendő megváltásról – az egyik az egyiptomi fogságból való kivonulásról, a másik pedig a végső megváltásról – szól, pontosabban az azokra való felkészülésről, nem pedig már megtörtént ünnepségről, vagy ceremóniáról. Bár mindkettőhöz isteni csodára volt, illetve lesz szükség, nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy az ember nem várhat egyszerűen a csodára. Mindig meg kell tennünk azokat a lépéseket, melyek ehhez a csodához elvezetnek. Ez a histádlut, az ember személyes hozzájárulása a történésekhez. Emellett az embernek hinnie is kell a csodában, hogy az megtörténhessen, ahogyan az évszázadok óta elnyomás alatt élő zsidók hittek abban, hogy az Örökkévaló megváltja és kivezeti őket a szabadságba, vagy ahogyan a száműzetésben élő próféta hitt a végső megváltás eljövetelében. Képesnek kell lennünk arra, hogy higgyünk a még meg nem tapasztalt, de várt és remélt változásban ahhoz, hogy az valóban bekövetkezhessen.
zsido.com