Átolvastam 99-05-10/Zsuzsa
Egy kabbalista, vagy egy gyerek?
A híres középkori Bölcs, a kinoni Sámson rabbi, egyszer a következőket mondta: “Annak ellenére, hogy jártas vagyok a kabbala rejtelmeiben, ismerem az isteni szférákat, mégsem róluk meditálok imámban. Isten képét nem korlátozom arra, ahogy az az égi szférákban megnyilvánul, hanem egy kis gyermek egyszerűségével fordulok Istenhez.”
A legtisztább ima az egy kis gyermek fohásza. Egy kabbalista, mivel tudja hogyan nyilvánul meg az Örökkévaló az “égi” szférákban, imáiban valami megfoghatatlan elvont fogalomhoz, szférához, végtelen fényhez fohászkodik. Egy gyermek azonban, akinek még nincs tudomása mindezekről, imájában a lehető legegyszerűbb nyelven, egyenesen, fordul Istenhez.

* * *

Amikor kora reggel felébredünk, mint egy újszülött nyitjuk ki szemeinket. Ha a nap folyamán, is magunkkal tartjuk, ezt a gyermeki egyszerűséget, Istenhez a lehető legőszintébben tudunk szólni.

Megjelent: Gut Sábesz 3. évfolyam 29. szám – 2014. november 12.