Ahogy egy házasságban, úgy egy nemzet esetén sem mehet az egység az egyéniség rovására – írja a közelgő ünnep kapcsán az Aish.com.
Purim egyik jellegzetessége, hogy bizonyos településeken más időpontban ünneplik, mint a világ többi részén. Amíg a legtöbb helyen ádár 14. purim dátuma, addig Jeruzsálemben és azon városokban, melyek már a Jehosua (Józsué) idejében is fallal voltak körülvéve, ádár 15. A judaizmusban mindig nagy szerepet kap a zsidó nép egysége, így talán logikusabb lenne, ha purimot is ugyanazon a napon ünnepelné mindenki.
Még inkább meglepő az eltérő dátum, ha arra gondolunk, hogy a purimi előírások egy része is éppen a zsidók közötti egység erősítését célozza.
A misloách mánot (ételajándékok küldése) és a mátánot leevjonim (adakozás a szegényeknek) a közösségi érzés és a közös felelősségvállalás szép példái, melyet a zsidók közötti kohéziót hivatottak elősegíteni.
A főműve után Chiduséj HáRimnek nevezett első guri rebbe, Jicchák Meir Rotenberg Alter rabbi (1799-1866) magyarázata szerint éppen purim testesíti meg a valódi egység összetettségét és szépségét. A zsidók elpusztítására törő Hámán, a purimi történet főgonosza, a zsidók megosztottságában látta a gyenge pontjukat. A perzsa birodalomban élő zsidók ugyanis nem voltak egységesek, számtalan dologban álltak vitában egymással. Hámán felismerte, hogy egy száműzetésben élő, saját megosztottságától is szenvedő nép pusztulásra van ítélve, így magabiztosan látott neki gonosz terve megvalósításának, Achasvéros király közreműködésével.
Moredcháj és Eszter királyné megértette, hogy Hámán megtalálta a zsidók Achilles sarkát. Tudták, hogy csak az egység helyreállításával lehet esélyük arra, hogy felülkerekedjenek az életükre törő erőkön. Összehívták tehát a zsidókat és a közös értékekről, a közösség megtartó erejéről beszéltek nekik. A zsidók megértették az üzenetet, közösen imádkoztak és kiáltottak fel az Örökkévalóhoz. A történet vége ismert: Hámán terve kudarcba fulladt, gonoszságáért pedig az életével fizetett.
Eszter és Mordecháj tudta, hogy az egység nem azt jelenti, hogy mindenkinek ugyanolyanná kell válnia és egyforma szokásokat kell követnie. Az a fontos, hogy a nép tagjai a közös céljaikra és az egymáshoz fűződő kötődésükre koncentráljanak, saját egyéniségük feladása nélkül.
Egy nemzet megannyi különféle emberből áll, akik egymás kiegészítéseként tekintenek a tőlük eltérőkre. A zsidó nép közös küldetése, hogy a zsidó értékek szerint éljen. Minden egyes tagja a saját, egyéni tehetségével és személyiségével járul hozzá a nagy feladathoz. Mordecháj és Eszter vezetésével a perzsiai zsidók ráébredtek arra, hogy egységbe tömörülésük nem jár az egyéniségük feladásával. A nép egysége úgy valósult meg, hogy eközben egyik csoportja sem adta fel jellegzetes vonásait.
Purim két különböző dátuma is ezt a gondolatot fejezi ki: a nemzet egysége nem követeli meg a saját személyiség megtagadását. Az, hogy a zsidók két különböző napon vigadnak purimkor, arra emlékeztet minket, hogy lehetünk úgy is a nép tagjai, hogy eközben egyes szokásaink eltérnek egymástól.
Az értékeink és céljaink megegyeznek, de ettől még mindannyian különböző egyéniséggel bírunk.
Ez az elv a személyes kapcsolatok terén is jól kamatoztatható. A házastársaknak sem kell egyformává válniuk, nem kell, hogy megegyezzen a személyiségük, vagy mindenről ugyanazt gondolják. Egy házastársi kapcsolat azzal együtt lehet rendkívül intim, boldog és örömteli, hogy a felek sok mindenben különböznek egymástól. Az eltérő személyiségjegyeket és gondolatokat érdemes megbecsülni és nagyra értékelni, hiszen ha a nagy, közös célok megegyeznek és a felek tisztelettel fordulnak egymás felé, akkor életük csak színesebbé és teljesebbé válik különbözőségeiktől.
Természetes dolog, hogy a házastársak másképpen ítélnek meg bizonyos dolgokat, más következtetésekre jutnak, más döntéseket preferálnak. Egy jól működő, boldog házasság egyik feltétele, hogy mindkét fél szabadon fejthesse ki gondolait és elképzeléseit anélkül, hogy azzal a másiknak feltétlenül egyet kellene értenie. Az empátia, a másik fél különbözőségének elfogadása teremti meg a szükséges kohéziót, amely egy erős és tartós kapcsolathoz szükséges.