A „Bíró Dániel” negyed évszázada – Az ortodox kórház történetéből 2. rész

Sokan tudják, hogy Budapesten működik zsidó kórház, talán még azt is többen ismerik, hogy a második világháború előtt több is létezett, azonban arról már csak kevesen hallottak, hogy volt egy ortodox kórház is, vagy ha mégis, akkor inkább csak a tragikus 1945-ös végéről. A szörnyű vég szinte teljesen beárnyékolja a kórház és szanatórium dicső múltját, pedig megnyitásától kezdve az ország, sőt mondhatni Közép-Európa legnevesebb rabbijait is itt kezelték. Kétrészes cikkünkben a Városmajor utcai Bíró Dániel Kórházról és a hozzá szervesen kötődő Kertész utcai ambulatoriumról és Alma utcai szeretetotthonról írunk. 

 

Reich főrabbi utolsó kórházi napjai

Az előző részben már említést tet­tünk arról, hogy Reich Jákov Koppel főrabbi mennyire kedvelte a Bí­ró Dániel gyógyintézetet, ahol utóbb nemes lelkét is kilehelte. Az aláb­biakban közöljük dr. Rosenák igazgató leírását az agg gáon utolsó napjairól, mely felér egy szépen megírt nekrológgal is:

„Letűnt a magyar zsidóság egy fénylő csillaga, a nemzetközi relációkban is nagy talmudi tekintély, a pesti ortodox izr. hitközség főrabbija, Reich Koppel, a főrendház tagja halálával. És én boldognak érzem magam, hogy az utolsó években a vezetésem alatt lévő Bíró Dániel Kórházban, ahol ismételten keresett üdülést fáradt testének és gyógyulást fizikai szenvedések ellen, alkalmam volt e nagy emberrel érintkezni. […]

Mikor még az utolsó nyár nagy tikkasztó melege elől a kórház kertjébe felállított sátrában keresett menedéket, mindenkit, aki elébe kívánkozott, szerető szívvel fogadott, és csak az orvosok és családja féltő aggódására tudta megőrizni valamelyest a nyugalmát. Talán nem is lehet nyugalomnak mondani, mert a szelleme soha sem nyugodott. Mindenkor csak könyvvel kezében lehetett látni. Famulusa és Gansl nevű talmudista ifjú, aki évek óta ápolója és hűséges kísérője volt, hozta neki egymásra a fóliánsokat és kereste ki számára a kívánt talmudi helyeket. Az orvostudományt a Talmudon keresztül tanulta megbecsülni. Nagy bizalommal és szeretettel volt az ő hűséges orvosa, dr. Dach Sándor belgyógyász főorvos és dr. Friedmann Izidor fogorvos iránt, akik évek hosszú során át szinte naponként látogatták. Szerette az életet, ragaszkodott hozzá, talán nem is az életért magáért, hanem mert az élet Isten adománya és módot nyújtott neki Isten dicsőítésére.

»Uschemartem cesz nafschoszechem!« Az élet megóvásának szent parancsát oly nagyra tartotta, hogy az orvosi utasításokat mindig a legpontosabban betartotta.

Szenvedése közepette is nagyszerűen tudott uralkodni magán. Bámulatos lelki erővel tudta mosollyal ajkán fogadni barátait és tisztelőit, mert egy pillanatra sem akart kellemetlen érzést bennük kiváltani. Élete utolsó napján, szombaton is súlyos légszomja dacára csemegével kínálta az őt látogató unokáit. Este, a szombat kimenetelével még elvégezte a havdoloh imát.

Mikor havdoloh után meglátogattam, egy előttem örökké elfelejthetetlen hálás mosollyal köszönte meg látogatásomat, felém nyújtotta reszkető kezét, mely egy hosszú életen keresztül annyi áldást osztott…”1

 Reich Jákov Koppel főrabbi (Forrás MILEV)

Osztálybővítés a kórházban

1931 nyarán új kórteremmel bővült a Bíró Dániel. Anyagcsere- és emésztési zavarban szenvedők számára nyitottak új osztályt, melyet dr. Ernst Zoltán (1892–1945) belklinikai egyetemi tanársegéd vezetett.2 A győri születésű Ernst doktor fiatal kora ellenére a két világháború közötti időszak meghatározó szaktekintélye volt, Magyarország egyik legelső diabetológusa, A cukorbetegség és az inzulin monográfia szerzőtársa. A hazai inzulingyártás úttörője volt, miután 1925-ben amerikai és angliai utakon behatóan tanulmányozta az új gyógyszert. Tíz éven át vezette a klinikai és kutató laboratóriumot, ahonnét 1935-ben távoznia kellett a származása miatt, ekkortól kezdve már „csak” a Bíró Dánielben gyógyított. 1944-ben munkaszolgálatra sorozták, végül Theresienstadtba került, ahol 1945. május 8-án, a tábor felszabadításának napján halt meg tífuszban.3

 

Az igazgató kitüntetése

Rosenák doktor munkásságát az egész szakma elismerte, minek eredményeképp 1932-ben egészségügyi főtanácsossá nevezték ki, melyről az alábbi beszámolót közölték:

„Kevés kitüntetés kelt olyan általános megelégedést, mint Rosenák Miksa dr.-nak, a kiváló sebész-főorvosnak, a Bíró Dániel Kórház és szanatórium tudós igazgatójának egészségügyi főtanácsossá való kinevezése. Nem lehet senki, aki irigyelné, aki haragudnék rá, aki nem szeretné, aki ellensége volna. Rosenák méltóságos úr, magas kitüntetése ellenre, továbbra is megtestesítője marad a »zsidó doktor«-nak, amint a históriában él, amilyennek mi érezzük, ahogyan Oppenheim megfestené. A nagytudású, melegszívű, puritán zsidó orvos mintaképe, aki nemcsak gyógyít, de a beteg legjobb barátja, vigasztalója is. Aki nemcsak operál és kötöz, de az ágyat is megigazítja és a lelket is megnyugtatja.

Méltóságos asszony lett az Egyenlőség kedves munkatársából, Rosenákné Behr Blankából, a Judit, Éva és Házasság című regények és a jóízű kedves »pákozdi« történetek írójából is, aki a szellem és a lélek méltóságát már régóta viselte.

Csak a teljesség kedvéért írjuk ide, hogy dr. Rosenák a fővárosi törvényhatóság és a pesti izraelita hitközség életében is évtizedek óta vezető szerepet tölt be és a közeljövőben újabb megtiszteltetés is várja. Ezek a körök éppen úgy örülni fognak az ő kitüntetésének, mint hálás betegeinek ezrei.”4

 

Hercegnői elismerés

A Bíró Dániel magas színvonalát és sikerét mutatja, hogy nemcsak az ortodox és egyébként a zsidó világban kapott időről időre figyelmet, hanem a legmagasabb uralkodói körök elismerését is kivívta. 1933 augusztusában Auguszta Mária Lujza bajor hercegnő, osztrák főhercegné és magyar hercegné (1875–1964) látogatta meg az intézetet, aki részletes szemlét tartott, mondhatni az egész kórházat megtekintette, a kórtermektől és műtőktől kezdve a hidegvízgyógyintézeten át a rönth­gen- és vegylaboratóriumig, utána pedig átsétált a Városmajor utca és Alma utca sarkán álló aggok házába is. A hercegnő közvetlenségét mutatja, hogy szóba elegyedett, akivel csak találkozott. Távozásakor a legmagasabb elismerését fejezte ki.5

 

Ortodox szeretetotthon

Az ortodox ellátórendszer fejlődésének egyik utolsó állomása volt a szeretetház kibővítése egy új pavilonnal a telek Alma utcai felén. 1937. január 10-én adták át a rendeltetésnek a kert felől kétemeletes modern stílusú házat Fejér Lajos kormányfőtanácsos és Grünwald Mik­sa építészek tervei alapján. Az épületről az alábbi tömör leírást közölték:

„Tiszta, világos, szellős lakosztályok, központi fűtéssel és melegvíz­ellátással felszerelve az egész épület, ragyogó csempékkel kirakva, fehér bútorzatával várta a felavató ünnepélyre egybegyült vezetőséget. […] Ebben a szeretetházban – úgymond – nyugodtan, minden gondtól mentesen élhetik le öreg napjaikat Tóra-tanulásban és vallásosságban…”

Az ünnepség az épület földszinti imaszobájában vette kezdetét a délutáni minche imával, ahonnét a szomszédos kórház nagytermében 100 főre terített „chinüch-bankettre” gyűltek egybe. Az első felköszöntőt az otthon alapítója és vezetője, dr. Friedmann Izidor tartotta, miben a szép szavak mellett elmondta, hogy a akkori 40 új hellyel 62 főre nőtt a befogadóképességük. Ráv Sussmann Mordekháj Efrájim Fischl (Viktor Győző, 1867–1942) – az áldott emlékű Reich főrabbi veje – szellemesen idézte Zecharja próféta szavait: „Ajd jésvü z’kénim üz’kénajsz birchajvajsz jerüsolájim, v’is mis’antaj b’jódaj mérajv jómim – még fognak ülni aggok, a Szentváros utcáin, ki-ki botjára támaszkodva a magas kortól.”6

 

A kórház tragédiája…

… és a magyar történelem egyik legsötétebb napjai kötődnek a Bíró Dániel végéhez. 1945. január 14-én, a Kun páter (Kun András, 1911–1945), felszentelt pap által vezetett nyilas horda betört a Vöröskereszt védelme alatt álló kórházba, ahol „igazoltatták” a betegeket és személyzetet, akikről pedig kiderült, hogy zsidó (néhányaknak hamis papírokkal sikerült megmenekülniük), azokat kivégezték, a mozgóképeseket az udvaron, a fekvőbetegeket az ágyukban. A halottakat el sem ásták, hanem az udvari szemétdombra dobálták, majd felgyújtották őket, a kórházzal egyetemben.

Kunék budai mészárlássorozatáról7 elsőnek a Szabadság című napilap számolt be a címoldalán: „Megtalálták Budán a magyar Auschwitz-ot”.8 Szintén az újság írta meg, hogy április 23-án a rendőrség, az alpolgármester, a zokogó hozzátartozók és a 13 gyilkos jelenlétében exhumálták először a Maros utcai tömegsírt, majd a Városmajor utcai temetetlen összeégett halottakat.9

Kun elszökött Budapestről, de elfogták, így nem menekülhetett a gyáva gyilkos. A nyilas szörnyeteg népbírósági tárgyalása 1945. szeptember 19-én volt. A vádbeszédet dr. Matiszfalvy István népügyész tartotta, minek bevezetőjében hangsúlyozta, hogy „csak a legsúlyosabb lelki elferdüléssel lehet magyarázni, hogy az egyház tagja egy őrült eszme szolgálatában ártatlan emberek gyilkosává vált.” Kun Andrásra, „aki nem is nevezhető embernek, hanem fenevadnak”, halálbüntetést kért, bár az ítélőszék még azt sem tartotta elég súlyos büntetésnek az elkövetett bűnökhöz képest, melyekről Kun a legcsekélyebb megbánást sem mutatta. Az ítélet kihirdetése után még aznap délután, a fogház Alkotmány utcai udvarán felakasztották a gyilkos szerzetest.10

 

Az egyik túlélő…

A mészárlások kevés túlélője között volt a 73 éves özv. Rapaport Benjáminné Stark Rivka (1871–1949), aki az Alma utcai péntek esti „sorakozó” alatt kialakult káoszt kihasználva az ágya alá rejtőzött, ahol aztán sikerült észrevétlenül maradnia. A feldolgozhatatlan trauma után még néhány évet élhetett túlélő szerettei között; Pesten az orthodox temetőben nyugszik. Leszármazottjai ma szerte a világban élnek, legtöbben vallásosak.11

 

A mártírok emlékezete

A lemészárolt aggok és gyermekek maradványait 1945-ben Sávuotkor a régi ortodox, Csörsz utcai temető elején egy fehérmárvány-emléktömb alá hantolták el, viszont a tömegsírt jelölő kövön csupán a mártírok egy részének – közöttük Reich főrabbi özvegyének és leányának – nevei sorakoznak.

A porig égetett kórház helyén ma háromemeletes kockaház áll, falán 2007 óta fekete gránittábla rövid szöveggel: „Az 1945-ben e helyütt életüket vesztett zsidó áldozatok emlékére.” A szörnyű eseménysort részletező emléktáblát – a jelenleg felújítás alatt álló – Alma utcai szeretetotthon egy utcai falán helyezett el az ortodox hitközség (MAOIH) 2015-ben.

 

Cseh Viktor írása

1 Rosenák Miksa dr., „Az utolsó órák”, Egyenlőség, 1929. 49. évf. 54. szám, 6.; 2 „Hirek – A Biró Dániel kórházból”, Zsidó Ujság, 1931. 7. évf. 38. szám, 8.; 3 Winkler Gábor dr., „Dr. Ernst Zoltán, a hazai diabetológia egyik első képviselője”, Orvosi Hetilap, 1993. 134. évf. 30. szám, 1647.; 4 Ballagi Ernő, „Rosenákék”, Egyenlőség, 1932. 52. évf. 18. szám, 10.; 5 „Hirek – Auguszta főhercegnő az orthodox kórházban”, Egyenlőség, 1933. 53. évf. 43. szám, 16.; 6 „Az uj orthodox Szeretetház”, Zsidó Ujság, 1937. 13. évf. 1. szám, 5.; 7 Január 12-én a Maros utcai zsidó kórház, január 14-én a Bíró Dániel kórház, január 19-én pedig a szomszédos Alma utcai orthodox aggok házát rohamozták meg és gyilkoltak.; 8 Kalmár Pál, „Megtalálták Budán a magyar Auschwitz-ot”, Szabadság, 1945. 1. évf. 66. szám, 1.; 9 K. P., „Tetemrehívás a budai tömegsíroknál”, Szabadság, 1945. 1. évf. 80. szám, 2.; 10 „Kivégezték Kun Andrást, a tömeggyilkos kicsapott szerzetest”, Népszava, 1945. 73. évf. 196. szám, 1.; 11 A személyes történetért köszönet a Budapesten élő egyik dédunokának, Carciente Joélnek.

 

  • Küldés emailben