Alább a zsidó világ legismertebb tóramagyarázójával, a XI. században élt Rásival ismerkedhetnek meg.

A név jelentése

A Rási (רש”י) név egy akroníma, mely kibontva így szól: Rabbi Slomó Jiccháki, más néven Slomó rabbi, aki Jicchák fia. Jicchákról nem tudunk sokat, de annyi bizonyos, hogy nagy tudású ember volt, mert fia többször idézi őt kommentárjaiban. Egyes feltételezések szerint Rásinak volt családneve is: Járchi, mely annyit tesz: a Holdról való, ugyanis a család a dél-franciaországi Lunel városából származott, ahol a középkorban jelentős zsidó közösség élt.

A legnagyobb írásmagyarázó

Rási fő műve kétségtelenül a Tánách, a zsidó Biblia magyarázata. Mózes öt könyve mellett szinte az összes biblia könyvet rövid, lényegre törő kommentárral látta el. Kommentárjaiban elsősorban a Talmud és a midrások értelmezésére hagyatkozott.

Kulcs a Talmudhoz

Rási a zsidó Biblia mellett a Babilóniai Talmud legnagyobb részéhez is kommentárt fűzött, ami máig nélkülözhetetlen segítséget nyújt a szöveg értelmezéséhez. Egyes nehezen érthető kifejezéseket az által beszélt ófrancia nyelven magyarázta, s így kommentárjai a nyelvészek számára is igazi kincsesbányát jelentenek.

Saját betűkészlet?

A zsidó vallási irodalomban jellegzetes módon a törzsszöveghez fűzött magyarázatokat a lap külső és belső szélére nyomják, az úgynevezett Rási-betűkkel, melyek némileg eltérnek a megszokott héber karakterektől. Ennek a betűtípusnak azonban semmi köze Rásihoz, ő feltehetően nem is ismerte, mert az csak 1475-ben jelent meg először, amikor így nyomtatták ki a magyarázatait.

Askenáz

Rási a középkori askenáz világ közepén élt és alkotott. A franciaországi Troyes-ben született, majd a neves wormsi és mainzi jesivákban tanult Németországban. Később visszatért Troyes-ba, ahol a helyi vallási bíróság (bét din) élére állt és jesivát alapított, ahová messze földről érkeztek tanítványok.

Költő

Rási számos vallásos költeményt, azaz pijutot szerzett, melyek követik a régi hagyományt és akrosztichonként adják ki a szerző nevét, azaz a sorok kezdőbetűit összeolvasva kapjuk meg a nevet. Emellett siralmakat is szerzett, miután 1096-ban a keresztes hadak mintegy tizenkétezer zsidót mészároltak le a térségben.

Előkelő származás

Rási ereiben királyi vér csörgedezett, mert egy misnai bölcs, Jochánán, a cipész 33. generációs leszármazottja volt, aki az öreg Gámlieltől, a kétezer évvel ezelőtt a Szentföldön működő Szánhedrin, azaz legfelsőbb bíróság fejétől származott, akiről úgy tartják, hogy a bibliai Dávid király utódja volt.

Szerénységgel párosuló bölcsesség

Bár Rásit tartjuk a Tóra és a Talmud legfontosabb magyarázójának, több mint egy tucatszor olvashatjuk azt kommentárjaiban, hogy valamire nem tudta a választ. Rási nem rejtegette, ha valamit nem értett, nem próbált körülményes módon valamilyen erőltetett magyarázatot találni. Egyszerűen közölte: ezt nem tudom.

Saját tfilin?

Az egyik legfontosabb parancsolat, hogy hétköznap reggelente tfilinben, azaz imaszíjakkal imádkozzanak a férfiak. A bőrdobozokban lévő tórai idézetek helyes sorrendjéről évezredek óta vitáznak a bölcsek. A háláchá, a zsidó jog a Rási által is elfogadott verziót tartja megfelelőnek. Unokája, a szintén jeles tóratudós, Rábénu Tám egy másik sorrendet tartott helyesnek, melyet szfárádi és hászid körökben sokan használnak a Rási-féle tfilin viselése után. Bár a két változat sokkal Rási és Rábénu Tám előtt már használatban volt (e tényről az ősi kumráni leletek is tanúskodnak), manapság az ő nevüket viseli a tfilin két változata.

Lányos apa

Rásinak három lánya született: Jochevéd, Mirjám és Ráchel. Mindannyian rendkívül tanultak voltak és neves bölcsekhez mentek feleségül. A középkori askenáz tóratudósok java része az ő leszármazottjaik közül került ki. Létezik egy olyan legenda, mely szerint a lányok (az általános szokástól eltérően) tfilinben imádkoztak, de erre nincs bizonyíték és csak a XX. században említik először.

Ismeretlen nyughely

Rási 65 éves korában hunyt el, feltehetően szülővárosában. Az ősi temető már nem létezik, ám a történészek által feltételezett helyen emlékmű tiszteleg előtte. Egy legenda szerint a Troyes-tól ezer kilométerre fekvő Prágában temették el, de erre nincs bizonyíték.