6. 📖 – I. kötet A Biblia, a Talmud és a Chaszid filozófia

Chászid filozófia-Tánja a közepesek könyve

Chászid filozófia

 

TÁNJÁ

A KÖZEPESEK KÖNYVE

Írta a ljadi Snéur Zálmán rabbi

 

A Tánjá vagy “A közepesek könyve” a chábád chaszidizmus klasszikus kézikönyve, “bibliája”. A benne foglalt alapfogalmakra épül a chaszidizmus egész sor alapelve, ideológiája. Szerzője Snéur Zálmán rabbi, a chábád mozgalom megalapítója.

Négy részből áll: Likuté Ámárim (Mondások gyűjteménye, vagy más néven “A közepesek könyve”), Sáár Hájichud vöháemuná (A hit és az egyistenhit kapuja), Igeret Hátsuvá (A megtérés dekrétuma) és Igeret Hákodes (A szent dekrétum). Sok nyelvre lefordították, és világszerte több ezer kiadásban jelent meg. Magyar fordítására ez az első kísérlet. A jegyzeteket a fordító írta.

 3.fejezet

 

A lélek ismérvei

 

A[1] lélek három összetevője – nefes, ruách és nesá­má – mindegyikének tíz ismérve van, ami megfelel an­nak a felső Tíz Szférának, amelyekből erednek, és amelyek két fő kategóriára oszthatók:

Három „anya”

és hét „dupla”.

Ezek pedig: a bölcsesség, értelem és tudás (Choch­má, Biná, Dáát), a „három anya” megfelelői[2] és a hét „dupla” tulajdonság, amely a teremtés hét napjának felel meg: Cheszed (Kegy), Gvurá (Erő), Tiferet (Szép­ség), stb.[3]

Hasonlóképpen az emberi lélek is két részre osztható: észre és érzelemre. Az ész kategóriájáhaz tartozik a Chochmá, Biná, Dáát (bölcsesség, értelem és tudás), míg az emberek érzelmei: az Isten szeretete, a tőle való félelem és Isten dicsőítése stb. a CháBáD vagyis az intellektuális erők az „anya”, vagyis az érzelmi tulajdonságok forrása, mert ezek a CHáBáD „leszár­ma­zottai”.

A dolog magyarázata pedig a következő:

Az emberi lélekben leledző ész, amikor felfog és megért egy dolgot, az értelem felvillanása, potenciálja, amit Chochmának hívunk[4].

Amikor aztán az ember teljes mélységében végiggondolja a dolgot, az eszével feldolgozza, és a pillanatnyi felvillanásból az intellektuális folyamat végén megalapozott és kielemzett dolog lesz, azt értelemnek (Biná) nevezzük[5].

Ez a kettő – a Chochmá és a Biná, vagyis a Bölcses­­ség és az Értelem – tulajdonképpen az „apa” és az „anya”, amelyek Isten szeretetét és félelmét „szülik”. Ugyanis amikor az ész, amely az értelmes lélekben la­kozik, elmélyed, és belegondol Isten nagyságába, amint az betölti és körülveszi[6] az egész világot úgy, hogy az egész mindenség eltörpül és semmivé válik mel­lette, megszületik benne a félő tisztelet[7], és elszégyelli magát Isten végtelen nagysága előtt.

Ezzel egyidejűleg fellelkesül szíve, szerelmes szeretettel, mint a lángoló tűz[8], vágyakozó és kívánkozó, epekedő lélekkel Isten végtelen nagysága iránt[9]. Ez az, amit „epekedő sóvárgásnak” neveznek, ahogy az Írás tanúsítja: „Sóvárog és eleped a lelkem…”[10] és „Isten után szomjazik a lelkem…”[11], valamint „Utánad szom­jazik a lelkem…”[12].

Ez a szomjúság pedig az Isten lelkében lakozó tűzből ered, ahogy ezt a természettudósok is állítják, és az Éc Chájim[13] is írja, hogy a tűz eleme a szívben van, míg a víz és a folyadék az agyban[14], ahogy az Éc Chájim írja az 50. kapuban, hogy a Chochmá az isteni lélek vize[15].

Eddig főleg két tulajdonságról volt szó (szeretet és félelem), míg az összes többi érzelmi tulajdonság (midot) – a szeretet és a félelem ágai és tartozékai, ahogy ennek magyarázata más helyen megtalálható.

* * *

Az[16] emberi lélek észrésze harmadik összetevőjének, a Tudásnak (Dáát) etimológiája a bibliai versben található: „És Ádám megismerte (jádá) Évát”[17], ami a kapcsolatot és egyesülést is magában foglalja, amennyiben összeköti eszét-elméjét, igen erős kötelékkel, az Áldott végtelen nagyságával, anélkül hogy hagyná figyelmét elterelni erről[18]. Ugyanis még ha valaki okosan érti is a Teremtő nagyságát az említett két tulajdonság, a Choch­má és a Biná által, de ezt nem vési elméjébe, és nem azonosul vele erősen és állandóan (Dáát) – lelkében igazi szeretet és istenfélelem nem fog születni, hanem csak úgy tűnik neki[19].

Ennélfogva a Dáát az alapja és éltető eleme az érzelmi tulajdonságoknak (midot), vagyis az emócióknak. Benne foglaltatik a Cheszed és a Gvurá, vagyis a „Kegy” és „Erő”, ami nem más, mint a szeretet és tartozékai, valamint a félelem és tartozékai[20].

 

A 3. fejezet dióhéjban

 

A szerző tudatja velünk, hogy a lélek összetevői, az ún. „Nefes, Ruách és Nesámá” és ezek mindegyike, tíz ismérvvel, ill. tulajdonsággal rendelkezik: a három „anya”, vagyis a Chochmá, Biná és Dáát és a hét „dupla”, amelyek a hét alapvető midá (tulajdonság), amelyek a Che­szed, Gvurá, Tiferet, Ne­cách, Hod, Jöszod és Málchut. Ezzel együtt és ezt kiegészítve, elmagyarázza a szerző, hogy a Chochmá (amit hozzávetőlegesen Bölcsességnek fordítunk) tulajdonképpen az emberi ész lényege, vagyis az értelem felvillanása, ami ha leülepszik és megállapodik akkor lesz a Biná – maga az Értelem – míg a kettő kapcsolatából – apa-anya viszonyából – születik a Dáát, amit jobb híján Tudásnak fordítunk, bár ez nem fejezi ki pontosan a fogalmat. Ebben benne foglaltatik a Cheszed és a Gvurá (Kegy és Erő) tulajdonsága; ezek Isten szeretetének és félelmének a kiváltói, ill. „alapanyagai”, míg a többi „tu­laj­donság” ezek elágazásai csupán.

(Kicurim Vöheárot)

 

[1] Az előző fejezetben az isteni lélekről – az Isten parányi, de szerves részéről – volt szó. Ebben a fejezetben a lélek ismérveiről, illetve tulajdonságairól és lehetőségeiről lesz szó.

[2] Lásd a Széfer Jöcirá (A Teremtés könyve) című kabbalisztikus művet, ezek­nek a fogalmaknak a forrását, amely a héber ábécé 22 betűjével való misz­tikus kapcsolatukat is megmagyarázza. Ez a három szféra azért alapvető „anya” szféra, mert a lélek nélkülük gondolatban vagy érzelemben tehetetlen (Steinsaltz).

[3] A további négy, a Necách (öröklét), Hod (Fenn­költ­ség), Jöszod (Alapok) és Málchut (Királyság). A hét (érzelmi) tulajdonságot azért hívják a kabbala nyel­vén „duplának”, mert különböző irányokba ágazhatnak el: mind a szent élet­vitel felé, mind pedig ellenkező irányba. Ezt jelképezi az a hét héber betű – b, g, d, ch, p, r, t –, melyet kétféleképpen lehet kiejteni: keményen és lá­gyan. A hét „tulajdonság” magyar fordítása nem adja vissza pontosan kabbalisztikus értelmüket. Ez az oka annak, hogy a Tánjá fordítói – akármelyik nyelvre fordították is e könyvet, az eredeti héber kifejezéseket (is) használják.

[4] Lefordíthatatlan szójátékkal a szerző koách mának nevezi a chochmá felvillanását, ami „potenciált” jelent. „Mint derült égből a villámcsapás” hasít az elmébe a „heuréka”-szerű felismerés – ez a Chochmá, a belenyilalló értelem (nem tévesztendő össze az ugyancsak így fordított Binával!), melyet aztán alapos agymunkával kell megalapozni, kidolgozni, feldolgozni, amíg az a következő stádiumba nem érkezik.

[5] Ez a Biná, amely a felvillanó bölcsességet rendszerezi, megalapozza és alkalmassá teszi arra, hogy másoknak is részük legyen benne. Van, aki a Choch­má és a biná közötti különbséget a látás és a hallás közötti különbséggel próbálja érzékeltetni: a Chochmá egyenesben „láttatja” a gondolat vonulatait, míg a Biná csak hallomásból, mintegy „másodkézből”, felvillanás nélkül (Steinsaltz).

[6] A kabbalisztikus irodalom a „betölti és körülveszi az egész világot” a mömálé kol álmim és szovév kol álmim fogalmaként ismeri.

[7] A félelem fogalma itt – és a kabbalisztikus irodalomban általában – istenfélelmet jelent, vagyis azt a félve tisztelő alázatot, melyet a parányi ember érez a világmindenség Istenével szemben. Ezt inkább a héber jirá szó adja vissza, ellentétben a páchád szóval, amely elsősorban fizikai rettegést jelent. Egyébként az itt említett félelem a Gvurá tulajdonság egyik tartozéka (Wineberg).

[8] Ez a lángoló vágyakozás, mely az elmélkedés következő szüleménye, a Cheszed tulajdonság egyik kifejezési formája (lásd a Fogalmakban).

[9] Egyszer RSZ hívei azon vitatkoztak, mi a magasabbrendű: Isten szeretete (áhávát Hásém), vagy Izrael (a zsidóság) szeretete (áhávát Jiszráél). Mivel nem tudtak döntésre jutni, bementek és megkérdezték a rebbét.

A rebbe válasza ez volt:

Az igazi szeretet mércéje, vagyis fokmérője, ha szeretjük azt is, akit az általunk szeretett szeret. Az Örökkévaló szereti a zsidókat, hiszen ezt mondja a próféta „Szeretlek benneteket, szól az Örökkévaló” (Máláchi 1:2.). Így ha valaki szereti zsidó testvéreit, akiket Isten szeret, ezzel azt bizonyítja, hogy az Örökkévaló iránti szeretet igazi, valódi.

RSZ ehhez hozzátette: A „szeresd barátodat mint önmagadat” parancsolat arra szolgál, hogy betartsuk a „Szeresd az Örökkévaló Istenedet” parancsát… (Wine­berg)

[10] Zsoltárok 84:3.

[11] Uo. 42:3.

[12] Uo. 63:2.

[13] Éc Chájim, a kabbala egyik alapvető könyve (lásd Fogalmakban), 5. kapu, 5. fejezet.

[14] A víz tulajdonsága, hogy fentről lefelé folyik, és így szimbolikus azonosítása a Chochmával, a Tíz Szféra legmagasabbikával kézenfekvő (Mindel).

[15] Ennek a bekezdésnek a magyarázata a Fogalmak Tűz-víz címszava alatt található.

[16] A fentiek elmagyarázzák, miért nevezzük a Chochmát és a Binát „apa” és „anya” tulajdonságoknak, ugyanis az általuk végzett elmélyülés következtében születnek a tulajdonságok. A továbbiakban a szerző elmagyarázza, mivel járul hozzá a Dáát a tulajdonságok megszületéséhez.

[17] 1Mózes 4:1.

[18] Az ebből az „egyesülésből” fogant Chochmának a Biná által kihordott és a Dáát által „megszült” koncepciótól egy percre sem szabad elvonnia a figyelmét.

[19] Szó szerint: „üres képzelgések”.

[20] Mint már mondottuk, a szeretet és a tekintélytisztelet két alapvető emóciója a léleknek, amelyek elmélkedés által jönnek létre. A Dáát a megismerés és annak tárgyával való azonosulás. Ebből születnek az érzelmek, arra serkentve a két emóciót, hogy keressenek maguknak kifejezési formákat a lélek három „öltözete” által, amelyekről a következő fejezetben lesz szó (Mindel).

  • Küldés emailben

Fejezetek