3/7. Zsidó Tudományok Szabadegyeteme 7. kötet – A zsidó őszi Nagyünnepek

Chászid filozófia. A lubavicsi rebbe: Egyszerű és szép

Jom kipur: Chászid filozófia

a lubavicsi rebbe, Menáchem Mendel
Schneerson rabbi írásai alapján

 

Egyszerű és szép

 

A zsidó újév első tíz napját „ászeret jömé tsuvá”-nak, azaz a tíz bűnbánó napnak nevezzük. Az elnevezés utal arra, hogy ez a tíz nap egyetlen egységet képez, melynek kezdete Ros Hásáná, vége pedig Jom Kipur napjára esik.

Ros Hásáná legfőbb parancsa a sófár megfúvása. A jom kipuri szertartás a jeruzsálemi szentélyben a legfontosabb, a kohén gádol, a főpap által vezetett szertartás volt.

Mi a kapcsolat Ros Hásáná, a „megtérés tíz napjának” kezdete és Jom Kipur között? Első pillantásra a sófár megfúvása és a főpap Jom Kipur napi szolgálata két független dolog.

A főpap Jom Kipur napi tevékenysége két részből állt: a Szentek Szentjén kívül végzett szertartás, melyhez aranydíszekkel ékes ruhát öltött, és a Szentek Szentjében végzett szertartás, melyhez csak egyszerű, fehér ruhát vett föl.

Amikor a papok szolgálatot teljesítettek a Szentélyben, „tiszteletül és ékességül” készült ruhát öltöttek magukra[1]. Ennek oka az, hogy a legszebb dolgokat az embernek az Örökkévaló szolgálatában kell felhasználnia. Ezért öltött tehát a főpap aranydíszekkel ékes ruhát a kinti szertartáshoz.

Ezzel szembe, a Szentek Szentjébe történő belépés előtt – ahová csak a főpap léphetett be s ő is csak Jom Kipur napján, amikor az egész zsidó nép számára kért engesztelést – a főpap a díszes ruha helyett egyszerű len ruhát öltött!

A lubavicsi rebbe a fentieket így magyarázza:

A Szentély lerombolásával megszűnt a főpap által Jom Kipur napján végzett szertartás, de a zsidó lélekben álló spirituális Szentélyt sohasem rombolták le – ott mindenki maga kell hogy elvégezze a megfelelő szertartásokat. A jom kipuri szertartás során a lélek Szentek Szentjén kívül arannyal ékes ruhát, a Szentek Szentjébe lépve azonban egyszerű len ruhát kell ölteni.

Ez azt jelenti, hogy az embernek „fel kell ékesíteni” az Örökkévaló szolgálatát a Szentek Szentje előtt, vagyis a számára legértékesebb dolgokat – az „aranyat” – spirituális célokra, azaz a „Szentély” részére kell fenntartani.

Jom Kipurkor és a zsidó lélekben emelkedő „Szentek Szentjében” azonban már nincs szükség ezekre az ékítményekre, hiszen a hangsúly az egyszerűségen van: olyan Istenszolgálaton, amely egyszerű hiten és önfeláldozáson alapul, és ezt minden zsidó azonos módon megteheti. Ez a zsidó lélek legrejtettebb mélységének megnyilvánulása, ami minden körülmények között eltántoríthatatlan.

Ez az egyszerűség a sófár megfúvásakor is észlelhető: a dísztelen kosszarv-kürt hangjai nem dallamosak, hanem egyszerűek.

Ros Hásáná napján szolid, szívettépő kiáltással, a sófár panaszos hangjával, amely a szívünk legmélyéből jön, lépünk az Örökkévaló elé, hogy jó és szerencsés évért könyörögjünk.

A jom kipuri szertartás egyszerűségével véget érő, a „megtérés tíz napján” végzett szolgálat során érdemessé válunk arra, hogy kívánságaink teljesüljenek, s „megpecsételődjünk” jó és szerencsés évre.

[1] 2Mózes 28:2.

  • Küldés emailben

Fejezetek