A Rebbe filozófiája

A LUBAVICSI REBBE
Amikor 1951-ben a Rebbe átvette a lubavicsi mozgalom vezetését, kijelentette, hogy az emberi történelem végtelen folyama végre meghozta gyümölcsét.
“Ez a nemzedék lesz a száműzetés utolsó nemzedéke és a megváltás első nemzedéke mondta a személyes és az egyetemes megváltásé, amely a társadalom tökéletesedéséhez és egy olyan világ megvalósulásához vezet, melyet megtölt az Örökkévaló ismerete. Most már minden rajtunk múlik.”
Ez volt a Rebbe életének vezérfonala. Egy levélben egyszer így írt: “Attól a naptól fogva, hogy iskolába mentem, sőt már az azt megelőző időktől, képzeletemben egyre határozottabban jelent meg a jövőbeni megváltás képe egy mindent átfogó, hatalmas megváltásé, mely megvilágítja a száműzetés szenvedéseinek, és pusztításainak értelmét.

A lubavicsi rebbe, rabbi Menachem Mendel Schneerson, a dinasztia hetedik rebbéje, 1902-ben született az ukrajnai Nyikolajevben. A zsidó tudományokra apja, rabbi Lévi Jicchák dnyepropetrovszki főrabbi és más rabbik tanították. 1928-ban Varsóban nősült meg. Felesége a hatodik lubavicsi rebbe, rabbi Joszéf Jicchák Schneerson második leánya volt (1988-ban hunyt el). Világi tanulmányait a leningrádi és berlini egyetemeken és a párizsi Sorbonne-non végezte. Több tárgyból doktorált, köztük a hajómérnöki, a villamosmérnöki és a filozófiai tudományokból. 1950-ben, apósa halála után ő lett a lubavicsi chászidok hetedik vezetője, A REBBE.

1994 június 12-én a kora hajnali órákban hunyt el. Az egész zsidó világ gyászolja.
A zsidó vallás lubavicsi irányzata a chászid közösségek egyik ágazata. A chaszidizmust a vallástörténészek, a vallásszociológusok, de még a nagy tudású rabbik közül is sokan már egy évszázada fokozatosan gyengülő s hamarosan eltűnő anakronizmusnak tekintették. A Holocaust minden addiginál borzasztóbb pusztítást okozó vihara, ami különösen sújtotta a hagyományos formák között élő zsidóságot, tehát a chászid népességet is, úgy látszott, végképp megpecsételte a chábád jövőjét. A világháborút követő évtizedek azonban megcáfolták a “tudományos” előrejelzéseket, és a nagy vérveszteségek ellenére a chaszidizmus és Lubavics reneszánszát éli, és soha nem tapasztalt virágzásnak indult szerte a világon.
Rabbi Menachem Schneerson egy éve töltötte be a lubavicsi rebbe tisztét, amikor 1951-ben egy interjúban arra a kérdésre, mik a tervei, azt válaszolta: a zsidóság számára véget ért a védekezés korszaka. Nem védekezünk többé, hanem támadunk: nem vonulunk defenzívába, hanem offenzívát indítunk a zsidó identitás és vallás megőrzéséért. A riporter csodálkozott: miért nem látja be a fiatal rebbe, hogy a huszadik században az ilyesmi már lehetetlen? A rebbe azonban megérezte, hogy ez hiányzik a fiatal generációnak: a kétség és szégyen nélküli bizonyosság a zsidó hitben. Ezzel indította el a napjainkig tartó nagy zsidó reneszánszot. Ma már nem csodálkozunk rá azokra a zsidókra, akik fiatalkorukban nem részesültek hagyományos zsidó nevelésben, de később mégis a zsidóság felé fordultak, és most hagyományos zsidó életet élnek. Mindez a rebbének köszönhető: az offenzívának, amely megváltoztatta világfelfogásunkat, és megmutatta, hogy ez a mai, modern világban is lehetséges.
A lubavicsi mozgalom ma az egész világra kiterjed. A világon 1 500 lubavicsi intézmény és képviselet működik: a mozgalom ott van New Yorkban, Hongkongban, Ausztráliában, Marokkóban, természetesen Izraelben és másutt is.
A Rebbe beszédeiből
Mi volt az az üzenet, amely eljutott a sok tíz- és százezer hívőhöz? A egyértelmű és erős hit! A rebbe szerint a zsidó hit és szellemiség nem a mindennapi élettől távol álló, elvont fogalom, nem egyszerűen megoldásra váró probléma. Ami a Tórában le van írva, az igaz, reális és jó! Mózes ötödik könyvében (6:9.; 11:20.) olvassuk a mezuzá parancsát: “És írd őket házad ajtófélfáira és kapuidra!” Ez azt jelenti, hogy minden zsidó ajtófélfára fel kell erősiteni a Smá Jiszráél kézzel pergamenre írt szövegét. A Tóra leírja: ezt a parancsot azért kell betartani, “hogy hosszú ideig éljetek, ti és gyermekeitek…”. Ezért tartja úgy a hagyomány, hogy a mezuzá a bejáratnál olyan, mint egy őr, aki semmiféle rosszat nem enged be. Gyakran megtörtént, hogy az emberek áldást kértek a rebbétől, és ő azt válaszolta: nézzék meg, van-e minden ajtófélfán előírásos mezuzá. A rebbe ezt így magyarázta: ha a Tóra szerint a mezuzá őrálló, akkor nincs, aki visszatartsa a rosszat, a betegséget, ha probléma van az őrrel. A rebbe a mezuzá tórai parancsolatát a valóságba ültette át, ezzel segített az embereknek.
Linkek
A Tóra szemszögéből vizsgálta a világ mindennapi eseményeit is. Amikor az úgynevezett hidegháború végefelé létrejöttek a két nagyhatalom közötti szerződések, és bejelentették, hogy jelentősen csökkentik a fegyverkezési kiadásokat, a megmaradó pénzt pedig a mezőgazdasági fejlesztés sokkal békésebb céljaira fogják fordítani, a rebbe ebben azt látta, hogy megkezdődik Ézsaiás jövendölésének beteljesülése. Ézsaiás azt mondta a messiási időkről (2:4.): akkor majd “Kardjaikból kapákat kovácsolnak, lándzsáikból metszőkéseket. Nép a népre kardot nem emel, hadakozást többé nem tanul.” A rebbe azt a következtetést vonta le, hogy a messiási idők már nagyon közel vannak, és mindenkinek fel kell készülnie erre a nagy eseményre azzal, hogy tanulmányozza a Messiás eljövetelével foglalkozó zsidó irodalmat, a Talmudot, Maimonidest és a többieket. Ezt a meggyőződését a Szovjetunió szétesése még inkább megerősítette.
Noha a rebbe fizikailag nincs velünk többé, továbbra is az ő szellemében élhetünk: ha tanulunk és tanítjuk a zsidóságot; ha úgy fogjuk fel a hitet, ahogyan ő tanította — mert ez volt életének lényege.
Örökké éljen bennünk emléke! Zécher cádik livráchá!
  • Küldés emailben