Egy tragikusan fiatalon elhunyt művész emléke és egy páratlan magángyűjtemény találkozik egy kiállításban, amely új fényt vet a Zsolnay-örökségre.
Van valami különös abban, amikor a művészettörténet rejtett alakjai egyszer csak reflektorfénybe kerülnek. Egy név, amelyet alig ismerünk, mégis ott húzódik egy világhírű márka sikertörténetének mélyén. Most a Virág Judit Galériában a Zsolnay kerámiák lenyűgöző, szecessziós világa tárul fel, ez pedig előhozott egy elfeledett tehetség, Klein Ármin történetét is, aki nélkül egészen másképp nézne ki mindaz, amit ma Zsolnay porcelánként ismerünk.
A Zsolnay fiatal zsenije, akit majdnem elfelejtettünk
Klein Ármin neve ma keveseknek cseng ismerősen, jóllehet a 19. század végének egyik legígéretesebb szobrásza volt. 1855-ben született egy veszprémi zsidó családban, majd a bécsi Iparművészeti Főiskolán tanult. Tehetsége korán megmutatkozott: tanárai ajánlására került 1876-ban Pécsre, a Zsolnay-gyárba.
Ott nem csupán egy szerepet töltött be: szobrász, modellőr és dekortervező volt egyszerre. Az ő keze nyomán születtek meg azok a finom domborművek, amelyek a Zsolnay-kerámiák karakterét máig meghatározzák.
Egy korabeli cikk így méltatta: a „kisebb szobrászati művek valóságos mestere”, akinek alkotásai külföldön is elismerést arattak. Leghíresebb műve, a Parasztlakodalom mintegy 30 figurát felvonultató kompozíció, ahogy írták:
„E mintát a Zsolnay gyár sok száz példányban sokszorosította s azzal nemcsak a művésznek, hanem saját cégének kiváló becsületet szerezett.
A bas-relief Terén mostanában nincs is művészünk, aki Klein Ármint efféle munkáiban csak meg is közelítené, ha Franciaországban élne a szegény fiatal szobrász, már világhíre lehetne.”
Egy élet, amely túl korán ért véget
Klein Ármin mindössze 28 éves volt, amikor 1883-ban meghalt. Halála szinte észrevétlen maradt: még a szakmai körökben is sokáig azt hitték, él.
Egy korabeli olvasói levél fájdalmas pontossággal írja le a helyzetet: a tehetséges művész szegényen hunyt el, özvegyet és árvát hagyva maga után, miközben a sajtó alig vett tudomást a haláláról:
„Klein (Kelen) Ármin a pécsi székesegyház restaurációjánál is igen sikeresen működött, hogy József főherceg pécsi látogatása alkalmával különös figyelemre méltatta, hogy egy képzőművészeti társulati kiállításon benyújtott remek szoborcsoportozatát olyan helyre dugta a rendezőség, hogy azt keresve is alig lehetett megtalálni.
Hogy meghalt szegényen, özvegyétől és kis árvájától siratva anélkül, hogy a lapok egy szóval is megemlítették volna halálát, s innen van, hogy még szakkörökben is azt hiszik, hogy Klein az élők közt van.”
Egy magángyűjtemény, amely most kilép a fényre
A Virág Judit Galéria kiállítása azonban nem Klein Ármin miatt izgalmas. Most először látható a nagyközönség számára Virág Judit és Törő István páratlan Zsolnay-gyűjteménye.
Virág Judit neve régóta fogalom a műkereskedelemben, de saját bevallása szerint sikereiben férje, Törő István szerepe megkerülhetetlen. Törő ugyanis a világ egyik legjelentősebb Zsolnay-gyűjtője, akinek kollekciója a gyár szecessziós korszakának legértékesebb darabjaira fókuszál.
Ezek a kerámiák már saját korukban is szenzációnak számítottak, ma pedig az aukciók sztárjai, rekordokat döntő leütési árakkal.
Ha egy exkluzív tárlatvezetés keretében Ön is megnézné ezt a különleges gyűjteményt, akkor regisztráljon még ma a zsidoprogramok.hu oldalon keresztül.
Források: Prém József dr., „Zsidó képzőművészeink.”, Egyenlőség, 1884. 3. évf. 2. szám, 3. old.; Csanádi Sámuel, „Tisztelet szerkesztő úr!”, Egyenlőség, 1884. 3. évf. 3. szám, 3. old.
Borítókép: Wikipédia.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.