Miért nevezik a zsidókat „a könyv népének”? Ez a különös, ám mély értelmű kifejezés nemcsak a hagyomány visszatérő eleme, hanem a Tóra iránti elkötelezettséget tükrözi, hanem az évszázadokon átívelő szellemi kapcsolatot is, amely a zsidó identitás egyik alappillére.
Az „ám hászéfer” – azaz a „könyv népe” – elnevezés a zsidó nép és a Tóra, valamint az abból fakadó szöveghagyomány örök szövetségét fejezi ki. Ez a különleges viszony nem csupán intellektuális érdeklődés, hanem életforma, amely túlélte a történelmi viharokat és újra meg újra formálja a zsidó lét értelmét és gyakorlatait – írja Yehuda Shurpin rabbi a Chabad.org-on.
A „könyv népe”: honnan ered a kifejezés?
Bár sokan úgy vélik, hogy az a „könyv népe” kifejezés eredetileg az iszlám hagyományból származik, amely a Tóra birtokosait ilyen módon ismeri el, a gyökerei még mélyebbre nyúlnak vissza. Az iszlám ugyan tisztelte a zsidókat, mint olyanokat, akik Isten-i kinyilatkoztatást őriznek, de ez a megnevezés csupán visszatükrözi azt a bensőséges viszonyt, amelyet a zsidó nép maga érez a Tóra iránt.
A könyv, amely él: a Tóra mint partner
A Tóra az Örökkévaló kiválasztott népe számára nem egyszerűen egy szent szöveg. Sokkal inkább élő társ, spirituális partner, akivel az ember egy életre szóló kapcsolatba lép.
A Talmud hasonlatot is kínál ehhez: a zsidó nép és a Tóra viszonya olyan, mint jegyesek kapcsolata.
A Midrás pedig azt mondja: a világ teremtésének célja maga a Tóra. És az, hogy azt a zsidó nép tanulmányozza és élje meg.
A Tóra nem csupán tanítás, hanem az élet alapja. Erre világít rá rabbi Akiva híres története is: amikor üldözték a Tóra tanulását, ő mégis nyíltan tanított. A halak nem hagyják el a folyót, még akkor sem, ha ott veszély les rájuk, mert tudják, hogy ott az életük. Ugyanígy, magyarázza rabbi Akiva, a zsidó ember sem élhet Tóra nélkül, még ha az veszéllyel is jár.
Tisztelet a könyv iránt: a zsidó élet természetes gesztusa
A Jiszráél népe nemcsak olvassa a Tórát, hanem él vele: a szimchát Tóra ünnepén táncolnak vele, becézik, ölelik. Így számukra a könyv nem csupán szöveg, hanem szent tárgy.
A zsidóság lényege nem választható el a Tórától. A Zohár – a zsidó misztika alapműve – tömören fogalmaz:
„Izrael, a Tóra és az Örökkévaló egyek.”
A zsidó lét egyik legmélyebb dimenziója tehát az, hogy a tanulás, a könyv szeretete nemcsak tudást, hanem életet is ad. Ezért, évszázadok óta, és ma is, a zsidó népet joggal nevezik: „a könyv népének.”
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.