A zsidó újév beköszönte után rögtön egy komoly időszak, a jámim noráim, vagyis a félelmetes napok kezdődnek.

A zsidó újév után kezdődő jámim noráim nem csupán két ünnepet összekötő szakasz, hanem egy komoly lelki út, amely a lélek megtisztításáról, a bűnbánatról és az újrakezdés reményéről szól. Ismerje meg a félelmetes napokat Menachem Posner rabbi tollából.

A különleges időszakot a zsidó újév vezeti be

A hagyományban különleges helyet foglal el az őszi időszak, amely ros hásánával, a zsidó újévvel kezdődik, és jom kipur, az engesztelés napja adja meg csúcspontját. A kettő közötti időszakot nevezik jámim noráimnak (ימים נוראים), azaz az félelmetes napoknak.

Az elnevezés jól kifejezi azt a különleges atmoszférát, amikor az ember Isten ítélőszéke előtt áll, és az egész világ sorsáról döntés születik a következő esztendőre.

Tágabb értelemben a jámim noráim nem csak ros hásánától jom kipurig tart. Már néhány nappal korábban, a szlichot imákkal veszi kezdetét, és egészen hosáná rábáig, a szukkot hetedik napjáig tart, amikor a hagyomány szerint végleg „lezárul” az Isten-i ítélet. Jiddisül ezt az időszakot di hejlige tegnek (די הייליגע טעג) is nevezik, vagyis „a szent napoknak”.

Ezért félelmetesek, illetve szentek ezek a napok

A Tóra is részletesen beszél jom kipur szentségéről. A Mózes harmadik könyvében találjuk a parancsot: „Mert ezen a napon engesztelést szerez számotokra, hogy megtisztítson benneteket: minden vétketektől megtisztultok az Örökkévaló színe előtt.” (3Mózes 16:30.). A naphoz szigorú előírások kapcsolódnak: a böjt, a munkatilalom, a bőrkés cipő kerülése, a testi élvezetek mellőzése. Ez mind annak jele, hogy teljes lényünkkel a lelki megtisztulásra összpontosítunk.

A jeruzsálemi Szentély idején jom kipur különleges szertartásai tették még ünnepélyesebbé a napot. A főpap fehér lenruhát öltött, és ő végezte a legszentebb szolgálatot. Tömjént vitt a Szentek Szentjébe, két kecskebak közül sorsolással választott, egyik áldozatul esett, a másikat pedig az Ázázélnek küldték el, jelképezve a bűnök eltávolítását.

A jámim noráim így nemcsak ünnepek sorozata, hanem egy mély belső utazás. A zsidó ember ilyenkor megáll, számot vet, bocsánatot kér, és újrahangolja életét, abban a reményben, hogy az elkövetkező év áldásokkal és tisztább szívvel kezdődik.

A borítókép illusztráció. M. Gottlieb festményének részlete.

Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.