A bátor nő még a nácik legsötétebb helyén is reményt adott a gyerekeknek.
1943-ban egy zsidó nő, Irma Lauscher, egy apró facsemetét ültetett egy náci koncentrációs táborban. Tanítónő és anya volt, aki hitt abban, hogy még a legsötétebb helyeken is lehet életet és reményt ültetni.
A náci facsempész és tu bisvát
Irma megvesztegetett egy tábori őrt, hogy csempésszen be egy kis facsemetét, az őr a bakancsában vitte be a fát. A nő célja egyszerű volt, de az adott körülmények között rendkívül bátor. Szerette volna, ha a gyermekek még a tábor szörnyűségei között is megünnepelhetnék tu bisvátot, a fák ünnepét.
Azt mondta a tanulóinak:
„Akiknek kevés van, azok is sokat tehetnek.”
Minden gyerek lemondott a napi vízadagja egy kis részéről, hogy a facsemete életben maradjon.
Együtt ültették el a fát, amit ec cháimnak, az élet fájának neveztek el. Verset írtak róla, körbetáncolták, ezáltal is kifejezve, hogy egy halálra ítélt helyen az életet választották.
A fa őrzi az emléküket
Az 15 ezer gyermekből mindössze 200 maradt életben. A fa ültetésében részt vevő gyerekek többségét meggyilkolták. De amikor a tábort felszabadították, a fa még mindig állt.
Irma, a zsidó tanárnő túlélte, és egész életét azzal töltötte, hogy a fához visszatérve megmutassa a világnak, mi történt ott. 1985-ben a fa mellett temették el.
Más gyerek is vigyáznak a fára
Ma Irma fájából csemeték nőnek Jeruzsálemben, New Yorkban, Chicagóban, San Franciscóban és Philadelphiában. Mindenhol gyermekek vigyáznak rájuk, ahogy annak idején az első diákjai tették.
Irma örök példája annak a bátorságnak és erőnek, ami a zsidó nőkben rejlik. Egy kis fát ültetett, de egy óriási reményt adott a gyerekeknek, és megmutatta, hogy az élet még a legsötétebb helyeken is győzhet.
Forrás: Museum of Jewish Heritage
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.