A zsidó hagyomány nemcsak az emberek, hanem a szent könyvek iránt is mély tiszteletet tanúsít. Amikor egy Chümes vagy imakönyv elhasználódik, nem kidobjuk, hanem eltemetjük.
Elsőre talán különösnek tűnik: miért temetnénk el könyveket? A válasz a Tóra és a rabbinikus hagyomány mély tiszteletfelfogásában rejlik. Ahogy az emberi testet, amely egykor a lélek hordozója volt, méltósággal visszaadjuk a földnek, úgy a zsidó szent szövegeket is tisztelettel helyezzük örök nyugalomra, ha már nem használhatók – foglalja össze Yehuda Shurpin rabbi a Chabad.org. oldalán.
Miért temetjük el a zsidó szent könyveket?
A Tóra arra utasít, hogy pusztítsuk el a bálványimádás minden nyomát, de azonnal hozzáteszi: „Ne tegyétek ezt az Örökkévalóval, a ti Istenetekkel.” (5Mózes 12:4.).
A Bölcsek ebből tanulták meg, hogy tilos megsérteni vagy megsemmisíteni bármit, ami Isten nevével vagy szentséggel bír, legyen az Tóra-tekercs, imakönyv, vagy bármely szöveg, amelyben Isten neve szerepel.
A Talmud szerint még egyetlen betű eltörlése is, amely az Isten-i nevet hordozza, szigorú tilalom alá esik. A szent tárgyak elpusztítása vagy meggyalázása a hit és a tisztelet elleni vétségnek számít.
A Széfer Háchinuch középkori forrás szerint ennek mélyebb célja van: cselekedeteink alakítják a szívünket.
Amikor tisztelettel bánunk a szent dolgokkal, azzal magunkat is arra neveljük, hogy meglássuk a szentséget a világban, és ezzel közelebb kerülünk Istenhez.
A genizá és a zsidó könyvek „temetése”
Amikor egy imakönyv vagy Isten nevével ellátott jegyzetlap elhasználódik, és már nem használható, nem dobjuk ki a szemétbe. Helyette a genizába, vagyis egy kijelölt „őrzőhelyre” kerül, majd eltemetik, akárcsak az embert. Ez a szertartás a tisztelet kifejezése: a könyv, amely valaha Isten szavait hordozta, most méltósággal tér vissza a földbe.
Érdekes módon a Talmud szerint az emberi gyász szertartásai részben innen erednek. Rabbi Simon ben Elázár tanítja, hogy amikor valaki meghal, és lelke eltávozik, az olyan, mintha egy Tóra-tekercs égne el, ezért is szokás ilyenkor a gyászolónak ruhát szaggatni.
A szent tisztelet örök üzenete
A szent könyvek eltemetése tehát nem pusztán hagyomány, hanem egy szimbolikus tanítás is. Az Isten-i szentség nem korlátozódik az égre vagy a szavakra.
Ahogy az emberi test a lélek edénye, úgy a tinta és a papír is Isten szavainak hordozója.
A könyvek tiszteletteljes elbúcsúztatása emlékeztet bennünket arra, hogy a szentség minden anyagban, minden cselekedetben, minden szóban ott lehet, ha úgy bánunk vele, mint ami valóban szent.
A borítókép illusztráció. Forrás: Yahel Gazit / Middle East Images / Middle East Images via AFP.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.