A myjewishlearning cikke arra a kérdésre keresi a választ, hogy vajon az egészség és az erőnlét zsidó érték-e?
Mivel a test az Istentől származó lélek és az Örökkévaló fényének tartálya, meg kell őriznünk az egészségét és oda kell figyelnünk arra, hogy mivel tápláljuk. A hagyományos zsidó gondolkodás szerint spirituális céljaink elérése és a micvák teljesítése érdekében a testünket jól kell tartanunk.
A test és a lélek egészségének fontosságáról már a Talmud is beszél, amikor (Sábát 82a) ráv Chuná arra biztatja a fiát, Rávát, hogy tanuljon ráv Chiszdával. Rává azzal utasítja ezt vissza, hogy ráv Chiszdá csak világi dolgokkal van elfoglalva, például anatómiával és higiéniával. Azt feleli erre ráv Chuná:
„Az egészség dolgairól beszél, és te ezt világinak nevezed?!”
A Rámbám (Maimonidesz) híres művében, a Misné Torában kiemeli a rendszeres mozgás és az egészséges táplálkozás fontosságát. Azt ajánlja például, hogy az ember mozgassa át a testét és végezzen reggelente olyan tevékenységet, mely izzadást okoz. Imáinkban minden nap hálát adunk az Örökkévalónak azért, mert „kiegyenesíti a hajlott hátúakat”. A przysuchai reb Szimcha Bunim az imák testi tudatosságra utaló szavait mindig szó szerint értelmezte. Egy szombat reggel késve érkezett a zsinagógába. Amikor késése okáról kérdezték, a 35. zsoltárt idézte: „Mind a csontjaim mondják: Örökkévaló, ki olyan mint te…” – hogyan jöhettem volna imádkozni, míg az összes csontom fel nem ébredt?
Bár a zsoltár szavait többnyire metaforikus síkon értelmezzük, mindenki, aki végzett már valaha intenzív fizikai tevékenységet, tudja, hogy igenis felébreszthetjük a csontjainkat. A testmozgás felébreszti a csontokat, javítja a tartást, kiegyenesíti a hátat, vagyis hozzáad az Ámidá állóima jelentéséhez.
A XX. század elején Kook rabbi volt az, aki azt tanította, hogy a testi egészség önmagában véve is értéket képvisel a megtérés folyamatában. Filozófiájából ered a vallásos cionizmus egyik alapértéke az „ép testben ép lélek” elve. Úgy vélte, hogy a spirituális zsidó élet csak akkor tud kiteljesedni, ha a zsidók teste is egészséges, és ezt nemcsak Izrael állam relációjában, vagyis metaforikusan értette, hanem szó szerint, minden egyes zsidó emberre vonatkoztatva: „Nagyon nagy a fizikai igénybevétel. Egészséges testre van szükségünk. Túlságosan sokat foglalkoztunk a lelkiséggel és megfeledkeztünk a test szentségéről. Elhanyagoltuk fizikai egészségünket és erőnket; elfelejtettük, hogy testünk nem kevésbé szent, mint a bennünk levő megszentelt lélek… Megtérésünk csak akkor lehet sikeres, ha – nagyszerű spirituális vonatkozásai mellett – fizikai megtérést is tartalmaz, ami egészséges vért, egészséges húst, erős, tettre kész testet és az erőtől duzzadó izmokon is átsütő, lángoló lelket eredményez.”
A testi egészség fontos aspektusa, hogy mit, hogyan és mennyit eszünk. A zsidó hagyomány egészen pontosan meghatározza az ételhez való ideális viszonyt: mit és mikor ehetünk, mit hogyan kell elkészíteni, milyen áldásokat kell elmondani, stb. Nincs olyan zsidó ünnep, amit ne bőséges lakomával, vagy éppen ellenkezőleg, az ételtől-italtól való teljes tartózkodással hozhatnánk összefüggésbe. Az étkezéshez kapcsolódó áldások nemcsak a Teremtőhöz kapcsolnak minket, hanem arra is emlékeztetnek, hogy honnan jönnek az ételek. Azon túl, hogy minden élelmiszer Isten adománya, egy vallásos zsidónak tudnia kell, hogy hol terem a cékla, a meggy vagy a banán, miből készül a tészta, vagy mi egy több összetevőből álló étel legfontosabb alkotóeleme, hogy a megfelelő áldást tudja mindegyikre elmondani. Áldásainkkal, imáinkkal hálát adunk Istennek, amiért táplál minket, és ha ezeket megfelelő átéléssel és átgondolással (káváná) mondjuk el, akkor mindig emlékeztetnek arra, hogy az Örökkévalótól kapott testünkkel gondosan kell bánnunk, és tórai kötelesség, hogy odafigyeljünk az egészségünkre.