A zsidó hagyományban az alkohol egyszerre áldás és próbatétel, a kérdés nem az, szabad-e inni, hanem az, hogyan.
Egy Sam nevű fiatal a Jew in the City oldalon tette fel a látszólag egyszerű kérdést: vajon az ortodox zsidó emberek fogyaszthatnak-e alkoholt? A választ Jack Abramowitz rabbi, az Orthodox Union állandó szerzője adta meg, de mielőtt igent vagy nemet mondott volna, fontosabb összefüggésekre mutatott rá.
Bor a szentség szolgálatában
A kérdés első hallásra meglepő. Aki akár csak felületesen is ismeri a zsidó rituális életet, tudja: a bor központi szerepet tölt be benne.
Szombat este kidussal, borra mondott áldással köszöntjük a sábeszt, majd hávdálával, szintén borral búcsúzunk tőle. A peszáchi széderestén négy pohár bort iszunk, esküvő után bor mellett hangzanak el a sevá bráchot áldásai, és purim ünnepe kapcsán is sokszor szóba kerül az alkoholfogyasztás.
Mindezek fényében a válasz egyértelmű: az alkoholfogyasztás megengedett. De nem kötelező.
Jóllehet, a bornak különleges státusza van, a legtöbb vallási alkalommal szőlőlével is kiváltható. A hagyomány tehát nem az italról, hanem a megszentelésről szól.
Az első részegség tanulsága
A Tóra azonban már a kezdetekkor figyelmeztet. Az emberiség első „találkozása” az alkohollal nem alakult szerencsésen. Noé, akit korábban igaz emberként mutat be az Írás, szőlőt ültet, bort készít, majd lerészegedik, és szégyenletes helyzetbe kerül.
A történet világos üzenetet hordoz: senki, még a legigazabb ember sem mentes az alkohol hatásaitól.
Ezt a gondolatot bontja ki egy híres midrás is, amely az ivás különböző szakaszait állatokkal példázza. Az első pohár után az ember ártatlan, mint a bárány. Néhány pohárral később erősnek érzi magát, mint az oroszlán. Ha azonban túllépi saját határait, disznóvá válik, aki a sárban fetreng. A végén pedig majomként viselkedik: okosnak és szellemesnek hiszi magát, miközben mások rajta nevetnek.
Zsidó bölcsek a pohárról
A zsidó gondolkodás nem idealizálja a mámort.
Rebbi szerint a bor és az Örökkévaló szolgálata nem fér meg együtt. Méir rabbi úgy véli, hogy az Éden kertjének tiltott fája talán éppen szőlő volt, mert semmi sem hoz annyi bánatot a világra, mint a bor. A RáMBáM pedig egyenesen kimondja: Istent lehetetlen butasággal és részegséggel szolgálni.
A Talmud is figyelmeztet: tilos alkoholos befolyásoltság alatt imádkozni, mert az ilyen ima nem kívánatos az Örökkévaló előtt.
Purim: micva vagy mértéktelenség?
Purim kapcsán gyakran idézik Rává híres mondását, miszerint az embernek addig „kell” innia, amíg nem tud különbséget tenni „átkozott Hámán” és „áldott Mordecháj” között.
A legtöbben azonban elfelejtik a folytatást. A Talmud azonnal elmeséli Rabbá és Ráv Zeirá történetét: egy purimi lakoma során túlzásba vitték az ivást, és a helyzet életveszélyes következményekkel járt. A következő évben Ráv Zeirá már nem fogadta el a meghívást: „Csodák nem történnek minden órában” – mondta.
Számos magyarázó szerint ez a történet éppen azért került ide, hogy korlátot szabjon a túlzó értelmezéseknek. A hagyomány nem az önkontroll elvesztését, hanem az öröm megszentelését várja el.
Ráadásul, ha létezik is purimi „ivási kötelezettség”, az kizárólag borra vonatkozik, nem pedig vodkára, whiskyre vagy sörre.
Szabadság és felelősség
A Tóra kötelez bennünket egészségünk megóvására. Kötelez arra is, hogy betartsuk az ország törvényeit, így kiskorúaknak alkoholt adni még purimkor sem megengedett.
A názir példája különösen tanulságos: ő fogadalmat tesz, hogy tartózkodik a bortól. A fogadalom lejárta után azonban bűnáldozatot kell hoznia. Miért? Egyes vélemények szerint azért, mert megvonta magától azokat a jó dolgokat, amelyeket az Örökkévaló élvezetre adott. Mások, mint a RáMBáN éppen ellenkezőleg látják: a „hiba” az, hogy visszatér a hétköznapi élethez.
A kettősség beszédes. A bor nem ördögtől való, de nem is játék.
A lényeg: mérték
Az ortodox zsidók tehát fogyaszthatnak alkoholt, természetesen kizárólag kóser italt. A hangsúly azonban nem az engedélyen, hanem a mértéken van.
A bor lehet az öröm és a megszentelés eszköze. De ha elveszítjük az önuralmunkat, könnyen válhat szégyen forrásává, ember előtt és az Örökkévaló előtt egyaránt.
A témáról még részletesebben ide kattintva olvashat.
A borítókép illusztráció. Egy 2007-es jeruzsálemi purim pillanatképe, Fotó: YOAV LEMMER / AFP.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.