Egy zsidó esküvőt követően még hat napon át folytatódik a mulatság. Ezeket az ünnepségeket úgy nevezik: sevá bráchot, hét áldás, mivel ezeken a napokon az ifjú pár tiszteletére hét áldás hangzik el az étkezés utáni áldásban. Ezeket a lakomákat többnyire családtagok vagy barátok rendezik a pár számára. Formájuk kötetlen, lehet kerti grillezés ugyanúgy, mint többfogásos, díszes vacsora. Mi is pontosan a sevá bráchot?

Az esküvő hét napon át tartó ünneplésének szokását Mózes vezette be, de Jáákov ősapáig visszavezethető, hiszen ő volt az, aki a Leával, majd a Ráchellel kötött házasságát hét napon át ünnepelte.

Ahhoz, hogy el lehessen mondani a hét áldást, a következő feltételeknek kell teljesülnie:

• a lakomát az esküvőt követő hét napon belül kerül tartják
• a pár valamelyik tagjának ez az első házassága
• jelen van legalább tíz felnőtt (13 éves vagy annál idősebb) zsidó férfi
• esznek kenyeret is, hogy el lehessen mondani az asztali áldást (birkát hámázon)
• jelen van egy „új arc”, valaki, aki nem volt jelen sem az esküvőn, sem a pár tiszteletére rendezett korábbi sevá bráchotok egyikén sem.

Bár nem kötelező sevá bráchotot tartani, jó, ha sor kerül rá, amennyiben ez nem jelent túlzottan nagy anyagi vagy más jellegű terhet. Nincs szükség hatalmas lakomára, egy egyszerű, jókedvű étkezés is megteszi, amennyiben a fenti kritériumok teljesülnek.

A sevá bráchotot hét napon keresztül tartják az esküvő napjától számítva. Ha például szerda délután került sor az esküvőre (még akkor is, ha az ünnepség és a lakoma az est beállta után is tartott, vagyis a zsidó törvények szempontjából már elkezdődött a következő nap), a következő héten kedden, napszállta előtt kell megtartani az utolsó sevá bráchotot.

Fontos, hogy amint más közösségi imánál, itt is jelen legyen legalább tíz felnőtt zsidó férfi, vagyis egy minján. A tíz emberbe a vőlegény, vagyis az újdonsült férj is beleszámít. Ebből a tíz emberből legalább hétnek kenyeret is kell ennie, a maradék háromnak pedig legalább innia vagy ennie kell valamit, ami után utóáldást kell mondani, hogy elmondhassák együtt az asztali áldást, melyben a hét áldás is szerepel. A friss férj és feleség is kezet mos és eszik legalább egy kevés kenyeret, hogy el lehessen mondani a sevá bráchotot. (Amennyiben ez egészségügyi okok miatt nem lehetséges, beszéljenek egy hozzáértő rabbival.)

Ha esetleg a menyasszony és a vőlegény elkésnek, akkor abban az esetben lehet elmondani az áldásokat, ha az étkezés közben megérkeznek, legkésőbb a desszert idejére. Ha már mindenki befejezte az evést, megmosták a kezüket vagy az asztali áldást is elmondták, akkor már nem lehet elmondani a hét áldást. Amennyiben nincs minján, de van legalább három felnőtt férfi, az utolsó, Áser bárá áldást el lehet mondani a hétből, amennyiben a közvetlen családtagokon kívül más vendégek is jelen vannak.

Pánim chádásot

Az áldások elmondásához az is szükséges, hogy legyen egy „új arc” (pánim chádásot), aki nem vett részt sem az esküvőn, sem egy korábbi, az adott pár tiszteletére rendezett sevá bráchoton. Szombaton az első két étkezésnél, illetve az ünnepnapi lakomákon erre nincs szükség, hiszen a szombat és az ünnep tekinthető „új arcnak”. Amennyiben sikerül olyan vendéget találni, aki különös örömöt okoz a friss házasoknak, akkor az az ideális, ha ilyet hívnak meg új arc gyanánt, ám praktikusan bárki lehet, aki beleszámít a minjenbe. Az általánosan elfogadott szokás, hogy egy új embert hívnak meg, szfárádi körökben gyakori, hogy kettőt. Aki részt vett magán az esküvőn, a chupá szertartáson, de a lakomán és a táncon már nem, az lehet új ember. Az új arcnak nem kell az egész étkezésen ott lennie, de fontos, hogy legkésőbb a desszertig megérkezzen. Ha már kezet mostak az asztali áldás előtt, vagy el is mondták az asztali áldást, már nem szerepelhet mint új arc. Nem feltétlenül kell kenyeret ennie, bár jó, ha kezet mos és kenyeret is eszik, de mindenképpen egyen vagy igyon valamit (de ha csak vizet iszik, az nem elegendő).

A pánim chádásotnak nem kell feltétlenül elmondania egyet a hét áldásból, de jelen kell lennie, amikor elhangzanak. Ha nincs új arc, akkor csak az utolsó, Áser bárá áldást mondják el, ha vannak más vendégek is a közvetlen családon kívül.

A lakomában kell lennie kenyérnek, hogy el lehessen mondani az egész asztali áldást. Ezen kívül bármit fel lehet szolgálni. Az étkezés lehet tejes vagy húsos is, bár vannak olyan vélemények, hogy a húsos preferálandó. Akár vegyesen ülnek, akár elkülönítik a nőket és a férfiakat, szokás, hogy az újdonsült pár tagjai ugyanabban a helyiségben legyenek a hét áldás elhangzása idején.

Ha legalább a pár egyik tagjának ez az első házassága, hét napon át tartják ezeket az ünnepségeket. Amennyiben mindkettőjüknek ez a második házassága, csak az esküvőn hangzik el a hét áldás. Az utolsó Áser bárá áldást elmondhatják az esküvőt követő első három napon a pár tiszteletére, amennyiben a lakomán a közvetlen családtagokon kívül már vendégek is jelen vannak. Mivel nagyon sok különféle vélemény létezik, a gyakorlatban nem szoktak törekedni ilyen lakmák megrendezésére.

Ha az esküvő az est beállta előtt, a lakoma pedig utána van, kérdések merülhetnek fel a sevá bráchottal kapcsolatban. Ennek elkerülésére a legjobb, ha még az est beállta előtt megkezdik a lakomát. Amennyiben ez nem lehetséges, képzett rabbi segítségét kell kérni.

Az asztali áldás előtt megtöltenek két serleget borral. Az egyik az áldást vezető személyé lesz, a másik a hét áldáshoz kell. Az áldást vezető imára hívja a többi résztvevőt. Miután elmondták az asztali áldást, hat embert kérnek fel az áldások felolvasására. Áldás közben a kezükben tartják a boros serleget. Végül az áldást vezető férfi elmondja a borra mondott boré pri hágáfen áldást, iszik, majd összekeverik a két serleg tartalmát, és az egyikből a vőlegény, a másikból a menyasszony iszik. Bizonyos szokások szerint minden jelenlévő iszik a borból. Természetesen nem maradhatnak el a mázál tov jókívánságok sem.

Mázál tov, sok boldogságot!