Az 1919-es Tanácsköztársaság emlékezete máig vitákat kavar, ám a politikai mítoszok mögött ott húzódik egy kevéssé ismert történet: a vörösterror zsidó áldozatainak sorsa.
A magyar történelem egyik legviharosabb, mindössze 133 napig tartó időszaka a Tanácsköztársaság korszaka volt 1919-ben. A vörösterror, majd az azt követő fehérterror eseményei máig élénken élnek a történelmi emlékezetben, sokszor leegyszerűsített, politikailag terhelt formában. Különösen igaz ez a magyar zsidóság szerepének és szenvedéseinek megítélésére. A korszak vezetői között valóban felülreprezentált volt a zsidó származású személyek aránya, ám ez a tény nemcsak torz értelmezésekhez, hanem súlyos kollektív megbélyegzéshez is vezetett. Arról viszont ritkábban esik szó, hogy a terror áldozatai között számos zsidó vallású magyar polgár is ott volt.
Felülreprezentáció és félreértések
1919. március 21-én kikiáltották a Tanácsköztársaságot. A Forradalmi Kormányzótanács élére Garbai Sándor került, ám a tényleges hatalom Kun Béla kezében összpontosult. A vezetésben valóban jelentős arányban szerepeltek zsidó származású személyek, a 45 vezető pozícióból 31-et töltöttek be.
Fontos azonban hangsúlyozni: többségük már rég nem gyakorolta a zsidó vallást, sokan ki is tértek abból, és identitásukat elsősorban politikai, nem vallási alapon határozták meg.
A korszak zsidó hitközségi vezetői világosan elhatárolódtak a bolsevik ideológiától. Egy korabeli megfogalmazás szerint „minden egyes zsidó származású kommunistával szemben legalább ezer zsidó vallású magyar honpolgár állt”.
Ez pedig nem egyszerű védekezés volt, hanem kétségbeesett reakció arra a kollektív felelősségre vonásra, amely a teljes magyar zsidóságot igyekezett azonosítani a diktatúrával.
A rögtönítélő igazságszolgáltatás árnyékában
A terrorgépezet egyik kulcsfigurája Szamuely Tibor volt, aki a „Frontmögötti Bizottságok” élén gyakorlatilag korlátlan hatalmat kapott. A megtorlások sokszor formális eljárás nélkül, indulatból és bosszúvágyból történtek. A későbbi visszaemlékezések – például Böhm Vilmos memoárjai – is elismerik, hogy számos „felesleges és megbocsáthatatlan igazságtalanság” történt.
A vörösterror vidéken különösen véres epizódokat hozott.
Vörösterror Szolnokon: 11 zsidó áldozat
Szolnokon 1919 májusában fegyveres ellenforradalmi kísérlet zajlott, amelyet brutális megtorlás követett. A városban több zsidó polgár is az áldozatok között volt.
Az egyik legmegrázóbb eset Oesterreicher Nándor szesznagykereskedő kivégzése volt. Otthonából hurcolták ki, családja szeme láttára kínozták meg és ölték meg. Fiai csak csodával határos módon élték túl a kegyetlenkedést.
Hasonlóan tragikus sors jutott Mellinger Endre 16 éves diáknak, aki apját kereste, és ezért számon kérte Szamuely embereit. Másnap holtan találták meg a temetőárokban. Évekkel később egy helyi harangozót, Farkas Jánost ítéltek el részvételéért, az ítélet mindössze három év fegyház volt. A történet különösen megrendítő mozzanata, hogy a kivégzéshez önként jelentkezők is akadtak.
Szolnokon összesen 11 zsidó áldozatot tartanak számon, miközben a helyi direktóriumban egyetlen zsidó tag sem volt.
A zsidók számára a fővárosban sem volt nyugalom
Budapesten a terror kevésbé öltött tömeges formát, de itt is történtek brutális gyilkosságok. Dr. Vándor Róbert ügyvédet és feleségét saját lakásukban lőtték agyon, amikor tiltakoztak az ellen, hogy a hozzájuk beszállásolt vöröskatonák kirabolják otthonukat. Az eset végül akkora felháborodást keltett, hogy a gyilkost kivégezték, ami ritka kivételként a korszakban.
A korszakban még a zsidó sajtó sem működhetett szabadon. Az Egyenlőség című hetilap fejlécéről eltűnt a „magyar zsidóság politikai hetilapja” megjelölés, és a diktatúra végül be is tiltotta az újságot. A hitközségi vezetők 1919 augusztusában hivatalosan is elhatárolódtak a proletárdiktatúrától, és kimondták: semmiféle szolidaritást nem vállalnak a bolsevizmus tetteivel.
Névsor a feledés ellen
A kommün áldozatainak névsorát Váry Albert koronaügyész-helyettes gyűjtötte össze. Az 590 név között legalább 39 izraelita vallású áldozat szerepel, ám a feltételezések szerint ennél több is lehetett.
Nevük ma már történelemkönyvek lábjegyzeteiben vagy megsárgult újságoldalakon szerepel:
Adler Miksa (Mezőtúr) ♦ Ausländer Sámuel (Nyírbakta) ♦ Berger Albert (Szolnok) ♦ Blum Ferenc (Budapest) ♦ Ehrlich István (Szolnok) ♦ Elkán Gyula (Dunapataj) ♦ dr. Engel Sándor (Szolnok) ♦ Friedländer Miksa (Karcag) ♦ Glaser Ferenc (Csorna), Grosz Vilmos (Dunapataj) ♦ Gunst Sándor (Szolnok) ♦ Hajdu Aladár (Hatvan) ♦ Havas Henrik (Hódmezővásárhely) ♦ Kálmán József (Kalocsa) ♦ dr. Klein Béla (Miskolc) ♦ Klein Vilmos (Dunapataj) ♦ Kovács Gyula (Pécel) ♦ Krammer Ignác (Győr) ♦ Lederer Ferenc (Kőhídgyarmat, ma: Kamenný Most, Szlovákia) ♦ Lederer Pál (Pusztakengyel) ♦ Lefkovits Bernát (Miskolc) ♦ Lőwy Sándor (Nagyvárad, ma: Oradea, Románia) ♦ Meisner Ernő (Derecske) ♦ Mellinger Endre (Szolnok) ♦ Oesterreicher Nándor (Szolnok), Pfeiffer Sámuel (Újdombóvár) ♦ Polacsek Sándor (Dunapataj) ♦ Reisz Frigyes (Dédes) ♦ Rosenberg Géza (Szolnok) ♦ Rosenthal Albert (Szolnok) ♦ Roth Ernő (Szolnok) ♦ Rubin Farkas (Debrecen) ♦ Schwarcz József (Dunapataj) ♦ Schwarcz Mór (Őr) ♦ Spiller Aladár (Szolnok) ♦ Sugár Miklós (Szolnok) ♦ Szigeti Gusztáv (Balatonkenese) ♦ Vadász Jenő (Vendvidék) ♦ dr. Vándor Róbert (Budapest) ♦ dr. Vándor Róbertné (Budapest) ♦ Váradi Mór (Budapest) ♦ Weisz Henrik (Hódmezővásárhely) ♦ Weisz Mihály (Hódmezővásárhely) ♦ Welt Ignác (Gyöngyös)
A vörösterror kettős tehere, közös gyász
A magyar zsidóság 1919-ben kettős teher alatt roskadozott. Egyfelől a diktatúra erőszakát szenvedte el, másfelől a kollektív bűnösség vádját, amely a vörösterror után a fehérterror idején újabb megpróbáltatásokat hozott. A történelem leegyszerűsítő narratívái gyakran elfedik ezt az összetett valóságot.
A vörösterror zsidó áldozatainak emléke arra figyelmeztet: a történelemben nincsenek kollektív bűnök – csak egyéni felelősségek és nagyon is valós, egyéni sorsok. Az ő nevük nem politikai érv, hanem emberi tragédia.
Emléküket őrizzük kegyelettel.
A témáról bővebben ide kattintva olvashat.
A borítókép illusztráció. Fotó: Fortepan / Péchy László.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.