A ros hásáná és jom kipur legmegrendítőbb imája, amely évszázadok óta erőt ad a zsidó közösségeknek még a legendás Leonard Cohen énekest is megihlette.
Az egyik legmegrázóbb zsidó ima, az Unetáne tokef nemcsak a zsinagógák falai közt visszhangzik újévkor és jom kipurkor, hanem a kultúrában is nyomot hagyott. Leonard Cohen „Who by Fire” című dalát is ez ihlette. De honnan ered ez az imádság? Ismerje meg a Chabad.org írásából.
Az ima szavai, amelyek sorsról és reményről beszélnek
Újév napján lesz megírva, és a jom kipuri böjt napján lesz megpecsételve, hogy ki születik meg, és ki távozik, ki élhet békében, és ki szenvedések közt, ki gazdagodik meg, és ki szegényedik el. A sorok kegyetlenül pontos képet festenek az emberi sors kiszámíthatatlanságáról. De a szöveg nem hagyja az embert remény nélkül.
A rossz végzet elhárítható a bűnbánat, ima és jótékonyság által.
A mainzi rabbi és a zsidó hit próbája
Több mint 800 évvel ezelőtt, a németországi Mainz városában élt egy különleges ember: Ámnon rabbi. Tóratudása és jámborsága messze földön ismert volt, még a környék ura, a hesseni nagyherceg is tanácsot kért tőle államügyekben. A rabbi soha nem kért semmit magának, csupán azt, hogy a zsidó közösség békében és biztonságban élhessen.
A nagyherceg udvarában azonban nem mindenki örült a rabbi befolyásának. Az irigy titkár egy nap azt javasolta urának, próbálja meg Ámnon rabbit rávenni a keresztény hit felvételére. A nagyherceg választás elé állította kedves barátját: ha elhagyja hitét, gazdagságot és hatalmat kap. A rabbi megrendülten, de határozottan felelt: mindenét feláldozná uráért, de hitét soha.
A nagyherceg újra és újra visszatért a kéréshez, Ámnon rabbi azonban elhúzódott az udvartól. Amikor három nap gondolkodási időt kért, belül már tudta: bűnt követett el, mert egy pillanatig is habozott a világos válasz helyett. A harmadik nap végén katonák hurcolták elé, és kegyetlen büntetésként megcsonkították.
Leonard Cohen művészt a rabbi önfeláldozása ihlette meg
Ros hásáná előestéjén a haldokló rabbit a zsinagógába vitték. A tóraszekrény előtt fekve szólalt meg utoljára: ő mondta el az Unetáne tokef imát. A gyülekezet tagjai szavanként ismételték utána, könnyeik az égig vitték szavait. Mire a közösség az „Ő az Istenünk, és nincs másik” mondathoz ért, a rabbi lelke már visszatért az Örökkévalóhoz.
Ámnon rabbi hősiessége, hite és hűsége ma is erőt ad. Az Unetáne tokef sorai nemcsak az ítélet súlyáról, hanem a bűnbánatban, imában és jótékonyságban rejlő reményről is beszélnek. Ahogyan minden újévkor és jom kipurkor felcsendülnek, emlékeztetnek: a hit és az emberi méltóság még a legsötétebb időkben is örök érték.
Borítókép: Leonard Cohen egy 1970-es koncertjén. Fotó: Christian Rose / Roger-Viollet via AFP.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.