Áldott emlékű nagymamám, bobbe Baszséva, vagyis nekem Böbe, gyakran emlegette a rácferter rebbét, Reb Sólem Lézert. A holokauszt előtt Újfehértón, azaz, ahogy régen emlegették, Rácfehértón, s ahogy máig egy hagyományos zsidó közegben mondják, Rácferten volt egy nagy zsidó hitközség, mely létszáma 1941-ben meghaladta az 1300 főt is. Vallásos hitközség volt, többségében ortodoxok, de élt ott egy jelentősebb számú haszid közösség is, akiket egy páratlan személy fogott össze. 

Reb Sólem Lézer (Halberstam Sálom Eliezer, 1862–1944) volt az ottani haszid tanház és zsinagóga vezetője, aki már a városba költözése után 1898-ban hírességnek számított, hiszen a „Divré Chájim”, Reb Chájim Halbersam (1793–1876), a cánzi (Nowy Sącz, Lengyelország) rebbe fia volt.

A lassan tíz éve a Teremtőhöz megtért nagymamám is sokat emlegette rácferter rebbét, aki dédapám, Reb Jojszef „mestere” volt. Csodálatos történeteket mesélt emberszeretetről, órákon át tartó drósékról, mely a Tóra legszebb példázataival volt átszőve, s arról, hogy kislányként segíthetett a rebbe feleségének, hogy a szentéletű Rebecen Szóró Mirjámmal (1861–1944/5704. ijár 15.) együtt készíthette azokat a legendás teákat, melyek tealeveleit a rebecen apja, a csernobi (Csernobil, Ukrajna) rebbe, Mordecháj Dov Twerszky (1839–1903) rabbi küldött a szabolcsi városkába.

Reb Sólem Lézer az újfehértói közösség többségével együtt mártírhalált halt Auschwitzban. Az idős rebecen még a végső deportálás előtt, a nyíregyházi gettóban hunyt el, s így sírja máig megtalálható az ottani zsidó temető ortodox részében.

A VINnews amerikai ortodox hírportál most közölte egy visszaemlékező megrázó történetét, mely még árnyaltabb képet fest a mártírhalált halt Reb Sólem Lézerről, s melynek története, nem tagadom, az én szemembe is könnycseppeket csalt. Mártírsága és példamutató élete álljon itt minden Tórát szerető ember előtt.

Reb Sólem Lézer.                           Forrás: Yisroel Besser, 2017: 189.

A történetet Reb Sájá Rosenblum fia így mesélte: amikor Reb Sájá frissen házasodott, akkor egy magyarországi határ melletti kis városban élt, ahová Reb Sólem Lézer is ellátogatott, hogy adományokat gyűjtsön jótékonykodásra. Amikor Reb Sájá meghallotta, hogy a Divré Chájim fia, a neves rácferter rebbe jött a városba, akkor minden követ megmozgatott, hogy a rebbe nála időzzön. Kényelmes szobát, jó kosztot, egész napos minjánt és Széfer Tórát ígért, hogy a rebbe akkor imádkozhasson, amikor csak szeretne, illetve, amikor a sok zarándok és adakozó mellett az ideje engedi.

A rebbe beleegyezett, hogy látogatása alatt a Rosenblum házban fog lakni. Reb Sájá mesélte, hogy

a rácferter rebbe a sáchrisz, vagyis a reggeli imádság előtt mindig egy órát a verandán időzött, s ott végig az eget nézte. Mikor bement imádkozni, akkor az arca úgy ragyogott, mint akit teljesen átjárt az Örökkévaló tüze.

A meghatározó élmény után évek teltek el, és aztán kitört a második világháború. 1944 májusában az újfehértói zsidókat, közöttük

a 82 éves Tóra-aggastyánt is Nyíregyházán keresztül Auschwitzba deportálták. Reb Sájá akkor már egy ideje a haláltáborban volt, a krematóriumban válogatta a ruhákat, s az újabb transzport elgyötört lelkei között megpillantotta Reb Sólem Lézert is. Közelébe ment és azt mondta neki:

„Rebbe, el kell mondanom, hogy a németek azt fogják mondani, hogy zuhanyzóba mennek, de valójában senki sem fog onnan élve kijönni!”

Erre a rebbe a következőt mondta: „Sájele, megígérem neked az ojlom hábót [az eljövendő világot – szerk.], csak hozz nekem egy fél csészényi vizet.” 

A kérés érthető volt, hiszen a több napos útra alig jutott talán egy vödörnyi víz az egész vagonnyi embertömegnek. De ami ezután következett, az lepte csak meg igazán a körülállókat. Reb Sájának sikerült valami csodával határos módon egy kis vizet hoznia a rebbének, aki ahelyett, hogy megitta volna azt, leöntötte a kezét, csakúgy, mint ahogy tesszük azt mielőtt zsinagógába lépnénk be, aztán elmondta az Örökkévaló nevének megszentelésére mondandó vértanúság áldását, mely magyarul úgy szól: „Áldott vagy te Örökkévaló, a világ Királya, aki megparancsolta nekünk, hogy nyilvánosan megszenteljük a nevedet!”

Ezután pedig arra kérte Reb Sáját, hogy adja vissza a ciceszét, hogy hadd haljon meg, mint egy zsidó. Majd megfogta hű híve kezét, s annyit mondott, hogy: „Sájele, te túl fogod élni a háborút. El kell mondanod az embereknek, hogy mi történt itt!” Majd a visszaemlékező szerint a rácferter rebbe, Reb Sólem Lézer – 5704. sziván hónap 16-án – úgy ment a gázkamrába, mint minden reggel a zsinagógába. Arca ragyogott, mint a nap az Örökkévaló szeretetétől.

 

A csodatevő Reb Sájele utolsó napjai

Ijár hónap 3-án, idén április 15-én van a bodrogkeresztúri rebbe, Reb Steiner Sájele (1851–1925) jorcájtja. A hazai haszid közösség egyik legnagyobb vezetőjének évfordulója alkalmából idézzük fel a rebbe utolsó napjait. Halála körülményeiről többféle történet is olvashatunk a korabeli sajtóban. Egyes helyeken azt írták, hogy Eperjesen (Prešov, Szlovákia) egy rozsdás szögbe lépett, máshol azt találjuk, hogy … Olvass tovább

 

 

Címlapfotó: Photo by Karsten Winegeart on Unsplash