A Tóra a zsidó hagyomány szíve és tengelye: szöveg, szimbólum és élő tanítás egyszerre. De mi a jelentősége valójában ennek a tekercsnek? Hogyan épül fel, és miért marad örök érvényű minden nemzedék számára?
A Tóra nem pusztán egy könyv. Ez az a szöveg, amely a zsidó nép történelmi, erkölcsi és szellemi alapját képezi. Írása, olvasása és tanulmányozása nemcsak vallási gyakorlat, hanem élő kapcsolat az Örökkévalóval és a generációkon átívelő hagyománnyal. Ismerje meg a zsidó vallás központi elemét.
A Tóra jelentése és szerkezete
A „tóra” szó héberül tanítást, útmutatást jelent. Amikor azonban nagybetűvel írjuk – Tóra –, akkor Mózes öt könyvéről van szó, melyek az Isten-i törvény és tanítás írott alapját jelentik. Az öt könyv héber nevei: Berésit, Smot, Vájikrá, Bámidbár és Dvárim. A nyomtatott formában kiadott könyvet Chumásnak (Chümes) nevezzük, míg a kézzel írott pergamentekercset Tóra-tekercsnek hívjuk.
Ez az öt könyv része a teljes zsidó Bibliának, a TáNáCh-nak, mely három egységből áll: Tóra (vagyis Mózes öt könyve), Neviim (Próféták) és Ktuvim (Iratok). Bár mindhárom rész Isten-i eredetűnek számít, a Tóra kiemelkedik közülük, hiszen ez az a szöveg, amelyet maga Isten diktált le Mózesnek a Szináj-hegyen.
Írott és szóbeli Tóra: kettős hagyomány
A zsidó hagyomány szerint a Szináj-hegyen nem egy, hanem kétféle tant kaptak a zsidók: az Írott Tórát, vagyis Mózes öt könyvét, valamint a Szóbeli Tórát (héberül: torá sebeál pé), amely az Írott Tan értelmezésére és alkalmazására szolgál. Ez utóbbi mondja el például, hogyan kell megtartani a szombatot, mik a kóserság szabályai, vagy hogyan értelmezendők a tórai törvények a mindennapokban.
Míg az Írott Tóra szövege állandó, változatlan és örök, a Szóbeli Tóra egy élő, folyamatosan fejlődő tudásanyag, amely generációkon át öröklődve és bővülve él tovább. Ezt tanulni nemcsak hagyományőrzés, hanem vallási kötelesség is. Olyannyira, hogy a reggeli imában is elhangzik: „vetálmud torá keneged kulám” – „a Tóra tanulása minden más micvával felér”.
A Tóra szövege és kézzel írott tekercse
A Tóra szent szövegét nem egyszerű nyomtatott könyvként, hanem kézzel, különleges szabályok szerint írott pergamentekercsként is készítik. Ezt a munkát csak képzett, Isten-félő zsidó férfi, az úgynevezett szófer sztám végezheti. A „sztám” egy héber betűszó: számech – széfer (könyv, vagyis a Tóra), táv – tfilin, mem – mezuzá. Ez a három szent tárgy csak a szófer keze nyomán válik érvényessé.
A tekercs pergamenje kóser állat bőréből készül, és minden betűt gondos pontossággal kell leírni. A Talmud szerint az is nagy érdem, ha valaki akár csak egy betűt is kijavít benne, mintha az egész tekercset maga írta volna. Így válik ez az írás valódi szellemi küldetéssé.
A tekercs tisztelete és fizikai megjelenése
A Tóra-tekercset nemcsak olvassák, hanem mély tisztelettel is övezik. Az askenázi közösségek a tekercset textilbe burkolják, tetejére koronát (keter Torá) helyeznek, míg a keleti zsidóság fából vagy nemesfémből készült tokban tartja. A tekercset két rúdra tekerik fel, melyek neve: éc chájim, vagyis „az élet fája”.
Olvasáskor nem szabad kézzel megérinteni a szöveget. A tóraolvasó egy mutatópálcával (jád) követi a sorokat, a hívek pedig a saját imaleplükkel (tálesz) érintik meg, csókkal adva kifejezést tiszteletüknek. A Tórát a zsinagógai frigyszekrényben (áron hákodes) őrzik, díszes függönnyel (párochet) takarva.
Mikor és hogyan olvassák a Tórát?
A Tóra öt könyvét 54 hetiszakaszra (parása) osztották. Ezeket szombatonként olvassák fel sorban, az Isten-tisztelet részeként. Egyes szombatokon, amikor a naptári év szűkebb, két hetiszakaszt is összevonnak. A cél: hogy a Tórát minden évben egyszer végigolvassák.
A tóraolvasás nemcsak szombati, hanem hétköznapi esemény is. Hétfőn és csütörtökön reggelente felolvassák a következő szakasz első részeit, szombat délután pedig már a következő heti szakasz eleje hangzik el. Ünnepnapokon, böjtnapokon és újholdkor is külön szakaszokat olvasnak.
A Tóra felolvasását a báál kore („olvasás ura”) végzi. A felolvasás gondos előkészületeket igényel, mivel a tekercsben nincsenek írásjelek, szakaszolások vagy dallamjegyek. A tóraolvasónak ezért majdnem teljesen kívülről kell tudnia az aktuális szakaszt. Az olvasáshoz minjen, vagyis legalább tíz felnőtt zsidó férfi jelenléte szükséges.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.