A sátoros ünnep egyik legjellegzetesebb micvája a négy növényből álló szukkoti csokor, az árbá minim, amelyhez a Tóra ad útmutatást, Bölcseink pedig pontos magyarázatot.
A szukkothoz kapcsolódó hagyományok közül az egyik legkülönlegesebb a négy növény összekapcsolása és kézbe vétele. Ez a micva nemcsak szimbolikus jelentőséggel bír, hanem szoros kapcsolatban áll a Tóra szavaival is. Nézzük meg közelebbről, hogyan azonosították Bölcseink a szukkoti csokor négy növényét!
Elsőre csak a szukkoti csokor két növényét azonosíthatjuk be
Az árbá minimet (ארבעת מינים) a zsinagógai köznyelvben leggyakrabban szukkoti csokornak, egyszerűbben pedig lulávnak szoktunk hívni. A szukkoti csokor micvájáról és az azt alkotó növényekről pedig a Tóra rendelkezik:
„Vegyetek magatoknak az első napon díszes fa gyümölcsét, pálmaágakat, sűrű lombú fának ágát és patakmenti fűzfaágakat, és örvendezzetek az Örökkévaló, a ti Istenetek színe előtt hét napig.” (3Mózes 23:40.)
A felsorolásból első olvasatra viszont csak két növényt tudunk egyértelműen beazonosítani. Az egyik a pálmaág, amelyet a Tóra kápot temárim (כפות תמרים) néven említ, s amely a datolyapálma levele. Bölcseink ezt lulávnak (לולב) nevezték el.
A másik a fűzfaág, amely a Tórában árvéj náchál (ערבי נחל), vagyis patak menti fűzfa néven szerepel, a rabbinikus irodalomban pedig árává (ערבה) lett belőle.
De mi a helyzet a szukkoti csokor másik két tagjával?
A másik két növény meghatározása már jóval összetettebb. A felsorolás elején a Tóra „díszes fa gyümölcséről” (pri éc hádár, פרי עץ הדר) beszél, amelyről biztosan tudjuk, hogy egy fa terméséről van szó, de pontosabb részletek nem szerepelnek. Bölcseink ezt a gyümölcsöt az etroggal (אתרוג) azonosították.
Érdekesség, hogy a „hádár” szó egyik jelentése „lakó”, vagyis egy olyan gyümölcsre utalhat, amely hosszú ideig képes a fán maradni. Az etrog valóban különleges ebben: akár évekig is az ágon maradhat, sőt növekedése közben hatalmas, labdaszerű méretet is elérhet.
A negyedik növény, a „sűrű lombú fának ága” (anáf éc ávot, ענף עץ עבות) szintén leírás alapján került beazonosításra. A „sűrű” jelzőből következtettek Bölcseink, hogy olyan növényről van szó, amelynek ágait a levelek teljesen befedik. Ez a mirtusz, amelyet héberül hádásznak (הדס) nevezünk.
Ez tehát a szukkoti csokor négy növénye
Összefoglalva, a négy faj a Tóra sorrendjében: etrog, luláv, hádász és árává. Vagyis etrog, pálmaág, mirtuszág és fűzfaág.
A magyarországi közösségekben az első kettőt szinte mindig héberül, a harmadikat hol héberül, hol magyarul, a negyediket pedig többnyire magyarul említik. A mindennapi beszédben azonban gyakran az egész csokrot egyszerűen lulávként nevezzük. Az etrog magyar megfelelője ritkán fordul elő, egy helyen például „cédrusalma” néven.
Borítókép: Mostafa Alkharouf / ANADOLU AGENCY / Anadolu via AFP.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.