Szíriában hosszú évezredek óta élnek zsidók. Egykor a világ egyik legfontosabb zsidó központjának számított e terület, ma azonban mindössze néhány zsidó él az országban. Az ősi szír-zsidó hagyományokat azonban még sokfelé őrzik a nagyvilágban. Cikkünk a Chabad.org írása alapján készült.
1. Ábrahám lakhelye
A zsidóság és Szíria kapcsolata olyan régi, hogy még az első zsidó, Ábrahám ősatya is ezen a földön élt Árám Náhárájimban vagy más néven Pádán Árámban. Szolgája, Eliezer pedig Damaszkuszból származott. Mintegy ezer évvel később Dávid király meghódította a mai Szíria nagy részét, ezért a zsidó jogban ez a terület különleges státuszt kapott, mely a diaszpóra többi országa fölé emeli.
2. Kettős központ
A szíriai zsidók két nagyvárosban alakítottak ki jelentős központot. Az egyik a legutóbbi háborúban szinte teljesen lerombolt
Aleppó, melynek héber neve Árám Cová, arabul pedig Háleb, ezért az Aleppóból származó zsidókat, illetve sajátos hagyományaikat hálábinak nevezik. A másik jelentős központ a fővárosban, Damaszkuszban alakult ki, amelyet héberül Dámeszeknek neveznek, arabul pedig Ál-Sámnak. A damaszkuszi zsidókra és tradíciókra ezért sámiként utalnak.
3. Neves bölcsek országa
A szíriai zsidó közösségben mindig kiemelt jelentősége volt a magas szintű tóratanulásnak és a közösséget messze földön híres rabbik vezették. Alább néhány híres szíriai bölcset sorolunk fel:
– Száádjá Gáon (882-942) a babilóniai bölcsek utódja sok időt töltött Aleppóban, ahol számos fontos szabályt vezetett be, elsősorban a szerkesztett zsidó naptár kapcsán. Ő volt az, aki a térség zsidósága által beszélt judeo-arabra fordította a Tórát.
– Joszef bár Jehuda rabbi (1160-1226): A Rámbám (Maimonidész) tanítványa volt, s ennek megfelelően belőle is neves rabbi, orvos és filozófus vált Aleppóban.
– A Dáján család bölcsei: A családhoz tartozó rabbik évszázadokig álltak az aleppói közösség élén. Erre nevük is utal, melynek jelentése: bíró. Családfájukat egészen Dávid királyig vezették vissza.
– Smuel Laniado rabbi (?-1605): Spanyolországból Aleppóba vándorolt családból származott. Tórát a Sulchán Áruch törvénykódexet szerkesztő Joszef Káro rabbitól tanult a szentföldi Cfátban, majd visszatért szülővárosába, ahol negyven évig szolgált főrabbiként.
4. Az aleppói zsinagóga-központ
Az aleppói nagyzsinagógát színe miatt „ál száfrá – a sárga” néven emlegették. Az ál száfrá valójában nem egy zsinagóga volt, hanem egy hatalmas épületegyüttes, amelyben több zsinagóga és egyéb intézmény is működött. Érdekes módon egy szabadtéri, nyáron használt zsinagóga is állt itt. A nagyzsinagóga jelentőségét mutatja, hogy déli, Izrael felé néző falába hét tóraszekrényt építettek. A komplexumot 1947-ben, a zsidóellenes erőszakhullám során rombolták le, mely azt követően robbant ki, hogy az ENSZ döntött egy zsidó állam megalapításáról. Részlegesen helyreállították, de már nem igazán maradt senki, aki használhatta volna.
5. Aleppó koronája
A Tánách, azaz a zsidó Biblia legősibb és legpontosabbnak tartott, máig fennmaradt szövege a Keter Árám Cová, azaz Aleppó koronája nevet viseli. A megszokottól eltérő módon ez nem tekercs, hanem kódex formátumú. A szöveget a Tverján (Tibériás) élt híres Ben Áser család tagjai jegyezték le 1100 évvel ezelőtt. Ezt követően a jeruzsálemi karaiták őrizték, majd a keresztesek pusztítása után Egyiptomba került, végül a Rámbám egyik leszármazottja vitte Szíriába, ahol évszázadokon át az aleppói közösség őrizte. 1947-ben, az aleppói pogrom során a könyv eltűnt, majd hiányosan Izraelben került elő újra 1958-ban. Ma a jeruzsálemi Izrael Múzeumban, a Könyv szentélyében látható.
6. Spanyol hódítás
1492-ben a katolikus egyház nyomására kiűzték a zsidókat Spanyolországból, majd négy évvel később Portugáliából is. A zsidók elsősorban az Oszmán Birodalom területén telepedtek le és sokan jutottak el Szíriába is. Eleinte külön hitközségekbe tömörültek. Őket szfárádinak (spanyolországinak) nevezték, a helyieket pedig musztaaravimnak. Idővel azonban megszűnt a különállás, ám nem a spanyol zsidók asszimilálódtak, hanem a régi közösség vette át az újonnan érkezettek szokásait. Így történt ez számos más helyen is.
7. Arab nyelv
Az egyetlen kivétel a nyelvhasználat volt. A szíriai zsidók judeo-arab nyelven beszéltek, az Ibériai-félszigetről betelepültek azonban hozták magukkal a spanyolra és portugálra épülő ladinót. Idővel a szfárádiak is átvették az arab használatát, a ladinó pedig feledésbe merült.
8. Még több hanukai gyertya
A Spanyolországból elüldözött és Szíriában új életet kezdő zsidók leszármazottai között terjedt el az a szokás, hogy hanuka ünnepén nem egy, hanem két szolgagyertyát gyújtanak annak emlékére, hogy megmenekültek az üldöztetésektől. Így tehát nekik nem 44, hanem 52 gyertyára van szükségük hanuka alatt. További egyedi szokás, hogy téli szombatokon, kora hajnalban a zsidók könyörgéseket (bákásot) mondtak a zsinagógában, melyek nagy részét spanyol kabalisták szerezték.
9. Diaszpóra a diaszpórában
A XIX. században a Közel-Keleten és Észak-Afrikában beindult fejlődés és iparosodás sok szíriai zsidót vonzott külföldre és sokan próbáltak szerencsét a tengerentúlon is, az Egyesült Államokban, Argentínában, Brazíliában és Mexikóban. A szír zsidók mindenhol igyekeztek létrehozni saját közösségeiket, hogy fenntarthassák hagyományaikat. A XX. század elején alapították meg Brooklynban a Shaare Zion zsinagógát, amely egész Észak-Amerika egyik legnagyobb ortodox hitközsége a mai napig.
10. Betiltott betérés
Az Argentínában és az Egyesült Államokban élő szír rabbik szokatlan döntést hoztak a múlt században: az asszimiláció növekedésétől megrettenve úgy határoztak, hogy ezentúl tilos nem zsidókat betéríteni és betértekkel házasodni. Attól tartottak ugyanis, hogy sokan csak azért térítenék be barátjukat/barátnőjüket, hogy azután a zsidó szokások szerint házasodhassanak össze velük. Ilyen indokkal azonban nem szabad betérést végezni, ahhoz őszinte vallási meggyőződés és elkötelezettség szükséges.
11. A közösség alkonya
Az évezredeken át virágzó szíriai közösség a múlt század közepén gyakorlatilag megszűnt. Izrael kikiáltásával a szíriai zsidók helyzete tarthatatlanná vált. Véres pogromok, letartóztatások, üldöztetés volt az osztályrészük. Míg 1948-ban 55 ezer zsidó élt Szíriában, addig 1964-re már csak ötezren maradtak. A zsidókat folyamatosan zaklatta a titkosrendőrség, és még ahhoz is engedélyre volt szükségük, hogy egy másik városba utazzanak. A kilencvenes évek elején végül engedélyezték a zsidók távozását és csak húsz-harminc ember döntött a maradás mellett. Napjainkban talán egy tucat zsidó élhet még Damaszkuszban.
Fotó: Syrian History/Facebook
