Cfát városának megmenekülése

Áv hónap ötödikére (ebben az évben július 14.) esett a szent életű Ári, Jicchák Lurja rabbi halálozási évfordulója. Az Ári életéről itt írtunk részletesen. Alább számtalan csodás története közül osztunk meg egyet olvasóinkkal.

Az Ári tanítványaival gyakran vonult ki a Cfát környéki hegyek-dombok közé tanulni és ilyenkor gyakran előfordult, hogy meglátogatták egy-egy szent ember sírját. Így történt egyszer, hogy Hoseá próféta sírjához látogattak el, és az Ári hosszas imába merült a sír mellett. Ezt követően magasröptű és csak a legnagyszerűbb tanítványok számára érthető tanítást mondott a Tóráról és a kabaláról.

Beszéd közben egyszer csak megváltozott a mester arca, és a rá jellemző sugárzó örömöt aggodalom váltotta fel. A tanítványok kérdésére a rabbi elmondta, hogy hatalmas veszély fenyegeti Cfát városát: „Most szereztem tudomást arról, hogy az Égben olyan döntést hoztak, melynek nyomán megsemmisül Cfát városa. Sáskajárás sújtja majd a várost, mindent letarolnak, megeszik az utolsó fűszálat és a legfonnyadtabb gyümölcsöt is, míg végül semmi ehető nem marad számunkra a környéken”. A tanítványok rettenetesen megijedtek. „Rebbe, miért kaptuk ezt a szörnyű büntetést?” – kérdezték. – „Mit követtünk el, hogy az egész városnak így kell bűnhődnie?”

Azt felelte erre az Ári: „Él a városban egy Jáákov Altrin nevű zsidó ember. Rettenetesen szegény volt mindig is, de most még azt a csekély megélhetését is elveszítette, amivel eddig rendelkezett. Kiöntötte szívét az Örökkévalónak, Ő pedig meghallgatta az imáit. Amikor az Égben látták, hogy Cfát lakói semmit nem tesznek reb Jáákov megsegítésére, szigorú ítéletet hoztak a város ellen.”

A tanítványok elhatározták, hogy valamit tenniük kell, hogy elhárítsák a szigorú ítéletet. Az Ári úgy döntött, hogy azonnal pénzt kell gyűjteniük a szegény ember megsegítésére. Így is történt, a tanítványok szép összeget adtak össze. A rabbi megbízta egyik közeli tanítványát, Jicchák Hákohen rabbit, hogy adja át az összeget a szegény embernek. Jicchák Hákohen rabbi meg is találta a kidőlt-bedőlt falú házat, ahol az egyetlen szoba közepén ült Jáákov Altrin, családja gyűrűjében, és mindannyiuk szeméből patakzott a könny.

Amikor az Ári küldötte belépett, elcsendesedtek a meglepetéstől, a családfő pedig döbbent hangon kérdezte: „Miért jöttél?” Jicchák rabbi elmondta, hogy ő az Árizál tanítványa, és azért jött, hogy segítsen a bajba jutott emberen, mivel a mestere értesült arról, hogy igen nagy szerencsétlenség érte. A szegény ember elmesélte, hogy vízhordással kereste szűkös kenyerét, ám elrepedt a vödre és így most már azt a kis megélhetését is elveszítette, amiből eddig tengették napjaikat. Így aztán már nem tudja ellátni a feleségét és a gyermekeit. „Nagy nyomorúságomban Istenhez fordultam. Miért történt ez velem, hát kevesebbet érek népem bármelyik más tagjánál? Miért vette el Isten azt a kis bevételemet, hát nem úgy tanultuk-e, hogy szeretettel telve látja el népének minden tagját?”

A tanítvány bámulva hallgatta. Mindaz, amit az Ári mondott, igaz volt, a saját két szemével láthatta! Így szólt: „Hallgass ide, Jáákov! Az Örökkévaló meghallgatta az imáidat, többé semmiben sem szenvedsz hiányt. Mi, Cfát városának lakói gondoskodunk róla, hogy mindened meglegyen!” Reb Jáákov arca felderült, öröme határtalan volt. Boldogan tekintett végig a családján, és hálásan köszönte meg Istennek, hogy éppen a megfelelő pillanatban küldött neki segítséget, hogy a családja megmeneküljön az éhezéstől. Természetesen Jicchák rabbinak is köszönetet mondott, ám ő mintha meg se hallotta volna. Komoly arccal fordult a most már nem is olyan szegény ember felé, és így szólt: „Tudod-e, hogy miattad majdnem elpusztult egész Cfát lakossága? Ha szent életű rabbinknak nem jutott volna tudomására, hamarosan mindannyian éhen halnánk, semmi sem menthetné meg a várost és a lakosságát!”

A férfi szomorúan hallgatta, hogy mit okozott az ő kirohanása, és megígérte, hogy máskor nagyobb örömmel fogadja, bármit is kap Istentől, és többé nem panaszkodik. Ezzel Jicchák rabbi távozott, és visszament mesteréhez, hogy elmesélje, hogy zajlott a látogatás. Beszámolója után azt kérdezték a tanítványok: „Rabbi, valóban elhárult a fejünk fölül az ítélet?” A rabbi azt válaszolta, hogy igen, most már megnyugodhatnak, a szegény embernek adott nagy összegű adománynak köszönhetően megmenekültek.

Eltelt néhány hét. A tanítványok együtt ültek, és hallgatták mesterüket. Egyszer csak hatalmas és sötét felhő takarta el az eget: sáskák hada érkezett a város fölé. A tanítványok megrémültek, ám az Ári nyugodtan magyarázott tovább, arcán nyoma sem volt az aggodalomnak. „Folytassátok a tanulást, fiaim. Aggodalmatok hamarosan szertefoszlik” – mondta és így is lett. Hamarosan erős szél támadt és az összes sáskát elsodorta a tenger fölé. Egyetlen sáska sem maradt Cfát fölött a levegőben.

A csodálatos történet gyorsan elterjedt és a környéken mindenki megtudta, hogy hogyan menekült meg Cfát városa és a környező települések az Ári víziójának köszönhetően.

zsido.com

Forrás: heichalhanegina

  • Küldés emailben