Egy izraeli kőfejtőből származott az az alabástrom, amelyből Heródes fürdőmedencéi készültek. Egy apa-lánya páros által lefolytatott kutatás kizárta Egyiptomot mint lehetséges forrást, és egyben bizonyította, hogy az ősi Szentföldön az ipar valószínűleg sokkal fejlettebb volt, mint korábban gondoltuk – írja a Times of Israel.
Nagy Heródes – héberül Hordusz – király monumentális építkezéseiről és igen kifinomult ízléséről volt többek között híres. Míg palotáit az ókori világ legcsodálatosabb termékeivel töltötte meg kétezer évvel ezelőtt, a polgári időszámítás kezdete előtti első században, addig szükség esetén igen pragmatikusan is tudott gondolkozni.
Az elmúlt évtizedekben két luxuskivitelű, alabástromból készült kádra bukkantak a kutatók. Az egyik a Jerikóhoz közeli Kiprosz erődből, a másik az uralkodó Jeruzsálemtől délre fekvő palotájából, a Herodionból került elő. Súlyukat egyenként másfél tonnára becsülik. A tudósok mindeddig úgy vélték, hogy a darabok Egyiptomból származnak, mivel ez az ország volt az ókori világ legkiválóbb alabástromának forrása.
Most azonban Ájálá Ámir PhD-hallgató kutatása alapján úgy tűnik, hogy Heródesnek saját lelőhelye volt Izraelben, amely nem volt más, mint az úgynevezett Iker-barlang (Meárát háteomim). Ámir többek között elemezte az izraeli és az egyiptomi eredetű kövek kémiai összetételét és eredményeit összehasonlította Heródes kádjaival. A jeruzsálemi hegyek nyugati lejtőiben, a mai Bét Semes mellett megbúvó Iker-barlangot nemrégiben azonosították ősi kőfejtőként, amelyet a polgári időszámítás előtti 1500 körül már aktívan használtak.
A kutatás során dokumentálták a kőfejtő falán és padlóján bevésett jeleket, az alabástrom kifejtése nyomán hátrahagyott vésőnyomokat, valamint a helyszínen hagyott alabástrom tömböket.
Ámir jelenleg a Tel-Avivi Egyetemen tanul végzős PhD diákként. Diplomamunkáját a Bár Ilán Egyetemen írta híres régészprofesszorok felügyelete alatt. Hamar rájött azonban, hogy a mentorai között nincs vegyész, márpedig neki analitikus tesztek elvégzése járt a a fejében. Apja, Amnon Albeck vegyészprofesszor segítségével és laboratóriumában megvalósíthatta terveit.
Ámir elmondta, hogy mindkettejüket rendkívül érdekli a történelem és a régészet, ezért örömmel tölti el őket az a tény, hogy sikerült megtalálni e nagyszerű műemlékek eredetét Izraelben. (A történelmi hűség kedvéért tegyük hozzá, hogy az alma nem esik messze a fájától: Albeck apja szintén vegyészprofesszor volt, míg nagyapja úttörő talmudtudós).
A tanulmányban négyféle analitikus kutatási módszer leírását találhatjuk, melyek segítségével megállapíthatóvá vált a származási hely, a pontos összetétel és számos fontos adat.
„Két darabkát kaptunk Heródes fürdőkádjaiból és minden szempontból izraelinek bizonyultak”
– mondta Ámir.
„Tudjuk, hogy importáltak Egyiptomban gyártott műtárgyakat Izraelbe.” Maga az a körülmény, hogy két másfél tonnás monstrumról van szó, nem feltétlenül jelenti azt, hogy helyben készült, hiszen „tudjuk, hogy nagyon nehéz dolgokat is behoztak Izraelbe” – jelentette ki. Heródes számára inkább a kő minősége számított, nem törődött se a súlyával, se a származási helyével.
„Úgy tűnik, hogy kiemelkedő minőségű alabástromról van szó. Nem vizsgáltunk túlságosan sok edényt, de ha Nagy Heródes használta és neki megfelelt a luxus kivitelű palotáiban, akkor minden bizonnyal ugyanolyan, vagy majdnem ugyanolyan jó volt, mint az egyiptomi alabástrom”
– magyarázta Ámir, aki azt is elmondta, hogy a következő lépésben más hasonló anyagú műemlékeket is elemeznek majd, „hogy nagyobb és szélesebb képet kapjunk a helyi iparról az ókorban… A több tudományágat is bevonó kutatás segítségével a felhasznált alabástrom anyagösszetételéről és a kristályszerkezetéről is információt szereztünk és ennek fontos szerepe van a régészeti leletek megértésében és értelmezésében.”
Maga a következtetés, hogy magas színvonalú kőfejtő ipar működött Heródes korában, alapvetően megváltoztatta több veterán kutató hozzáállását egyes kérdésekhez.
„Az a tény, hogy mindkét fürdőkádhoz Izraelben fejtették ki a felhasznált alapanyagot és nem Egyiptomban, ahogy azt korábban gondoltuk a jó minőségű kőből kiindulva, különös meglepetést jelentett a számunkra, mivel ez azt jelenti, hogy Nagy Heródes alkalmazott helyi alapanyagot is, valamint azt, hogy a júdeai alabástrom-ipar a polgári időszámítás kezdete előtti első század második felében kellőképpen fejlett és jó minőségű volt ahhoz, hogy eleget tegyen Heródes, a korszak egyik legnagyszerűbb építtetője luxus elvárásainak” – mondta Aren Maeir, a Bár Ilán Egyetem professzora, Ámir kutatásainak egyik kísérője.
