Tudja, miért visel a legtöbb haszid zsidó strájmlit, de miért nem hordják ezt a lubavicsiak?
A strájmli nem csupán egy jellegzetes szőrmekalap: vallási szimbólum, kulturális örökség és a haszid zsidó identitás egyik legismertebb külső jele, amely mögött évszázados hagyományok és eltérő vallási szemléletek húzódnak meg. Azonban mégsem hordja mindenki. Hogy a lubavicsi haszidok miért nem, arról Yehuda Shurpin rabbi ír.
A strájmli formája több mindent is elárul
A kívülállók számára a haszid zsidók által szombaton és ünnepnapokon viselt kerek szőrmekalapok egyformának tűnhetnek. A valóság azonban ennél jóval árnyaltabb. A különböző haszid közösségek eltérő fejfedőket viselnek, amelyek gyakran pontosan jelzik viselőjük, melyik irányzathoz tartoznak.
A legismertebb típus a strájmli, amely általában alacsonyabb, szélesebb és korongszerű formájú. Elsősorban a magyarországi és galíciai eredetű haszid irányzatokhoz kötődik. Ezzel szemben a lengyel gyökerű közösségek gyakran a magasabb, hengeresebb formájú szpodikot hordják, amely fekete prémmel készül. Léteznek ritkább változatok is, például a barna szőrből készült kolpik.
Jóllehet, ezek között jelentős különbségek vannak, a köznyelv gyakran mindegyiket egyszerűen strájmliként emlegeti.
Honnan ered a strájmli?
A strájmli eredete a mai napig nem teljesen tisztázott. Az egyik legismertebb legenda szerint a 18. századi Lengyelországban a hatóságok megalázó intézkedésként arra kötelezték a zsidókat, hogy állati farkat viseljenek. A történet szerint több rabbi – köztük a Báál Sém Tov tanítványai – nemcsak elfogadták a rendeletet, hanem méltóságteljes fejfedőt készítettek az állati prémekből, és büszkén viselték azt.
A történészek azonban rámutatnak, hogy a strájmli említése már a 17. századi zsidó forrásokban is megtalálható, vagyis a fejfedő valószínűleg korábban is létezett.
A szombat koronája
A strájmli viselésének egyik legelterjedtebb magyarázata a sábesz különleges szentségéhez kapcsolódik.
A zsidó hagyomány szerint a hétköznapokon viselt tfilin, az imához használt bőrszíjas dobozkák a zsidó nép és Isten kapcsolatának látható jelei. Mivel szombaton nem viselnek tfilint, egyes haszid közösségek szerint a strájmli részben ezt a szerepet tölti be: egyfajta ünnepi koronaként emeli ki a nap különlegességét.
A hagyományban még egy játékos nyelvi kapcsolat is megjelenik: egyes mesterek szerint a „sábesz” szó kezdőbetűi utalhatnak arra a gondolatra, hogy „a strájmli a tfilin helyett” szolgál ezen a napon. Természetesen nem szó szerinti helyettesítésről van szó, hanem szimbolikus párhuzamról.
A Tóra koronájának jelképe
A zsidó vallásjog előírja, hogy a szombatot különleges öltözettel kell megtisztelni. A díszes strájmli ezért sok közösségben a „szombat koronájának” számít.
Egyes magyarázatok szerint ez a korona a „Tóra koronáját” is jelképezi, hiszen a hagyomány szerint a Tóra átadása szombaton történt. A fejfedő így egyszerre fejezi ki az ünnep méltóságát és a tanulás iránti tiszteletet.
A hétköznapi világ felemelése
A haszid gondolkodás egyik központi eleme, hogy az ember feladata a világ anyagi elemeinek megszentelése és felemelése.
Pinchász koréci rabbi tanítása szerint a strájmli ezt az eszmét testesíti meg. Az állati farok, amelyből hagyományosan készül, az állat legalacsonyabb részét jelképezi. Ha még ezt is képesek vagyunk egy szent nap tiszteletére szolgáló tárggyá alakítani, az azt mutatja, hogy a szombat különleges spirituális ereje a legmindennapibb dolgokat is magasabb szintre emelheti.
De akkor miért nem viselnek strájmlit a lubavicsiak?
A kérdés szinte mindig felmerül, amikor szóba kerül ez a különleges fejfedő: ha ennyire elterjedt a haszid világban, akkor miért nem hordják a lubavicsi haszidok?
A válasz részben történelmi. A haszidizmus korai időszakában a viselet sokkal változatosabb volt, mint napjainkban. A kelet-európai zsidóság jelentős része szegénységben élt, így a drága prémkalapok nem voltak általánosan elérhetők.
Emellett Ukrajna és Oroszország bizonyos régióiban, ahol a Chábád-Lubavicsi mozgalom kialakult a strájmli eleve kevésbé volt elterjedt, még más haszid csoportok körében is.
Érdekesség, hogy a Chábád több vezetője, köztük egyes lubavicsi rebbék, bizonyos időszakokban viseltek strájmlit. A szokás azonban soha nem vált általánossá a mozgalomban.
A Lubavicsi Rebbe döntése
A hetedik lubavicsi rebbe, Menáchem Mendel Schneerson soha nem viselt strájmlit.
Amikor egyszer egy izraeli rabbi megjegyezte neki, hogy egy ilyen fejfedő viselésével akár több tízezer új követőt is nyerhetne, a rebbe visszakérdezett: honnan érkeznének ezek az emberek? Más haszid közösségekből, vagy olyan szekuláris körökből, amelyeknek valóban szükségük van a zsidó hagyományhoz való közeledésre?
A válasz jól tükrözi a Chábád-Lubavics sajátos szemléletét.
A borítókép illusztráció. Fotó: Selcuk Acar / ANADOLU / Anadolu via AFP
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.