„Senkit ne félj, csak Istent!” – ezzel a mondattal indult el a zsidó történelem egyik legmeghatározóbb alakja, Jiszráel Báál Sém Tov élete. A haszidizmus alapítója megmutatta, mit jelent örömmel, szeretettel és hittel élni a zsidó hagyomány szellemében.
A 18. század zsidósága súlyos lelki és társadalmi válságban élt Kelet-Európában: a pogromok, csalódások és mély szegénység elválasztották egymástól a tanult elit és az egyszerű tömegek világát. Ebből a közegből emelkedett ki Jiszráel Báál Sém Tov, aki nem csupán új szellemi irányt jelölt ki, de hidat is épített a zsidóság különböző rétegei között. Élete, tanítása és misztikus ereje máig inspirációt jelent zsidók sokaságának.
„Senkit ne félj, csak Istent!”
A fenti mondat egy haldokló édesapa utolsó tanítása volt gyermekéhez, s egyben útmutatás egy egész korszakhoz. Ez az útravaló kísérte végig Jiszráel Báál Sém Tov életét, aki a haszidizmus megalapítójaként új szívet és lelket adott a kelet-európai zsidóságnak. Egész élete, minden mozdulata tanításokat rejtett, így nem meglepő, hogy élete is szimbolikus időben zárult le: sávuotkor, a tóraadás ünnepén adta vissza lelkét a Teremtőnek.
Jiszráél rabbi 1698-ban látta meg a napvilágot a lengyelországi Tlustában. A megelőző évtizedek zsidóellenes vérengzései és a Sábtáj Cvi-féle álmessiás mozgalom kudarca mély sebeket hagytak a közösségben. A társadalmi különbségek hatalmasak voltak: a jómódú, tanult réteg és a szegény, tanulatlan tömegek között szinte nem volt átjárás.
Ötéves korában árvaságra jutott, de apja utolsó szavai: „Senkit ne félj, csak Istent! Szeress minden zsidót teljes szíveddel és lelkeddel, akárki legyen is.” – egész életét meghatározták. A falu közössége nevelte fel, majd egy rejtélyes bölcs karolta fel, akitől misztikát és kabbalát tanult. Így vált titkos cádikká, aki már fiatalon gyógyított, segített, tanácsokat adott.
Ki volt a Báál Sém Tov?
Húszéves korában megnősült, felesége Chána hűséges társa lett. A pár a Lengyel-Kárpátok egyik kis falvába költözött, ahol tíz éven át elvonultan, tanulással és gyógynövények kutatásával töltötte idejét. Ekkor kapta meg a „Báál Sém”, azaz „a Név tudója” címet, melyet később a közösség a „Tov”, vagyis „jó” szóval is kiegészített.
Harminchat éves korában Medzsibozsban lépett a nyilvánosság elé tanításaival, amelyek forradalmiak voltak.
Azt hirdette, hogy a Tóra minden zsidó közös öröksége, és Istent örömmel kell szolgálni, nem félelemmel vagy gyötrelemmel.
Hangsúlyozta, hogy az imádság élő kapcsolat lehet az Örökkévalóval. Bár sokan szkeptikusan fogadták, híres rabbik is tanítványává szegődtek.
A Báál Sém Tov nemcsak tanító és gyógyító volt, hanem valódi csodarabbi, akiről számtalan legenda kering. Minden zsidót egyenlő szeretettel fogadott, különösen a szegényeket és elesetteket támogatta. 1760-ban, sávuot ünnepén hunyt el követői körében, és utódául tanítványát, Dov Ber rabbit jelölte ki.
Így kezdődött el a haszidizmus útja, egy olyan vallási forradalomé, amely a lélekhez szól, és az örömöt, a hitet, valamint a testvéri szeretetet helyezi a zsidó élet középpontjába.
A borítókép illusztráció, Isidor Kaufmann haszid rabbiportréjának a részlete.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.