Cion Cubari rabbi megrendítő élettörténete a jemeni táboroktól szentföldi jesivákig, kolelekig és rabbiságig ível. Cubari rabbi visszaemlékezése tanulásról, áldásról és küldetésről, ahogy egyszer mondta: „szememben a Rebbe Isten angyala volt”.
Sábesz. Egyetlen szó, amely köré egy egész élet épülhet. Cion Cubari rabbi életében a szombat nemcsak ünnep, hanem erkölcsi iránytű, ellenállás, elhivatottság és remény volt, egy olyan világban, ahol a zsidó hagyományokat próbálták eltörölni. Visszaemlékezése megrázó kordokumentum arról, hogyan maradt hű önmagához, a Tórához és közösségéhez, miközben végig hitt abban, hogy egyetlen ember is képes fényt gyújtani a sötétben, különösen, ha ehhez maga a Lubavicsi Rebbe ad útmutatást.
Nehéz kezdetek: Jemenből Izraelbe
1944-ben születtem Jemenben. A családom öt évvel később vándorolt Izraelbe. Nehéz körülmények között éltünk, az egyik, bevándorlók számára fenntartott táborból vándoroltunk a másikba. A csapadékos teleken az eső befolyt a sátorba. Egyszer a vihar elfújta a fejünk fölül a sátrat, és csak ömlött ránk a víz.
A spirituális környezet sem volt sokkal jobb. Akkor még nem működött szervezett vallásos oktatási rendszer. A hatóságok a vallásos jemeni családok gyerekeit szekuláris, koedukált osztályokban helyezték el. A tanárok azon igyekeztek, hogy eltávolítsanak minket a hagyományainktól. A pajeszunkat is levágták, arra hivatkozva, hogy a tetűjárványt akarják megakadályozni. Amikor arra akartak rávenni minket, hogy szegjük meg a szombatot, otthagytuk az iskolát és otthon tanultunk tovább.
Jesivai tanulmányok és Meir rabbi hívása
Később a rechovoti Porát Joszef jesivába iratkoztam be, majd a Kfár Hároében működő jesivagimnáziumba, ahol Jiszáchár Meir rabbi tanított. Ő a híres Ponyevicsi Jesiva első diákjai közé tartozott Bné Brákban, és korábban három évet töltött Marokkóban, hogy tanintézményeket hozzon létre.
Amikor elvégeztük az iskolát, Meir rabbi meginvitált bennünket, hogy csatlakozzunk hozzá, mert egy új jesivát szeretne alapítani Netivotban. Ez lett a Negev Jesivája, melyben tíz évet töltöttem.
A Rebbe levele: döntés a közös jövőről
1967-ben, amikor eljegyeztem a menyasszonyomat, azon kezdtünk tanakodni, hogy hol kezdjük el a közös életünket. Én a jesivában szerettem volna maradni, ő azonban Rechovotban akart letelepedni, hogy közel lehessen betegeskedő édesanyjához. Mivel ő lubavicsi iskolában tanult és kapcsolatban állt a Rebbével, elhatároztuk, hogy írunk neki, és a tanácsát kérjük.
Ugyan Meir rabbi nem volt haszid, és alapvetően a litván irányzathoz tartozott, nagyra becsülte a haszidizmust és különösen a Chábád-mozgalmat. A Lubavicsi Rebbét kiemelkedő tóratudósnak tartotta, gyakran idézett az Álter Rebe törvénykódexéből, és rendszeresen tanított Tánját. Emlékszem, az esküvőnk után egyszer szóba került a Tánjá, amit a feleségem – a lubavicsi iskolának köszönhetően – jól ismert. Nagyon meglepődött, amikor kiderült, hogy ezzel én is így vagyok, Meir rabbi óráinak hála.
A Rebbe nem sokkal később válaszolt a levelünkre. Bár a Rebbe általában azt javasolta a fiatal pároknak, hogy a feleség döntése alapján válasszák meg lakóhelyüket, nekünk azt írta, hogy maradjunk a jesiva közelében, hogy folytathassam a tanulmányaimat. Így is tettünk, bár egy évvel később Rechovotba kellett költöznünk, mert anyósom állapota rosszabbra fordult.
Ha New York, akkor találkozás a Rebbével
Ott csatlakoztam a város rabbija által alapított kolelhez, mely tulajdonképpen egy házas férfiaknak fenntartott jesiva. Nem sokkal később alapítottam egy új kolelt egy közeli kisvárosban, frissen vallásossá lett férfiak számára. Az anyagi fedezet előteremtése érdekében több utat tettem Észak- és Dél-Amerika zsidó közösségeibe, hogy adományokat gyűjtsek. Egy ilyen út közben felkérést kaptam, hogy álljak egy kanadai jesiva élére. A feleségem javaslatára ez ügyben is a Rebbéhez fordultunk tanácsért. Mivel éppen New Yorkba tartottam, időpontot kértem hozzá egy személyes beszélgetésre.
A Lubavicsi Rebbe áldása
Amikor beléptem az irodájába, széles mosollyal fogadott, és hellyel kínált. A családi hátteremről kérdezgetett, nagyon érdekelte a jemeni zsidók sorsa. Őszinte fájdalom ült ki az arcára, amikor arról meséltem, hogy miként próbáltak meg elszakítani minket a gyökereinktől. Tájékozott volt a jemeni zsidók helyzetével kapcsolatban, és nagyon aggasztotta a spirituális helyzetük. Azt szerette volna, hogy a bevándorló gyerekek minél nagyobb részét vallásos iskolába küldjék, ahol a saját hagyományaiknak megfelelő oktatásban részesülhetnek.
A Rebbe érdeklődött a kolelben oktatott tananyag iránt, és azt javasolta, hogy minden nap tanuljak Tánját. Megfogadtam a tanácsát, és a mai napig így teszek. A Rebbe megáldott, hogy sikereket érjek el, és minél több emberre tudjak befolyást gyakorolni. Nagyra értékelte a Rechovotban és Netivotban működő intézményeket, és ez ügyben is áldásokkal halmozott el.
Ezt követően tértem rá a kanadai állásajánlatra. Megtisztelő felkérés volt, ráadásul igen jó anyagi ellentételezéssel. A Rebbe azonban egyértelmű választ adott: „Maradjon a Szentföldön. Ott nagyobb sikereket érhet el.”
Egy életút beteljesedése Izraelben
Megfogadtuk a tanácsát, és Izraelben maradtunk. Folytattam a tanulást, és néhány évvel később sikeres vizsgát tettem mint vallási bíró. Ezt követően tanítottam, majd kineveztek egy mezőgazdasági település, Gedera rabbijának. A mai napig ezt a pozíciót töltöm be, és – a Rebbe áldásának hála – jelentősen sikerült megerősíteni a város és a környék spirituális életét.
Az első, Rebbénél tett látogatásomat követően mindig elmentem a központi lubavicsi zsinagógába, ahányszor csak New Yorkban jártam, és igyekeztem részt venni a Rebbe által vezetett haszid összejöveteleken. Bár nem értek jiddisül, mégis órákat töltöttem ezeken a rendezvényeken, és figyeltem, ahogy az általa megélt hitet kiárasztja a megjelentekre. Egy ilyen alkalommal a Rebbe megtisztelt azzal, hogy küldetett egy pohár italt, és lechájimot mondott.
A Rebbe elhunyta után gyakran felkerestem a sírját. A szememben a Rebbe Isten angyala volt, aki fényt hozott a világba áldásaival, és azokat is tanácsokkal látta el, akik nem tartoztak a követői közé. Az volt a célja, hogy minden zsidót közelebb hozzon mennyei Atyjához. Én hosszú éveken át konzultáltam vele, és nagyon szerencsésnek érzem magam, amiért megosztotta velem bölcsességét, tanításait és szellemiségét.
Cion Cubari rabbi (1944–2015) több mint harminc évig volt Gedera rabbija. Az interjú 2014 májusában készült. Forrás: Myencounter
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.