Radnóti Miklós Február című versével búcsúzunk a téltől, egy költeménnyel, amely a megújulás halk ígéretét hordozza.
A tél utolsó napjai lassanként átadják helyüket a tavasznak, melyet Radnóti Miklós egy kedves kis verse is megörökített. A február egyszerre az elmúlás és az újrakezdés határvonala, csakúgy mint a zsidó naptárban lévő párjai: svát-ádár.
Radnóti Miklós generációjának harcosa volt
Magyarország közéletét hivatalosan, állami szinten 1920-tól – a numerus clausus bevezetésétől – szennyezte az antiszemitizmus. A politikai légkör egyre fojtogatóbbá, egyre elnyomóbbá vált, amely ellen mindenki a maga módján próbált küzdeni. A költészet tollforgatói közül József Attila emelkedett ki, aki legszebb szavaival harcolt az igazságtalanság ellen. Tragikus halála után Radnóti Miklós került a gyűlölettel teli zsarnokság elleni erkölcsi küzdelem élére. Életében még „csak” egynek tűnt a Nyugat harmadik nemzedékéből, ám drámai halála után műve új fénytörésbe került, s költészete kiemelkedett kortársai közül.
Zsidó származása miatt a korszak egyre erősödő kirekesztő politikája őt is sújtotta. Munkaszolgálatosként hurcolták el, és 1944 őszén, a nyugatra hajtott fogolymenet során gyilkolták meg. Holttestét tömegsírból exhumálták, zsebében ott lapultak utolsó versei – köztük a Razglednicák –, melyek a magyar és az egyetemes irodalom megrendítő dokumentumai közé tartoznak.
Egy vers a költő legritkább kötetéből
Most azonban nem a halál árnyékában született sorokat idézzük fel, hanem egy kevéssé ismert, finom alkotást. 1942-ben a Hungária Kiadó jelentette meg Naptár című kötetét, amely tizenkét hónaphoz írt tizenkét rövid verset foglalt egybe. A kiadvány ma a költő egyik legritkább kötete.
Radnóti 1941 szilveszterén naplójába ezt jegyezte fel: „Tegnap elkészült a Naptár c. kis füzetem, a Hungária adta ki, újévi ajándékul küldi szét. Gyönyörű lett. Így a 12 kis vers is jobban tetszik. Hiába, fontos a »tálalás«.”
Február
„Újra lebeg, majd letelepszik a földre,
végül elolvad a hó:
csordul, utat váj.
Megvillan a nap. Megvillan az ég.
Megvillan a nap, hunyorint.S íme fehér hangján
rábéget a nyáj odakint,
tollát rázza felé, s cserren már a veréb.”
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.