A zsidó közösségek élén közismerten rabbik állnak. De vajon így volt ez mindig és mindenhol? Kétrészes írásunkban szólunk a rabbivá avatás szokásának alakulásáról az évezredek során és bemutatjuk, hogy a rabbikon kívül miféle vallási és spirituális vezetők léteznek még a világ zsidó közösségeiben. 2. rész
 Augusztus 28-án, a már hagyományosnak számító Sóletfesztivállal indul el az EMIH rendezvénysorozata a Zsinagógák Hete, amelyen egészen szeptember 7-ig, változatos zenei és kulturális programokkal várják az érdeklődőket Budapesten és vidéki helyszíneken. A Debrecenben tevékenykedő Faigen Sámuelt is ebben az időszakban avatják rabbivá, neves külföldi vendégek jelenlétében. |
A rabbikon kívül számtalan más vallási és spirituális vezetőt ismer a zsidó hagyomány, egyesek szélesebb körben ismert címek, mások pedig egy-egy korra vagy közösségre korlátozódnak. Ezekből adunk – korántsem teljes – ízelítőt.
Mori (מורי)
Jelentése: mesterem, tanítóm. A jemeni zsidó közösségekben ő oktatta héberre és Tórára a fiatalokat, vagyis az ő kezében volt a zsidó hagyomány fenntartásának kulcsa. A morit a közösség jelölte ki és a gyerekek vele töltötték napjaik jelentős részét. Mivel gyakran mindössze egy könyv állt rendelkezésre a tanuláshoz, a gyerekek bármilyen irányból folyékonyan megtanultak olvasni, akár fejjel lefelé tartott könyvből is.
Melámed (מלמד)
Jelentése: tanító. A talmudi időktől fogva így nevezik a gyermekek oktatóját, aki héberre és a zsidó vallás alapjaira tanítja a legkisebbeket. A kifejezés már a Zsoltárok könyvében is szerepel (119:99):
„Mind a tanítóimnál eszesebbé lettem, mert bizonyságaid az én elmélkedésem.”
A melámed lehetett a közösség tanítója vagy magántanár is és bár nem rendelkezett vallási döntéshozatali jogkörrel, mégis valamiféle tisztelet övezte mint a zsidó hagyomány átadóját.
Kesz (קס)
A kesz az etiópiai zsidók vallási és spirituális vezetője. Az etiópiai zsidók évezredeken át teljes elzártságban éltek a világ zsidóságának többi részétől. Nem ismerték a szóbeli tant, csupán a Tórát. A keszek voltak a hagyomány őrzői, ők vezették a szertartásokat. Az etiópiai zsidóság Izraelbe költözésével helyzetük hirtelen ingataggá vált, csak 2018-ban ismerték el őket Izraelben hivatalos vallási vezetőkként, akik érvényes szertartásokat vezethetnek. Napjainkban a keszeket elsősorban az etiópiai zsidóság legnagyobb ünnepén, a szigden láthatjuk, ekkor jelennek meg nyilvánosan, hagyományos öltözetben, színes ernyők alatt, hogy levezessék a szigd ünnep szertartásait.
Dáján
A dáján (דיין) szó bírót jelent, illetve a magasabb képesítéssel rendelkező, bonyolult pénzügyi-tulajdonjogi kérdésekben döntési jogkörrel bíró rabbikat jelöli. A dájánok vallási bíróság, azaz a bét din keretei között vitatják meg az eléjük tárt ügyeket. Feladatuk igen fontos, mert a zsidó jog elvárja, hogy két zsidó mindig vallási bíróság elé vigye peres ügyét, amennyiben mindketten elfogadják annak joghatóságát. Amennyiben ez a feltétel nem áll fenn, akkor lehet világi bírósághoz fordulni.
Cházán
Cházánnak (חזן) a zsinagógai istentiszteleteket vezető személyt nevezzük. Ő a sliách cibur (שליח ציבור), a közösség küldöttje – Isten előtt. Fontos, hogy a cházán istenfélő, a héber szöveget pontosan ismerő, kellemes hangú férfi legyen, de szükség esetén bármelyik 13 évnél idősebb, tehát vallási szempontból nagykorú zsidó férfi vezethet szertartásokat, amennyiben nem okoz nehézséget számára a héber szöveg felolvasása. Nagyobb zsinagógákban gyakran alkalmaznak hivatásos cházánt, kisebb helyeken felváltva vállalják önként ezt a feladatot a közösség tagjai. Egyes, kiemelkedő képességű cházánok jelentős karriert futnak be: lemezeket adnak ki és bejárják a világot művészetükkel.
Ros jesiva
A magas szintű zsidó oktatási intézmény, a jesiva élén áll a ros jesiva (ראש ישיבה), szó szeint a jesiva feje. Ez a személy rendszerint egy kimagasló tudással és jó pedagógiai érzékkel rendelkező rabbi, aki meghatározza az intézmény irányvonalát, tanrendjét, felel a pénzügyi stabilitásért és sok esetben ő tanítja a legtehetségesebb diákokat. A talmudi időkben a hasonló jelentésű, arámi nyelvű rés metivtá és a kimagasló bölcs jelentésű gáon kifejezést használták. Nagy tömegeket oktató jesivák esetén előfordul, hogy több ros jesiva áll az intézmény élén. Az sem ritka, hogy a pozíció dinasztikusan öröklődik apáról-fiúra.
Rebbe
A rebbe nem más, mint haszidok egy csoportjának szellemi vezetője. A szó leírva azonos a rabbi (רבי) szóval, ám másképpen ejtik ki. Egy magyarázat szerint a szó betűi valójában a ros bnéj Jiszráel/Izrael fiainak feje szavak kezdőbetűiből áll össze. Héberül az ádmor (אדמו”ר) kifejezést alkalmazzák, mely az ádonénu morénu verábénu, azaz urunk, tanítónk és mesterünk szavak kezdőbetűjeinek kombinációja és a rebbe kiemelt szerepére utal. Az askenáz háredi világban gyakran használják a rebbe kifejezést az iskolában tanító rabbikra is. A hászid rebbék gyakran egyik fiúgyermekükre vagy más közeli rokonra hagyják közösségük vezetését és általában más hászid udvarok rebbéinek lányaival házasodnak, így több jelentős rebbedinasztia jött létre (pl. Teitelbaum, Halberstam, Rosenbaum, Friedman), melyek mind rokoni kapcsolatban állnak egymással.
Cháchám
A cháchám (חכם) szó alapvetően annyit tesz: bölcs, ám a szfárádi (észak-afrikai, dél-európai, közel-keleti) zsidók gyakran nevezik így a rabbijaikat. A kifejezést már a talmudi korban is használták kiemelkedő rabbikra. A Szánhedrin, a zsidó legfelsőbb bíróság élén, Simon ben Gámliel rabbi elnöksége alatt még két személy állt: a babilóniai Nátán rabbi, mint a bét din feje és Meir rabbi, a cháchám. Amikor II. Mehmet szultán a XV. században főrabbit nevezett ki az Oszmán Birodalom élére, a cháchám bási címet adományozta neki, melyet napjainkig visel a mindenkori török főrabbi. A IX. században a zsidóság főáramától elszakadó, a szóbeli tant elutasító karaiták szintén cháchámnak nevezik szellemi vezetőiket, hogy ezzel is megkülönböztessék magukat a rabbinikus judaizmustól.
Mekubál
A zsidó misztika, a kabala mestereit nevezzük mekubálnak (מקובל). Ezek a bölcsek, miután alapos jártasságot szereztek a Talmudban, a judaizmus rejtett koncepcióit, Isten tulajdonságait, a Tóra legmélyebb titkait kutatják. A mekubál nem hivatalos cím, inkább viselője különleges jártasságára utal a misztikus tanokban. Jeruzsálemben működik a 280 évvel ezelőtt alapított Bét Él jesiva, melyet kifejezetten a kabala tanulmányozásának szenteltek. Az intézmény a Jemenből érkezett Sálom Mizráchi Sárábi rabbi vezetésével nagy tekintélyre tett szert és a mai napig egyaránt vonzza a szfárádi és az askenázi kabalistákat is.
Nászi
A nászi (נשיא) kifejezésnek több jelentése volt a zsidó történelem során, de mindig a nemzedék nagyjait illették vele. A Tórában a törzsfőket nevezték nászinak, a próféták és a Misna idején uralkodókat jelöltek ezzel a címmel, a második Szentély idejében pedig a Szánhedrin, a zsidó legfelsőbb bíróság feje viselte ezt a címet. Amikor a Szánhedrin széles körű joghatósággal bírt, a nászi egyfajta uralkodóként intézte a zsidó nép ügyeit. A nászi kifejezést gyakran fordítják fejedelemnek is, általában Jehuda Hánászi kapcsán, aki a Misnát, a szóbeli tani alapművét jegyezte le és szerkesztette egybe, amikor elkerülhetetlenné vált, hogy a szóbeli tan írott formában létezzen tovább. Ő násziként nemcsak vallási tekintély volt, hanem a zsidó nép politikai ügyeit is intézte. Ebben az időben alakult ki a babilóniai zsidóság körében egy hasonló tisztség, a ros gálut (ראש גלות), a diaszpóra feje, vagy arámi nyelven: rés gáluta (ריש גלותא).
A modern korban a Chábád mozgalomban látjuk, hogy gyakran a nászi fogalmat használták a rebbe helyett. Menáchem Mendel Schneerson rabbi, a hetedik lubavicsi Rebbe például a „nászi dorénu”, nemzedékünk fejedelme néven illette elődjét, egyben apósát, Joszef Jicchák Schneerson rabbit, majd a hászidok később őt magát tisztelték meg ezzel a címmel. Izraelben az államelnök viseli a nászi címet.