Purim micvája
Purim egyik micvája, hogy kétszer: este és reggel meghallgatjuk a megila felolvasását. A hangsúly a meghallgatáson van, aki saját magának olvassa fel, az is azáltal teljesíti a micvát, hogy hallja a saját hangját. Közvetlenül a felolvasótól kell meghallgatnunk, nem telefonon, mikrofonon, vagy televíziós közvetítés segítségével. Fontos, hogy a megilából minden szót pontosan halljunk, és szokás, hogy mindenki a saját könyvéből követi a dallamos felolvasást, melyet egy színészi képességekkel megáldott felolvasó színesen, a párbeszédes részeket érzékletesen hangsúlyozva adhat elő. A felolvasást áldás előzi meg, és áldás is zárja a végén, ezekre a hallgatóság ámennel felel. A két áldás közt tilos beszélni, ám ez korántsem jelent teljes csöndet…
A gonosz Hámán
A történet gonosz főszereplője, Hámán ugyanis a hagyomány szerint abból az Ámálek nevű népből származott, melyet a Tóra szerint el kell törölnünk. Így ahányszor csak elhangzik a felolvasás alatt a neve, a hallgatóság kereplőkkel, lábdobogással, hatalmas zajt csapva igyekszik meg nem hallhatóvá tenni a gonosz főminiszter nevét. Chábád-szokás szerint nem minden említésnél zajonganak, csak akkor, amikor a Hámán névhez valamilyen jelző is csatlakozik.
Purim története
A megila tartalmazza purim történetét: hogyan vette feleségül 127 tartomány ura, Áhásvéros király a zsidó Esztert, hogyan akarta kiirtani a király zsidógyűlölő főminisztere, Hámán a zsidókat a király egész birodalmából és hogyan hiúsult meg és fordult jóra a gonosz terve a zsidó királynénak köszönhetően. A történetnek mellékszálai is vannak, például Eszter nagybátyja, Mordecháj története. Mordecháj kihallgatta, hogy két palotaőr a király életére tör, és ezt jelentette a palotában. E tettéért végül különleges jutalomban részesült…
Cikkeinket Facebook-oldalunkon is megtalálja.