Pártos Erzsi élete és pályája egyszerre lenyomata a 20. századi magyar színháztörténetnek és a zsidó sors tragikus, mégis emberi méltósággal megélt fejezeteinek.
Pártos Erzsi Pollák néven született Terézvárosban, tehetsége korán a Vígszínház színpadára vitte, pályáját azonban derékba törte a zsidótörvények kegyetlen valósága. Ő mégsem tűnt el: a kirekesztés évei, a vészkorszak és az újrakezdés után hangjával, jelenlétével és rendíthetetlen emberségével vált maradandó alakjává a magyar kultúrának. A Színháztörténetek és vetélkedő február 9-i találkozóján a művésznő munkássága kerül a reflektorfénybe.
Délibáb hasábján[/caption]
Pártos Erzsi Pollák néven született
Budapest szívében, a Terézvárosban 1907 tavaszán, április 2-án látta meg a napvilágot Pollák Mosi Mór bádogos mester és Schwarcz Betti leányaként.
Az Országos Színészegyesület Színészképző Iskolájában tanult, ott végzett 1929-ben, majd rögtön a Vígszínházhoz szegődött (ekkortájt, 1934-ben változtatta nevét Pollákról Pártosra), aminek 1941-ig lehetett a tagja.
A zsidótörvények könyvírásra késztették
S hogy miért csak 1941-ig lehetett a Vígszínház tagja? Sajnos a zsidótörvények miatt, melyről a Köszönöm!… címmel megjelent könyvében is írt:
„Ezerkilencszáznegyvenegy, szeptember! Elvesztettem a szerződésemet, kenyértelenül maradtam. De valamiből tovább kell élni! Nem akarok elpusztulni! Mit tehetek?! Csak azt, amit már más kollégáim is tettek eddig: könyvet írok és megkeresem vele a közönség szívét! […]
Két éve már, hogy megcsorbultam és annyit se keresek, mint amikor kezdő színésznő voltam. Két éve, hogy az étlapon csak az árat nézem s a strandfürdő bejáratánál, egy padon fürdök a fürdés gondolatában. Nehéz, keserves út volt az utolsó két esztendő, amíg ide jutottam, hogy ezt is elvesztettem.”
A zsidótörvények őt is letaszították a színpadról. De ő vágyott a szeretett hivatása után, s az OMIKE (Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület) társulatának a tagja lett.
Pártos Erzsi hangjának ereje
A második világháború, a vészkorszak után a színház mellett filmszínészként is befutott. Sőt, számos külföldi filmet szinkronizált, és hangjátékai is ismertek. Ki ne ismerné a Frakk a macskák réméből, mint Irma nénit.
Az Oscar-díjas csehszlovák film, az Üzlet a korzón főszereplőjének, a zsidó Lautmanno nénit játszó, Ida Kamińskának is ő volt a szinkronhangja. Ennek kapcsán pedig egy kritikában azt írták:
„Lautmann néni magyar hangjával elénk hozta a zsidó asszonyt, a zsidó anyát, akinek hangjában ott muzsikált az ősrégi jiddis dal, évszázadok minden üldöztetése
és ahogy kimondotta azt a szót: sábesz, abban benne volt őseink minden szombat várása, a sivatagban vándorló zsidók, az egykori rabszolgák szombati áhítata,
és benne volt a negyvenes években az elpusztult, halálba hurcolt európai zsidóság reménytelensége is.”
Csak szeretett, nem tanult meg gyűlölni
Utolsó éveiben egyre többször kezelték az Amerikai úti zsidó Szeretetkórházban, és végül 2000 tavaszán ott is halt meg. Ott köszöntötték 90. születésnapja alkalmából is. Pályatársai nevében a Jászai Mari-díjas Lengyel Erzsi (1929–2012), míg a hitközség nevében a legendás Zoltai Gusztáv (1935–2021) ügyvezető igazgató mondott ünnepi beszédet az illatos virágokkal körbeölelt művésznőt. Ekkor már ő volt az OMIKE egykori „társulatának” utolsó túlélője.
Egy öt évvel korábbi interjújában azt mondta az életéről: „Mondd, miért ne szeressem az életet most, mikor már csak öt percem van hátra, ha szerettem akkor, mikor még több volt?”
90. születésnapján pedig még hozzátette:
„Az én szívemben mindig csak a Szeretet volt az úr, én sohasem tanultam meg gyűlölni.”
Pártos Erzsi és Makay Margit a Magyar Rádióban (1966) Fortepan / Szalay Zoltán
Február 9-én még jobban megismerheti a művésznőt
A Színháztörténetek és vetélkedő következő találkozóján Pártor Erzsi felejthetetlen munkássága kerül reflektorfénybe. Regisztráció és bővebb információ a www.zsidoprogramok.hu oldalon keresztül.
Források: K. A., „Pártos Erzsi köszöntése”, Új Élet, 1997. 52. évf. 8. szám, 5. old. ♦ Pártos Erzsi, Köszönöm!… Budapest: k.n. 1941. 3. old. ♦ „Jegyzetek egyről-másról – Pártos Erzsi”, Uj Élet, 1967. 22. évf. 17. szám, 4. old.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.