A pajesz és a szakáll az ortodox zsidó férfiak legismertebb jelképei közé tartoznak. Ezek a külső jegyek pedig nem divatból születtek, hanem mély tórai, vallási és spirituális gyökereik vannak.
A zsidó hagyományban minden részletnek jelentése van, még a hajviseletnek is. A pajesz és a szakáll viselése a Tórából ered, de hogy pontosan mit tilt, és miért, arról évszázadok óta vitáznak a Bölcsek. A törvények mögött ugyanakkor nemcsak a bálványimádó szokások elutasítása, hanem a közösségi identitás és a spirituális szimbolika is felfedezhető.
A pajesz és a szakáll viselete a Tórából ered
A zsidó haj- és arcszőrzet-viselet gyökerei a Héber Bibliában keresendők. A Tóra így rendelkezik: „Ne nyírjátok kerekre hajatok szélét, és ne rontsd el szakállad szélét.” (3Mózes 19:27.)
Ez az egyetlen mondat évszázadok óta meghatározza a zsidó férfiak külső megjelenését, ám a rabbinikus kommentárok eltérően magyarázzák, pontosan mit tilt, és miért.
Ezért nem borotválják le a pajeszt
A pajesz, vagyis „a haj széle”, a fejszőrzet azon kis részét jelöli, ahol a haj és a szakáll találkozik. Ennek a résznek a leborotválása tenné a hajvonalat kör alakúvá, ami a régi bálványimádó papok hajviseletére emlékeztet.
A legtöbb kommentár szerint éppen ezért tilos levágni a pajeszt. A tilalom célja, hogy ne utánozzuk a pogány szokásokat. A pajesz hosszát és formáját azonban különböző közösségek más-más módon határozzák meg, így alakulhatott ki a sokféle hagyományos viselet.
A szakállra már más szabályok vonatkoznak
A szakáll esetében más szabályok érvényesek. A Talmud alapján a tilalom csak a borotvára és a csipeszre vonatkozik, vagyis azokra az eszközökre, amelyek a szőrszálat a gyökerestül távolítják el. Ollóval, vagy az annak elvén működő elektromos borotvával ezért sok vallásos zsidó megengedi a vágást.
A Bölcsek többféleképpen magyarázzák, miért tiltja a Tóra a szakáll teljes eltávolítását. Maimonidész szerint ez is a bálványimádó szokások elutasításának eszköze.
Más magyarázatok szerint a szakáll a zsidó férfi megkülönböztető jele, amely a közösséghez való tartozást fejezi ki. Van olyan vélemény is, amely szerint a tilalom a „ne öltsön férfi asszonyruhát” parancsával függ össze, mert az arcszőrzet eltávolítása nőies külsőt eredményez.
A zsidó misztika, különösen a kabbala, még mélyebb jelentést tulajdonít a szakállnak. Az Isten-i könyörület és áldás jelképének tekinti.
A haszid hagyományban ezért sok férfi egyáltalán nem vágja le a szakállát, így a külső megjelenés a belső Isten-kapcsolat egyik látható kifejeződésévé válik.
Köves Slomó rabbi eredeti, teljes cikke ide kattintva olvasható.
Borítókép: JONATHAN NACKSTRAND / AFP.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.