– Mikor és hol volt az esküvőtök?
Az esküvőnk 2017-ben volt, lág báomer ünnepén, Budapesten, az Óbudai zsinagógában és a zsinagóga előtt. Ez különösen érzelmes helyszín volt számomra, hiszen a dédszüleimnek is ott volt az esküvője még a háború előtt, ráadásul itt találtam vissza a zsidósághoz is.
Myers Tzivia csodaszép ruhája
– Milyen ruhát viseltél?
A ruhát egy londoni rebecennel választottam ki Londonban, majd kicsit átalakíttattam, hogy teljesen tükrözze az elképzeléseimet. Egy hófehér, földig érő, gyönyörű ruha volt, amely minden részletében különleges volt számomra. A kedvenc elemem a deréknál elől, középen elhelyezkedő masni volt, amelyet egy budapesti rebecen segítségével választottunk ki, és közösen terveztünk meg. Ez a kis részlet finom eleganciát adott az egész megjelenésnek, és számomra különleges érzelmi töltetet is hordozott.
– Vallásos nőként és közszereplőként egyaránt erős hangod, elképzeléseid vannak. Otthon ki a hangadó?
Mindenképpen erős személyiségnek tartom magam, határozott véleménnyel, és nagy örömömet lelem abban, ha egy-egy témát alaposan körbejárhatok és mélyebben megérthetek. Számomra nagyon fontos volt, hogy olyan férjem legyen, aki szintén határozott világnézettel rendelkezik. Így otthon két erős véleménnyel rendelkező ember ül le egymással megbeszélni a dolgokat, ami sokszor komoly párbeszédet igényel. Az évek során már kezd körvonalazódni, kinek melyik téma vagy életterület a legfontosabb, és milyen helyzetekben ki viszi a stafétabotot. Mivel mindketten erős személyiségek vagyunk, elengedhetetlen a folyamatos, őszinte kommunikáció. Ez segít abban, hogy gördülékenyen működjön a mindennapi életünk, és ha valamit éppen nincs idő megbeszélni, akkor bizalommal el tudjuk fogadni, hogy a másik a legjobb tudása szerint döntött. Hiszem, hogy egy pár sok év házasság alatt hangolódik igazán egymásra, és mi is mindent megteszünk azért, hogy ezt a hangolódást napról napra építsük. Nem tudnám kijelenteni, hogy melyikünk a „főnök” otthon, mert ez nálunk nem egy statikus szerep. Vannak dolgok, amikben a férjem dönt, és vannak olyan területek, ahol én viszem a döntéseket. Ez egyensúlyt és kölcsönös tiszteletet kíván.
Tapasztalatok a gyakorlatban
– Mi az, amit senki nem mondott el előre a házasságról, de te biztosan elmondanád a lányaidnak?
Nem tartom magam a házasélet szakértőjének, és talán épp ez az, amit elsőként szeretnék elmondani a gyerekeimnek: hogy egy jó házasság nem egy elért állapot, hanem egy folyamat, egy állandó tanulás, egy folyamatos hangolódás a másik emberre. Ami tegnap működött, az ma már lehet, hogy nem fog, és ami az egyik párnál jól működik, az nálunk lehet, hogy egyáltalán nem válik be. Minden nap fel kell tenni magunknak a kérdést: mit tettem meg ma a páromért. És nem megszokásból, hanem valódi, tudatos döntésként. Ez a kérdés nem válhat rutinná, hanem belső igénnyé kell, hogy legyen. És nem azért, mert a másik ezt várja el, hanem mert ez az én részem ebből a szövetségből. Ugyanez persze a másik fél felelőssége is, de a lényeg, hogy mindenki magától kérdezze meg ezt, ne egymástól várjuk a kezdeményezést.
Az utóbbi időben mélyebben átérzem, hogy mennyire igaz az a talán már elcsépeltnek hangzó gondolat, hogy egy házasságban „mi ketten vagyunk a világ ellen”. Soha nem szabad hagyni, hogy bármi, legyen az mások véleménye, külső nyomás, vagy akár csak fáradtság és elbizonytalanodás, beférkőzzön közénk. Ez a mi kettőnk közötti tér, és ezt a teret védeni kell.
Ortodox zsidó nőként azt is tanultam, hogy a házasság nemcsak érzelmi és praktikus szövetség, hanem szent kötelék is. Olyan egység, ahol nemcsak a testek és a döntések kapcsolódnak, hanem a lelkek is. Ez a szövetség nem statikus, hanem élő és isteni jelenlét által áthatott, és mint minden élő dolog, törődést, rugalmasságot és növekedést kíván. Nem mindig könnyű, de épp ez a nehézség az, ami által mélyebb önismeretre és valódi kapcsolatra találhatunk, egymással és az Örökkévalóval is.
További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.