A Budapesti Ortodox Rabbinátus gyakran kap kérdéseket üzleti ügyekben, de vajon mit mond a zsidó jog arról, ha valaki úgy ír alá egy szerződést, hogy nem olvasta el teljesen?
A Budapesti Ortodox Rabbinátushoz rendszeresen fordulnak üzleti kérdésekben való döntésért is. Ez esetben is ez történt: valaki arról kérdezett engem, érvényes-e a szerződés, ha csak az aláírás után vette észre, hogy szerepel benne olyan rész, amelyben korábban nem állapodtak meg és amelyik hátrányos rá nézve. Ezen a héten az ilyen helyzetek háláchikus vonatkozását vizsgáljuk.
Ha nem érti a szerződés nyelvét
A Sulchán áruch többször is kitér ilyen jellegű kérdésekre, hogy valaki aláírt egy dokumentumot, ami „nem zsidó nyelven volt
írva”, de később azt mondja, nem is érti azt a nyelvet. A példák között szerepel, hogy egy illető elismert egy kötelezettséget (SÁ uo. 45:3.), vagy adóslevelet írt alá (uo. 68:2.), vagy épp a ketubáról, a házasságlevélről mondja, hogy mivel ő egy „ám hoorec” tanulatlan ember, aki nem értette, mit vállal, így nem is érvényes rá (uo. 61:13.; SÁ, Even háezer 66:13. RöMÁ). Mindezekben az esetekben azt mondja a háláchá (SÁ uo.), hogy ha az ember aláírja a szerződést anélkül, hogy végigolvasta volna, akkor ezzel lényegében kijelentette, hogy bízik azokban, akik megszövegezték neki és vállalja az abban foglaltakat (SáCH, CM 45:5.).
Rábénu Slomo ben Áderet (RáSBÁ, Barcelona, 1235?–1310), aki ennek az ítéletnek a forrása (SuT HáRáSBÁ, hámjuchászot 77. fejezet), többek között azt is írja (uo. 1. kötet 629. fejezet, lásd még Bét Joszéf, EH 66:13.), hogy ha nem így lenne, akkor mindenki arra hivatkozna, hogy nem érti a szerződés nyelvét, hogy tudatlan férfi vagy nő létére nem ért eléggé héberül, hiszen a nők többnyire jiddisül, vagy más zsidó nyelven beszéltek csak, és így szinte minden szerződés megtámadható lenne. Ezért az embernek tudnia kell, hogy ha aláír valamit, akkor az érvényes rá nézve (lásd még Jábiá omer responsum 3. kötet EH 13. fejezet).
Ha az előzetes megállapodás másról szólt
A Sulchán áruch szabályai azonban csak arra vonatkoznak, aminek az ellenkezőjéről nem állapodtak meg szóban. De ha nem vitás, hogy a szerződéskötés előtt másként állapodtak meg (pl. megvannak az e-mailek az egyeztetés menetéről), akkor hivatkozhat arra, hogy amikor aláírta, csak azt vállalta, amit már megbeszéltek (lásd Mikcoá báTorá a CM-hez 45:3.; Jösuot Jiszráél uo. Én mispát 3.). Illetve csak olyasmit fogad el az ember az aláírással, ami előfordul, elterjedt, hogy szerződésben legyen. Ha valami nagyon nem odavaló vagy szokatlan, eltérő elem, akkor megint hivatkozhat arra, hogy ilyesmire nem gondolt (Torát hámispát, 5783. Ki tiszá 2. oldal; Mispöté Jöhudá responsum 88. oldal, lásd még uo. 433. oldal).
Mindig olvassuk el a szerződéseket!
Ilyen esetekben végül a bét din fogja kimondani, hogy mi az, ami reális és odatartozik, és mi az, ami nem. Ez azonban nem biztos, hogy annak a javára fog szolgálni, aki arra hivatkozik, hogy nem nézte meg a szerződést. Ezért nagyon ajánlatos, hogy az ember alaposan olvassa el a szerződést vagy olvastassa el hozzáértővel mielőtt aláírja, így elkerülhető, hogy később meglepetés érje.
Oberlander Báruch
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.