A tóratekercs a judaizmus legszentebb tárgya – de vajon helyes-e, ha egy zsinagóga látogatása során pusztán kíváncsiságból megmutatjuk ezt az értékes tekercset? Az ősi források és a modern háláchikus álláspontok alapján úgy tűnik, hogy a Tóra „kirakatba tétele” nem megengedett – de vannak kivételek. Oberlander Báruch rabbi írása.
Múlt heti írásom kapcsán érkezett egy olvasói kérdés, írja Oberlander Báruch rabbi: ha ennyire szent a Tóra, akkor vajon szabad-e kinyitni a Tóraszekrényt vagy pláne kivenni és kinyitni magát a Tórát csak azért, hogy megmutassuk a zsinagógát felkereső érdeklődőknek?
A kérdésnek természetesen van háláchikus irodalma. A nemrégiben bemutatott, Széfer Chászidim (Jámborok könyve) című, Jehudá háChászid rabbi (meghalt 1217) által összeállított útmutató könyvben az alábbiakat olvassuk (533. fejezet):
„Egy nem zsidó miniszter megkérte a zsidókat, hogy nyissák meg neki a tóraszekrényt, hogy lássa a tóra-tekercset. Erre azt mondta nekik egy öregember: ne nyissátok ki és ne mutassátok meg neki, mert Chizkijá vétkezett azzal, hogy megmutatta a Frigyládát a babiloni király minisztereinek”.
Nem mutogatásra valók
Erről a történetről Jesájá próféta könyvében olvasunk (39:2-6.): „[Chizkijá] megmutatta nekik kincsesházát, az ezüstöt, az aranyat, az illatszereket és a finom olajat meg egész fegyveresházát és mindent, ami találtatott kincstáraiban; nem volt semmi, mit meg nem mutatott volna nekik… egész birodalmában. Ekkor bement Jesájá próféta Chízkijá királyhoz és szólt hozzá: …Mit láttak házadban? Mondta Chizkijá: Mindent láttak, ami házamban van; nem volt semmi, amit meg nem mutattam volna nekik kincstáraimban. Erre szólt Jesájá…: Halljad az Örökkévalónak, a seregek urának igéjét! Íme napok jönnek és elvisznek mindent, ami házadban van és amit őseid gyűjtöttek mind e mai napig, Bábelbe, nem marad meg semmi”.
A Midrások szerint Chizkijá király megmutatta nekik a Frigyládát és a kőtáblát is (lásd Jábiá omer responsum 3. kötet JD 15:1.) – sőt, mások szerint még a Tórát is (RáSI uo.).
Abból, hogy komoly büntetés járt azért, mert közszemlére tette ezeket a tárgyakat, azt tanuljuk, hogy ezek a szent tárgyak nem arra valók, hogy mutogassuk őket, kirakatba téve. Ebből következtetett az öregember arra, hogy ami tilos volt Chizkijának a palotában, az ma is tilos nekünk a zsinagógában (a témában lásd írásom: Heárot ubiurim 1224. szám 50–55. oldal).
A Sulchán áruch egyik kommentárja (Bét lechem Jehudá a Jore déához 282:7.) így foglalja össze: „Nem szabad a tóraszekrényt kinyitni, és nemzsidó embernek megmutatni a Tórát”, mert ebben benne van ez a „kirakat” jelleg, az, hogy látványosságot csinálnak a Tórából. Ezek szerint, ha pl. zsidó gyerekek látogatnak el egy zsinagógába, akkor nekik ki lehet nyitni a tóraszekrényt és meg lehet mutatni a Tórát, mert ez a nevelésük része – hiszen ők is ezt fogják tanulni, ebből fognak majd olvasni. Ugyanez vonatkozik a zsidók és nem-zsidók által közösen látogatott eseményekre, mint pl. az ezen a héten zajló Zsinagógák éjszakája, amikor egy rabbi dönthet úgy, hogy oktatási céllal megmutatja a tekercseket.
Ugyanakkor írva van (Pitché tsuvá a SÁhoz uo. 1.), hogy helyes az a régi szokás, hogy amikor egy király ellátogatott a zsidó negyedbe, akkor a rabbik és a hitközségi vezetők a tóratekercsekkel a kezükben fogadták. Ez ugyanis egy kivételes helyzet: a király iránti tisztelet kimutatásáért sok minden meg van engedve (lásd Maimonidész: A gyász szabályai 3:14., 14:8.). Egy másik vélemény szerint (Jábiá omer uo. 3.), ha a Tóra elrejtése sértésnek tűnne, és ezáltal gyűlöletet keltene egy tekintélyes vendégben, akkor szintén meg lehet engedni a tóraszekrény kinyitását és a Tóra megmutatását.
„Nem szabad könnyelmű szemeknek mutogatni a Tórát”
Nemrég arra a kérdésre, hogy lehet-e a nácik által tóratekercsből készített pénztárcát kiállítani egy múzeumban, azt írtam (Egység 186. szám 19. oldal), hogy ezt meg lehet engedni, mert fontos emléket állítani annak a sok gonoszságnak, amit elkövettek velünk szemben. És idéztem Jehosuá Mose Aronson rabbit, aki szerint ezeket a darabokat „nem lehet nyilvános minden kíváncsi vagy könnyelmű szemnek, nem illik mutogatni…”.
Akkor azt írtam, hogy nem világos, mi az alapja ennek az álláspontnak. Azonban szinte biztos, hogy a fenti említett szabály – miszerint nem illik a Tórát kirakatba tenni – járt a fejében, amikor véleményét megfogalmazta, ezért elzárkózott attól a gondolattól, hogy állandóan ki legyenek állítva ezeknek a meggyalázott tóratekercseknek a darabjai.
Oberlander Báruch rabbi véleménye
Úgy vélem azonban mégis meg lehet engedni ebben az esetben a Tórák kiállítását, mert ez a szabály, miszerint nem szabad a Tórát mutogatni, szerintem, csak egy egész, használható tóratekercsre vonatkozik, nem egy darabra. Ugyanúgy, ahogy van egy másik szabály is (SÁ uo. 2.): amikor a tóratekercset viszik, mindenkinek fel kell állnia. De amikor egy nem használható tekercset visznek, akkor nem kell felállni (Áruch hásulchán uo. 4.). Szerintem ehhez hasonlóan, csak egy használható tóratekercs az, amit meg kell tisztelni azzal, hogy zárt helyen tartjuk, a kíváncsi szemek elől elrejtve.
Oberlander Báruch
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.