Ha valaki megkérdezi, mi irányítja egy vallásos zsidó hétköznapjait, az első válasz valószínűleg ez lesz: a háláchá. Ez a szó héberül annyit jelent: „az út”. És valóban – a háláchá nem csupán törvény, hanem egy útmutatás az élet minden területére, az étkezéstől a szombat megtartásán át a társas kapcsolatokig. Ismerje meg, a zsidó törvények eredetét.
De honnan jön ez az „út”? Ki mondja meg, hogy mit szabad és mit nem? A válasz a zsidó jog évszázadokon átívelő történetében keresendő. A zsidó törvények alapja a Talmud, amely nem egyszerű törvénykönyv, hanem egy hatalmas vitafolyam. A talmudi mesterek – amoráim, tánáim – élesen vitatkoznak, érvelnek, példákat hoznak. A háláchá végül nem mindig úgy születik, hogy „az egyiknek igaza van, a másiknak nincs” – hanem úgy, hogy a többség álláspontját követjük. Ugyanakkor bizonyos kérdésekben vannak olyan mesterek, akiket különösen tekintélyesnek tartanak.
A zsidó törvények legfontosabb összefoglalója
A Talmud óta sok nagy rabbi próbálta a háláchát rendszerezni. A leghíresebb közülük Rámbám (Maimonidész), aki a 12. században megírta a Misné Torá című monumentális művet – 14 kötet tiszta zsidó jog, minden felesleges vita nélkül.
A 16. században Joszef Káro rabbi összeállította a Sulchán Áruch-ot, azaz a „terített asztalt”. Ez lett a zsidó törvények legfontosabb összefoglalója. Hogy az askenázi hagyomány se vesszen el, Moshe Isserles rabbi saját megjegyzésekkel egészítette ki a művet – ez a híres Mapá („terítő”), ami szó szerint „rá lett terítve” a Sulchán Áruchra.
A döntéshozók szerepe
A világ változik – új kérdések merülnek fel, új helyzetek adódnak. Ki mondja meg, hogyan kell ezekre reagálni a zsidó törvény szerint? Itt jönnek képbe a poszekok (héberül: poszekim) – azok a tanult rabbik, akik képesek a hagyomány fényében választ adni a mai kor kérdéseire. Egy-egy döntésük neve: pszák háláchá.
Fontos hangsúlyozni: a poszék nem „találja ki” a törvényt. Ő nem törvényhozó, hanem egy szent hagyomány őrzője. Munkája során nemcsak a régi szövegeket tanulmányozza, hanem érzékenyen figyel a közösség valóságára is. A háláchá egyszerre állandó és rugalmas, mert az örökkévaló Tóra fénye minden korszakot be tud világítani – ha van, aki megmutatja az utat.
A legfontosabb művek röviden:
- Misné Torá – Maimonidész enciklopédiája.
- Tur – Jáákov ben Ásér rabbi négy részre osztott rendszere.
- Sulchán Áruch – A gyakorlati háláchá alapműve.
- Mapá – Isserles kiegészítései az askenázi szokásokkal.
- Sulchán Áruch Háráv – A chábád hagyomány mércéje.
- Kicur Sulchán Áruch – Egyszerű és tömör kézikönyv.
- Ben Is Cháj – Bagdadi rabbi műve heti szidraciklusban (a Mózes öt könyvét képező heti szakaszok sorozata).
- Misna Brurá – A 20. század egyik legfontosabb háláchikus műve.
A háláchá nem egyszerre hordozza az ősi bölcsességet és ad választ a modern kor kihívásaira. És mint minden hagyomány addig él, amíg tanulják, alkalmazzák és továbbadják.
Forrás: chabad.org
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.