Létezik rabbinikus titoktartás? Oberlander Báruch rabbi szerint a zsidó jog mindenkit kötelez a hallgatásra, de vannak kivételek.
A papi titoktartás fogalma közismert a keresztény hagyományban, és hasonló elv érvényesül az orvosok és ügyvédek esetében is. De vajon a rabbikra is vonatkozik ilyen különleges kötelezettség? Oberlander Báruch rabbi részletes válaszában rávilágít: a zsidó jogban nincs külön papi titoktartás, mert a hallgatás mindenkit kötelez – mégis léteznek olyan helyzetek, amikor az információ megosztása nemcsak megengedett, hanem vallási kötelezettség.
Tisztelt Rabbi!
Szeretném kérdezni, hogy melyek azok a helyzetek amikor egy rabbi megszegheti a titoktartási kötelezettséget? Van erre vonatkozólag egységes állásfoglalás?
Köszönöm!
E.
Kedves E!
Szokták hangsúlyozni, hogy a papoknak különleges titoktartási kötelezettsége van, és az ember mindent nyugodtan elmondhat nekik gyónás keretében, nem kell tartania attól, hogy nyilvánosságra kerül, amit elárul. Hasonlóképpen munkaköri kötelezettsége az orvosnak és az ügyvédnek a titoktartás. A titoktartási kötelezettség azért van, hogy a papi, orvosi, ügyvédi munka megvalósítható legyen (lásd minderről Encyclopedia of Medicine and Jewish Law [héber] 5. kötet 707–712. oldal).
Oberlander Báruch rabbi magyarázata
A zsidóságban azonban a rabbiknak nincs ilyen kiemelt, másokénál erősebb titoktartási kötelezettsége. A zsidóságban ugyanis minden egyes embert kötelez a titoktartás, ha bármilyen olyan információhoz jutott, ami a másik ember életét érinti (Encyclopedia uo. 692. oldal).
Mi ennek a titoktartásnak a forrása? Az, ami a Tórában szerepel (3Mózes 19:16.): „Ne járj, mint rágalmazó néped között!”, ami a pletykálkodás tilalmának alapja. Ez a tilalom nem csak a hamis információra, rágalmakra vonatkozik, hanem minden olyannak a megosztására, ami a másiknak kellemetlen, akkor is, ha igaz (lásd Zsidó jog és etika 1. kötet 66. oldal). Éppen ebben áll az óriási különbség a polgári és a zsidó jog között. Miközben a polgári jogban nem lehet felelősségre vonni valakit, ha be tudja bizonyítani, hogy az általa terjesztett dolgok igazak, még akkor sem, ha az negatívan érinti azt, akiről terjeszti, addig a zsidó jogban mindegy, hogy valós vagy hamis az információ, nem lehet elmondani, ha a másiknak kellemetlen. Ezért nincs szükség külön hivatali titoktartásra a rabbiknak, ami a magánember információit védi, mert ezek a szabályok mindenkit köteleznek.
Láson hárá, a pletykálkodás tilalma
Mivel azonban mindez a láson hárá, a pletykálkodás tilalmából ered, ezért minden olyan esetben, ahol meg van engedve a láson hárá, ott nincs védve a személyes információ. A magánember titkainak a védelme ugyanis csak addig terjed, amíg az nem veszélyezteti a másik embert: mások vagy a közösség rovására nem védhető az egyiknek a titka, legyen szó a másik ember életéről, jóllétéről, vagyonáról.
Az egyik forrás arra, hogy mikor kell egy titkot felfedni (Encyclopedia uo. 696. oldal), az a bibliai előírás (3Mózes uo.) miszerint: „Ne maradj tétlen felebarátod vérénél”. Ebből az előírásból vezetik le a bölcsek, hogy kötelező mindenkinek veszély esetén akár a másik életét, akár a vagyonát menteni, ha képes rá, amibe beletartozik az az eset is, ha a birtokában levő információval tud neki segíteni. Ilyen eset lehet pl. hogy egy házasodni készülő pár egyik tagjáról tudok valamit, amit nagyon fontos lenne, hogy ismerje a leendő házastárs.
A titkok felfedése
Azonban még ilyenkor is vannak azonban korlátok, amik biztosítják, hogy tényleg csak abból a célból fedjék fel a titkot, amik kivételt képeznek a láson hárá tilalma alól. Jó iránymutatók ehhez a besúgókról szóló tanulmányomban felsorolt kritériumok (uo. 68. oldal):
1. Biztosnak kell lennünk abban, hogy a nyilvánosságra hozott információk valósak;
2. Nem szabad a leírtakban túlzásokba esnünk;
3. Elsődleges célunk az igazság feltárása, ne pedig a vétkes megszégyenítése legyen;
4. Csak akkor nyúlhatunk a nyilvánosság eszközéhez, ha kizárólag ez által lehetséges a helyzet orvoslása;
5. Ha úgy látjuk, hogy a nyilvánosságra hozatal miatt a „vétkes” többet fog bűnhődni a kelleténél, akkor ugyancsak el kell tekintenünk ettől az eszköztől.
Mindaz, amit a fentiekben leírtam, csak általános alapelvek. Ezen felül nagyon sok apró részlet és pontosítás van, amiket egyenként kell mérlegelni a konkrét esetben (lásd Encyclopedia uo. 694–699. oldal).
Összefoglalva tehát azt mondhatjuk, hogy minden ember titkai védve vannak egy zsidónál, legyen az rabbi vagy magánember, kivéve, ha a titok megőrzése egy másik embernek okozna kárt.
Üdvözlettel,
Oberlander Báruch
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.