A Tóra a négylábúakkal ellentétben a madarak esetében nem közli a kóserság ismérveit. Ehelyett 24 olyan madárfajtát sorol fel, melyek nem kóserek. Ebből logikusan következik, hogy minden más madár kóser. Csakhogy a helyzet nem ennyire egyszerű, hiszen ma nem tudjuk mindegyik, ott felsorolt madarat pontosan azonosítani, továbbá egyes fajoknál azt nem tudjuk, hogy melyik név pontosan melyik szárnyast takarja, illetve hogy a tórai besorolás szerint – ami nem vagy nem feltétlenül egyezik meg a biológiai besorolással – melyik madár tartozik a felsorolt tilalmas szárnyasok családjába.
A zsidó bölcsek általában egyetértenek abban, hogy semmiféle ragadozó madár nem kóser.
Emellett meghatározták, hogy a kóser madárnak kell, hogy legyen egy olyan lábujja, amelyik nem a többivel egy sorban áll (hanem például hátrafelé vagy feljebb), valamint kell, hogy legyen begye és olyan zúzája, melynek a belsejéből kézzel lehúzható a bőrréteg. Az, hogy ezeknek a feltételeknek egyszerre kell teljesülniük vagy elég egy vagy két feltétel megléte, viták tárgyát képezi a különböző rabbik között, így természetesen vannak vitatható kóserságú fajok is. Ide tartozik például a pézsmaréce vagy más néven néma kacsa, amelyet egyes közösségekben kósernak tartanak, máshol viszont nem.
Fontos szabály még a hagyomány elve, mely szerint ma azokat a madárfajokat tartják kósernek, amelyek fogyasztásának folyamatos hagyománya van.
Ide tartozik például a csirke, a kacsa és a liba, viszont a pulyka nem, így vannak olyan közösségek, ahol éppen ezért nem is fogyasztanak pulykahúst. A kacsával kapcsolatban tehát elmondhatjuk, hogy biztosan vannak kóser fajtái. Aggályos azonban a tömés gyakorlata, és – amellett, hogy számos országban ez tilos – sok rabbi egyetért abban, hogy tömött kacsát nem szabad fogyasztani, mert ez az állatkínzás kategóriájába esik, továbbá belső sérülést okozhat az állatnak, ami fogyasztásra alkalmatlanná teszi.
Fotó: Ramona Edwards on Unsplash