Egy jeruzsálemi buszon, a zsidó utasok között kitört vita megmutatta, hogyan születhet békevágy még a legfeszültebb időkben is.
Sarah Tuttle-Singer, a jeruzsálemi mindennapok érzékeny krónikása egy szokatlan történetet osztott meg. A rakétatámadások és merényletek árnyékában a zsidó utasok nem egymás ellen fordultak, hanem azon civakodtak, ki engedhesse át a helyét egy idős asszonynak. A történet egyszerre idézi fel a város sebeit és ad reményt a közösség emberi tartalékaira.
Egy „szörnyű vita” leirata
Múlt héten Sarah Tuttle-Singer, akinek jeruzsálemi életébe betekintést adó írásai igen népszerűek a közösségi médiában, egy „szörnyű vitáról” számolt be, ami egy jeruzsálemi buszon tört ki az utasok között.
„A tömött járművön szinte tapintani lehetett a feszültséget a hutik előző éjjeli rakétája és a Katarban végrehajtott izraeli támadás miatt. És természetesen ott volt még a két nappal korábbi ramoti merénylet, melyből a város épp csak elkezdett felocsúdni. Mindannyian egymáshoz nyomódtunk, váll feszült vállhoz, amikor felszállt egy asszony” – írja a 44 esztendős, amerikai születésű médiaszemélyiség.
„Hófehér haja volt, teljesen világosan látszott, hogy rendkívül komolyan veszi az ’élj százhúsz évig’ jókívánságot. Egyik kezében botot fogott, másik kezében almával, uborkával és egy gyanúsan whisky-nek tűnő üveggel telitömött szatyrot tartott, amivel a piacról igyekezett hazafelé.”
Zsidó csetepaté, valóságos összecsapás
Ekkor tört ki a csetepaté, fogalmazott Tuttle-Singer: „Egy ősz hajú férfi előrehajolt és gálánsan mutatta: ’Foglaljon helyet!’ Egy arab lány szintén felugrott: ’Nem, nem, asszonyom, ide üljön!’. Felállt egy jesivatanuló: ’Az én ülésem közelebb van.’
Én is felemelkedtem a helyemről: ’A következőnél leszállok, kérem, üljön le.’
’Én is leszállok a következő megállónál’ – akadékoskodott az ősz hajú férfi. ’De az én székem közelebb van’ – szállt vitába vele a jesivatanuló.”
„Ekkor aztán kitört az üvöltözés” – írja a blogger – „mindnyájan azért harcoltunk, hogy a miénk legyen a hely átadásának privilégiuma. A fehér hajú asszony azonban leintett mindnyájunkat: ’Gyerekek, gyerekek! Előbb születtem, mint Izrael állama. Fegyvereket csempésztem, hogy felépülhessen az ország. Tökéletesen meg tudok állni a saját lábamon.’”
„Mosolygott, és mosolyától leolvadtak róla az évek. Igaz valójában láttam őt: úttörő volt, harcos, királynő.
Mégsem ült vissza egyikünk sem.”
„Kívánom, hogy városunkban csak ilyen összecsapások legyenek!” – zárta sorait Tuttle-Singer.
A cikk a Gut Sábesz az 5785-ös év utolsó számában jelent meg az alábbi jókívánsággal:
„Ennél többet mi sem kívánhatunk az 5786. év utolsó lapszámában. Írassunk be egy békés új évre!”
A borítókép illusztráció. Forrás: Wikipédia.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.