Vámbéry Ármin egy szegény zsidó fiúból lett világhírű orientalista, aki dervisnek álcázva járta be Közép-Ázsiát, és még a helyi uralkodókat is sikerült megtévesztenie.
Vámbéry Ármin bal lába gyermekkorában lebénult, édesapját korán elvesztette, mégis elképesztő nyelvtehetségével és elszántságával egészen különleges pályát futott be. Isztambulban pasák közelébe került, majd egy álruhás közép-ázsiai expedíción olyan helyekre jutott el, ahová európai ember alig merészkedett. Később professzor, akadémikus és nemzetközileg ünnepelt tudós lett, miközben a magyarok eredetéről vallott nézeteivel komoly tudományos vihart kavart.
A félárva és -béna zsidó fiúcska
Vámbéry Ármin 1832-ben született Szentgyörgyön, szegény zsidó családban. A családnevük eredetileg Wamberger volt. Élete már egészen korán keserves fordulatot vett: hároméves korában lebénult a bal lába, amely miatt későbbi utazásai során is sántítva közlekedett. Édesapja még születése után meghalt, édesanyja pedig nehéz körülmények között nevelte.
Mindez azonban nem állhatott tehetsége útjába. Tizenhat éves korára már folyékonyan beszélt héberül, latinul, franciául és németül, miközben angolul, oroszul és több más nyelven is tanult. A török kultúra iránti érdeklődése pedig hamarosan egész életét meghatározta.
Dervisnek álcázva indult a veszélyes útra
1857-ben Eötvös József támogatásával Isztambulba utazott. Négy év alatt nem egyszerűen megtanulta a török nyelvet és megismerte az oszmán világot: annyira elsajátította a nyelvet és a helyi szokásokat, hogy Fuad pasa titkára lett.
A legnagyobb kaland azonban csak ezután következett. 1861-ben a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) támogatásával Ázsia felé indult, hogy a magyarok ősi nyomait kutassa. Isztambulból Rasid Effendi néven, szunnita dervisnek öltözve vágott neki az útnak.
Az út során nem csupán a sivatag és az ismeretlen tájak jelentettek veszélyt. Szamarkandban maga az emír fogta vallatóra, és több mint félórán keresztül kérdezgette. Vámbéry azonban olyan meggyőzően alakította a muzulmán dervis szerepét, hogy végül nemcsak szabadon engedték, hanem ajándékokkal is ellátták.
Világhírű tudós lett, de nem mindenki szerette
1864-ben tért vissza Pestre, utazásáról pedig hamarosan könyv született. A Közép-ázsiai utazás és angol változata, a Travels in Central Asia 1865-ben jelent meg, és Vámbéryből nemzetközi hírességet csinált. Londonban a legmagasabb társadalmi körökben fogadták, később pedig a brit királyi udvarban is megfordult.
Itthon azonban nem volt könnyű a helyzete. Egyetemi kinevezését eleinte ellenezték, részben zsidó származása és református áttérése miatt, de az is hátrányt jelentett, hogy nem rendelkezett érettségi bizonyítvánnyal és egyetemi tanulmányokat sem végzett. Végül mégis a budapesti egyetem tanára lett, és ott alapította meg a világ első turkológiai tanszékét.
„Háború” a magyarok eredetéről
Vámbéry legvitatottabb öröksége a magyar nyelv és nép eredetével kapcsolatos elmélete volt. A török–magyar kapcsolatok jelentőségét hangsúlyozta, és úgy vélte, hogy a magyarság történetében az ugor és a türk elemek keveredése meghatározó szerepet játszott.
Nézetei heves vitát váltottak ki a korszak tudósaival, különösen Budenz Józseffel. A konfliktus olyannyira elmérgesedett, hogy később „ugor–török háborúként” vált ismertté. Vámbéry azonban élete végéig ragaszkodott ahhoz, hogy a magyar nyelv és nép történetét nem lehet kizárólag egyetlen eredetre visszavezetni.
Büszke volt zsidó származására
Vámbéry Ármin 1913-ban halt meg Budapesten. Ami magánéletét illeti, többen tudni vélték, hogy áttért az iszlámra, ami valószínűleg, ha igaz is volt, akkor valamelyik úti kalandjához lehetett köthető, viszont sok zsidót megleptek temetésének körülményei, ahogy az
„[…] mint reformátust temették el. Tudjuk, hogy mohamedán hitre tért, de hogy kereszténnyé lett volna, arról önmaga nem nyilatkozott. Mindazonáltal mint felekezet nem akarjuk reklamálni. De megállapíthatjuk, hogy fajilag a miénk volt s ebben a minőségében is azok közé tartozott, akik, mint Beaconsfield, faji származásukra büszkék voltak és inkább kérkedve, mint szégyenkezve vallották zsidó eredetüket.”
Források:„Hirek – Vámbéri Ármin”, Egyenlőség, 1913. 32. évf. 38. szám, 9. o.; „Vámbéry Ármin”, Vasvárnapi Ujság, 1913. 60. évf. 38. szám, 750. o.
Borítókép: Wikipédia, AI javítással.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.