Így nyert a Rebbe egy nagyvonalú támogatót egy szép tfilinnel

1970-ben Sholom Ber Lipskar rabbi Miamiba költözött, hogy átvegye az „Oholei Torah” iskola vezetését. Egy véletlen találkozás és egy különös fogadás révén sikerült rávennie a sikeres üzletembert, Mel Landow-t, hogy először életében tfilint tegyen. A Rebbe apró gesztusa olyan lelki változást indított el, amely végül a zsidó oktatás és közösségi élet egyik legnagyobb támogatójává tette.

Tfilint tenni egy teniszkedvelő üzletemberre

1970-ben Miamiba költöztünk, mert engem választottak meg az ott működő „Oholei Torah” iskola igazgatójának. A munkám mellett kedd esténként Tórát tanítottam a helyi közösségben. Az egyik állandó résztvevő David Lifshultz, a neves teniszező volt, aki egyszer megemlítette, hogy az egyik játékpartnere nem más, mint Mel Landow, a Kennedy and Cohen nevű nagyvállalat tulajdonosa.

„Nagyon örülnék, ha egyszer tehetnék rá tfilint”

– jegyeztem meg. Davidnek voltak kétségei, hogy barátja kedvezően fogadna-e egy ilyen ajánlatot, de megmondta, hogy hol és mikor teniszeznek együtt legközelebb. Elmentem a megadott időben a pályára és két meccs között megkérdeztem Melt, hogy felrakná-e a tfilint. Nemet mondott, mire a következő ajánlatot tettem: „Ha David nyeri a következő meccset, maga felteszi a tfilint”. Mivel Mel nem csupán sikeres üzletember, hanem kiváló játékos is volt, magabiztosan belegyezett.

„David, mindent bele!” – szurkoltam lelkesen, így nem csoda, hogy meg is nyerte az összecsapást. Mel tartotta a szavát és felvette a tfilint. Valami megérinthette eközben, mert hamarosan állandó részvevője lett a keddi tanulókörnek. Általában a Rebbe beszédeit tanulmányoztuk, és Melt nagyon megfogták a Rebbe oktatásról vallott nézetei. Amikor azonban felajánlottam, hogy ismét vegye fel a tfilint, nem volt rá hajlandó. „Nem érdekel a tfilin, hagyjon vele” – mondta.

Nagyvonalú adomány a zsidó közösség javára

1972-ben az iskolám komoly pénzügyi nehézségekkel került szembe. Amikor Mel erről tudomást szerzett, meghívott az otthonába. Elmondta, hogy a cégét bevezették a tőzsdére és a legutóbb kapott osztalékából félmillió dollárt ajánl fel az intézménynek. Akkoriban ez hatalmas összeg volt, amit Mel a későbbiekben még többször meg is toldott.

A jó hírrel azonnal felhívtam a Rebbe titkárságát. Néhány nap múlva Hodakov rabbi, a Rebbe titkára keresett a következő üzenettel: „Nagyszerű lenne, ha tfilint rakna Mordecháj Saul Lanow-val”.  Éppen elkezdtem magyarázni, hogy ez nem olyan egyszerű, amikor meghallottam a Rebbe hangját a háttérben. Azonnal felugrottam a székből. „Mondja meg neki, hogy hamarosan ellátogatok az apósom [az előző rebbe] sírjához” – arra utalva, hogy ott majd imádkozik érte. Hodakov rabbi hozzátette, hogy ez jó alkalom arra, hogy tfilint tegyen.

„Vigyen neki egy gyönyörű tfilint” – hallottam még egyszer a Rebbe hangját a háttérből.

A Rebbe javaslatára saját tfilinjét ajándékozta oda

Erre elmondtam, hogy Miamiban csak gyenge minőségű tfilineket lehetett vásárolni, mire a Rebbe azt tanácsolta, hogy akkor a saját tfilinemet vigyem el neki, de szép tokban. Elmentem tehát a közeli judaika üzletbe, vettem egy pár olcsó tfilint és annak a díszes tokjába tettem a sajátomat. Ezután Melhez indultam és rögtön a tárgyra tértem:

„Lehet, hogy furcsának találja a kérésemet, de a mai napra való tekintettel, kérem vegye fel a tfilint”. Mel erre azt tudakolta, hogy vajon mitől olyan különleges ez a nap. „A Rebbe ma ellátogat az apósa sírjához és ha megtudná, hogy ön tfilint rakott, minden bizonnyal az imáiba foglalná a nevét” – feleltem. Mel erre igent mondott, sőt, ettől kezdve minden hétköznap tfilinben imádkozott.

Közös látogatás a Rebbe házában

Nem sokkal később együtt látogattam el a Rebbéhez Mellel, aki két nagyszabású tervvel érkezett. Szerette volna az iskolánk egy komoly projektjét támogatni, illetve Izraelben akart ingatlanfejlesztésbe fogni. Az volt az elképzelése, hogy golfpályát, teniszpályákat, élményfürdőt és konferencia-központot épít a Szentföldön, melyhez az izraeli kormány már ki is jelölt egy földterületet. A következő napra már egyeztetett is egy találkozót Pinchász Szápirral, a zsidó állam pénzügyminiszterével.

A Rebbe irodája előtt hosszú sor kígyózott és Melnek egyre kevesebb ideje maradt a repülőgépe indulásáig. Várakozás közben kérdezgette a körülöttünk lévőket, hogy milyen ügyben jöttek a Rebbéhez, majd a következővel fordult hozzám: „Inkább menjünk.

A Rebbe rendkívül elfoglalt, ne terheljük még az én ügyeimmel is”. Sikerült lebeszélnem erről, és még a repülőjegyét is át tudta tenni egy kora hajnali járatra. Végül sorra kerültünk. Miután bemutattam a Rebbének, elhagytam az irodát, mert szerettem volna, hogy kettesben beszélgessenek. „Nagyszerű fejlesztést hajtunk végre Izraelben” – mutatta be a tervét Mel, ám a Rebbe kevésbé volt lelkes.

„Valóban? De mi lesz azzal a több százezer zsidó gyerekkel, aki az utcán lófrál? És mi lesz azokkal, akik a drogokhoz nyúlnak? Mondja csak, ha valaki ellátogat önhöz, hol fogadja, a nappaliban vagy a fürdőszobában?”

– kérdezte. „Természetesen a nappaliban” – felelte Mel. „Akkor hát miért egy fürdőszobát épít Izraelben?” – folytatta a Rebbe, arra utalva, hogy Izraelben fontosabb dolgot is lehet építeni, mint egy fürdőkomplexumot”.

A Rebbe így fejezte ki köszönetét

Mel több mint egy órát töltött a Rebbénél és egészen elképedve lépett ki az ajtón. Másnap Hodakov rabbi telefonált és átadta a Rebbe Melnek szóló üzenetét: „Olyan zsidóval találkoztam, akit az Örökkévaló olyan képességekhez juttatott, melyekkel én sem rendelkezem. E képességeivel zsidó gyerekek százezreit juttathatja vissza a gyökereikhez. Általában nem látjuk egy épület alapjait, de önnél rendkívül erős és mély alapokat láttam”.

A következő nap levél is érkezett a Rebbétől Mel számára: „Azon tűnődtem, hogy miként fogadja majd az amerikai illemtől eltérő üdvözlésemet. Mert ha jól tudom, Amerikában az a szokás, hogy a bemutatkozáskor bókokkal árasztjuk el a másikat. Én azonban ahelyett, hogy kifejeztem volna önnek nagyrabecsülésemet, azonnal egy nagyszabású feladattal bíztam meg … Úgy éreztem, hogy a rendelkezésre álló rövid időt inkább életbevágó kezdeményezések megtárgyalására kell fordítanunk. Emellett biztos voltam benne, hogy kedvezően fogadja javaslataimat, hiszen már korábban is nagyszerű dolgokat vitt véghez”.

Mára a Mel Landow által szponzorált iskolákban több ezer gyerek tanult, akik közül többen vezető szerepet töltenek be a zsidó közösségben.

Sholom Ber Lipskar rabbi (1946–2025) több mint fél évszázadon keresztül szolgálta a floridai zsidókat. Éveken át áll a Landow Yeshiva Center élén, majd megalapította a Shul of Bal Harbour zsinagógát. Az interjú 2009-ben, 2011-ben és 2024-ben készült. Forrás: myencounter