Vannak történetek, amelyek nemcsak a hit erejéről, hanem az Isten-i gondviselés kézzel fogható jelenlétéről is tanúskodnak. Gali Goldberg, a 2021-ben elhunyt művésznő, életútja és küzdelmei épp ilyen történetet tárnak elénk. Egy asszonyét, aki két súlyos veszteségek után sem adta fel a reményt, és akinek életét örökre megváltoztatta a Rebbe.
Gali Goldberg zsidó művésznő és férje, David hosszú, fájdalmakkal és várakozással teli utat jártak be, mire szülőkké válhattak. Az örökbefogadás lehetőségének kapujában, útjuk a Lubavicsi Rebbe házába vezetett, aki nemcsak reményt, hanem konkrét jövőt is ígért számukra és ígérete csodával határos módon teljesült. David és Gali Goldberg visszaemlékezése.
Fiatalkori szerelem és korai veszteségek
A férjem és én is Chicago egyik elővárosában nőttünk fel, egy középosztálybeli zsidó családok által lakott negyedben. Már a gimnáziumban kinéztük egymást és végül 1965-ben házasodtunk össze. Az első terhességem problémamentesen indult, ám idővel kiderült, hogy a magzat nem fejlődik megfelelően. Az orvosok nem tudtak mit tenni. A hetedik hónapban beindult a szülés és sajnos a gyermekünk halva született.
Rettenetesen megrázott minket mindez, de nem adtuk fel a reményt. Mivel fiatal házasok voltunk, mindenképpen szerettünk volna gyerekeket. Egy másik városba költöztünk, és néhány év elteltével ismét várandós lettem. Egy új orvos felügyelte a terhességet, új kórházban vizsgáltak és a korábbinál sokkal vallásosabb életet kezdtünk élni, miután csatlakoztunk egy új zsinagógához, melyet egy nagyszerű rabbi vezetett. A legnagyobb bánatunkra azonban ez alkalommal is halva született meg a magzat.
Új utak, új próbák
Ezután Washingtonba költöztünk, ahol mindketten a CIA számára dolgoztunk. Az orvosok ekkor már azt javasolták, hogy ne essek többet teherbe, mert az súlyos egészségügyi problémákhoz vezethet, különös tekintettel a cukorbetegségemre. Eldöntöttük tehát, hogy örökbe fogadunk egy gyermeket. Felvettük a kapcsolatot a megfelelő hatósággal és várólistára kerültünk. Azonban hamarosan vissza kellett költöznünk Chicagóba, ahol kiderült, hogy az egész eljárást elölről kell kezdenünk.
Chicagóban, az Isten-i gondviselésnek hála, abban a lakónegyedben telepedtünk le, ahol Shlomo Zalman Hecht rabbi, az előző lubavicsi rebbe küldöttje is élt, aki ismerte a bátyámat Roy-t. Mivel a Tóra akkor már fontos szerepet játszott az életünkben, megkérdeztem Hecht rabbit, hogy milyen vallásjogi háttere van az adoptálásnak.
A rabbi rám nézett és így szólt: „Mielőtt az örökbefogadás mellett döntenek, találkozniuk kell egy rabbival, aki New Yorkban él”.
A Lubavicsi Rebbe előtt
Bár akkor még semmit sem tudtam a Chábád mozgalomról, beleegyeztem, hogy Hecht rabbi megszervezzen egy találkozót a Lubavicsi Rebbével. 1969-ben New Yorkba repültünk, ahol egy párhuzamos univerzumban találtuk magunkat. Egy tízgyermekes családnál kaptunk szállást. Nagyon kedvesek és vendégszeretőek voltak, de egészen másképpen éltek, mint amit addig bárhol láttunk. Elmentünk a Rebbe által vezetett haszid összejövetelre, melyet kiszlév hónap 19. tiszteletére rendeztek. Az a lelkesültség és energiaszint, amit ott tapasztaltunk, szintén nem volt máshoz fogható.
Ezt követte a személyes találkozás a Rebbével. Vasárnap éjjelre kaptunk időpontot. A Rebbe irodájának előszobája csordultig volt emberekkel. Úgy harmincan-negyvenen lehettek, köztük több neves személyiség. Az ajtóban Binjomin Klein rabbi állt, aki az óráját figyelve irányította a vendégek ki- és bemenetelét. Végül eljött a mi időnk.
Azonnal kiderült, hogy a Rebbe átható, kék szeméről és lélekig hatoló pillantásáról szóló történetek egy cseppet sem túloznak. Éreztük, hogy egy igen különleges ember társaságában vagyunk. Elmondtuk, hogy miért jöttünk és átadtuk Hecht rabbi levelét, aki részletesen elmagyarázta a helyzetünket. Eközben Klein rabbi többször ránk nyitotta az ajtót, mert lejárt a látogatásra kijelölt idő. A Rebbe ránk nézett és így szólt: „Lesz egy fiuk és egy lányuk. Neveljék őket a zsidóság szellemében. Jövőre jöjjenek vissza hozzám jó hírekkel”.
A Rebbe csodája, amire nincs más szó
Az egész találkozó talán tíz percig tartott, de alapjaiban változtatta meg az életünket. Rögtön a repülőtérre indultunk és már a taxiban elkezdtem lejegyezni mindent, ami történt, mert Chaya Sarah Hecht rebecen meghagyta, hogy a Rebbe minden egyes szavát rögzítenünk kell. Ezt követően azonnal teherbe estem és egy tökéletesen egészséges fiúnak adtam életet. Amikor a szülésnél az orvos közölte, hogy „fiú”, csak annyit mondtam, hogy tudom. Leírhatatlan spirituális élményben volt részem. A személyzet azt kérte, hogy adjunk nevet a gyereknek, de nem tudtunk döntésre jutni. Hecht rabbi éppen akkor telefonált és beavattuk a kétségeinkbe. „Talán Lev vagy Lévi, ezen gondolkodunk” – mondtuk. „A Rebbe édesapját Lévi Jiccháknak hívták” – mondta Hecht rabbi és mi ezt a nevet adtuk a fiunknak.
A Rebbe második ígérete
Mivel a Rebbe először egy fiút ígért nekünk és ez be is következett, ezért amikor ismét teherbe estem, biztos voltam benne, hogy lányom születik. Sajnos azonban elvetéltem. „A Rebbe nem említett ilyesmit, talán ismét el kellene utaznunk hozzá” – mondtam.
Nem sokkal ezután egy női konferencián vettem részt New Yorkban, melyet a Chábád szervezett. A Rebbe az egyik beszéde után minden résztvevővel szót váltott, egyenként léptek oda hozzá a megjelentek. A kérdéseinket egy cédulára írtuk fel előre és azt adtuk át neki. Leírtam, hogy mi történt és megkérdeztem, hogy mi tévő legyek. A Rebbe együttérzően nézett rám. „Menjen haza és tájékoztasson a jó hírekről” – mondta. Arra gondoltam, hogy ezek szerint mégis a megfelelő úton járunk, csak tennünk kellett egy kis kitérőt. Hamarosan teherbe estem és egy gyönyörű lánynak adtam életet, aki a Batja Ruth nevet kapta.
A hit nem mindig kérdés
Időnként, amikor a hitről beszélgetek valakivel, azt mondom, hogy a hitem kissé ingatag, de az Örökkévalóval való kapcsolatom nem kifejezetten a hitemen alapszik, hanem inkább tapasztalaton. Ekkor szoktam megosztani a fenti történetet. Nem vakhitről van szó tehát, hanem megtörtént eseményekről. Persze tagadhatnám a csodát és kereshetnék alternatív magyarázatokat, de az hálátlanság és vakság volna. Nem tudom, hogy a Rebbe milyen képességek és erők birtokában volt. Én csak annyit tehetek, hogy elmesélem a történetemet.
A 2021-ben elhunyt Gali Goldberg művészként tevékenykedett. Férje, David a CIA alkalmazásában állt, majd az üzleti életben helyezkedett el. Az interjú 2014 júliusában készült. Forrás: Myencounter.com
A borítókép illusztráció.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.