Jacob J. Hecht rabbi, a Lubavicsi Rebbe közeli híve egy régi oroszországi stetl lakóiról mesélt, akik egyszer egy vándor sorsjegyárus érkezésekor reménykedve vásároltak lottószelvényeket, bízva a jobb élet lehetőségében, a lottónyeremény megnyerésében.
Közülük azonban volt egy ember, Jankel, akit mindenki csak slemázelnek, azaz örök pechesnek tartott. Ő nem is akart játszani, ám végül mégis megvette a maga sorsjegyét. És csodák csodája, épp az ő száma nyert, így őt illette a lottónyeremény.
Amikor megkérdezték, minek köszönheti váratlan szerencséjét, tudományos magyarázattal állt elő. Szerinte egy nyerő szelvényhez ész és szerencse is kell. Logikája szerint a hetedik szám különleges jelentőséggel bír a zsidóságban, hiszen utal a szombatra, a smitá évre és a hákhél évre. Ezért, gondolta, ha a hetes szám ilyen szerencsés, akkor hétszer hét még nagyobb erővel bír – így megvette a 48-as számú sorsjegyet.
A lottónyereményhez szerencse is kell
„De hétszer hét az 49, nem 48!” – kiáltottak fel a többiek.
„Hát igen” – felelte Jankel. – „Ezért van szükség a szerencsére is az ész mellett. Sohasem voltam túl jó számtanból…”
Ez a humoros történet rávilágít arra, hogy a szerencse és a bölcsesség néha egészen váratlan módon fonódik össze – és hogy néha egy kis hibának is lehet szerencsés kimenetele.