Vajon mi a teendő, ha egy közösség nagyszabású gyermekprogramot szervez a zsinagógában, ahol természetesen lányok is részt vesznek? Ilyen esetben is érvényesek a nemek elkülönítését előíró szabályok, mint az imák során? – tette fel a kérdést a Crownheights.info weboldal, a választ pedig a lubavicsi Rebbe levelezésében találták meg.

A néhány évvel korábban alapított izraeli Kfár Chábádban 1956-ban ünnepséget szerveztek az előző rebbe, Joszef Jicchák Schneersohn rabbi megmenekülésének emlékére. A központi esemény helyszínéül a település zsinagógáját jelölték ki, ahová nagy számban vártak nem vallásos gyerekeket is a környező falvakból és városokból. Volt azonban néhány túlbuzgó fiatal, akik felháborodtak azon, hogy a zsinagóga férfiak által használt részére az ünnepség alatt lányokat is beengednek majd. A falu vezetősége meghajolt a nyomás alatt és az utolsó pillanatban visszavonták az engedélyt. A szervezőknek rövid idő alatt kellett új helyszínt találniuk, ami nem igazán volt alkalmas a célra és a gyermekprogram így nem sikerült valami fényesen.

Miután a Rebbe részletes beszámolót kapott a történtekről, két levelet fogalmazott meg: egyet a település vezetőségének, egy másikat pedig a rabbinak.

A Rebbe, miután megköszönte Kfár Chábád vezetőségének a megemlékezés ügyében kifejtett erőfeszítéseit, a következőt írta:

„Mindezzel együtt nagyon megdöbbentem azon a furcsa döntésükön, melynek értelmében a diáklányokat nem engedték be a központi zsinagógába, bár a rendezvényt nem az imádkozások idejében tartották. Ezt teljes mértékben elítélem. Ennek nincs semmi alapja és ezért érthetetlen a vezetőség döntése. Bízom benne, hogy a jövőben a vezetőség megszívleli a Báál Sém Tov szavait, mely szerint Isten nagyobb szeretet érez bármelyik zsidó irányában, mint amit az idős szülők éreznek egyetlen gyermekük iránt”.

A település rabbijának így írt a Rebbe: „Amikor megkérdeztem a rendezvény szervezőit, hogy miért nem egy megfelelő helyszínen tartották az ünnepséget, az a választ kaptam, hogy a központi zsinagógát szerették volna használni, de erre nem kaptak engedélyt vallási okokra hivatkozva. Mint Kfár Chábád rabbiját, arra kérem, hogy adjon választ a következőkre: 1. Hol található forrás a zsidó jogban vagy a haszid tanításokban erre a megdöbbentő eljárásra? 2. Honnan vették a bátorságot a vezetőség tagjai – akik nem rabbik -, hogy egy olyan döntést hozzanak, ami miatt száz lány nem hallhatta a Tóra szavait? Mindössze annyit kellett volna tenniük, hogy megkérdezik a rabbit, majd követik az utasítását. 3. Mindenki számára világos, hogy az ember életében vannak hullámhegyek és hullámvölgyek az istenfélelem tekintetében. Aki éppen egy ilyen hullámvölgyön megy keresztül, az talán el se menjen a zsinagógába? 4. A Talmudban (Szukka 51/a) az áll, hogy a nők beléphettek a Szentély udvarára”.

A Rebbe ezután még megjegyezte, hogy az apósa, az előző rebbe zsinagógájában rendeztek lányoknak szóló összejöveteleket. Ha tehát a túlbuzgó ifjak nem ismerik a haszid hagyományokat, forduljanak a rabbijukhoz és ne hozzanak önálló döntéseket. Ha az előző rebbe megengedte az efféle ünnepségeket a saját zsinagógájában, hogy mertek ezzel ellentétes döntésre jutni?