„Zsidóság-körkép” sorozatunkban annak járunk utána, hogyan látják a zsidóságot a közösség tagjai, illetve a közélet különböző szereplői. Győrfi Lászlót, a Semes Kóser Pékség tulajdonosát kérdeztük.
Ha társadalmi párbeszéd indulna arról, hogy épüljön egy új holokauszt emlékmű Budapesten, te mit javasolnál?
Nem csinálnék újat. A zsidóságomat a jelenben és a jövőben élem meg. Szeretném a borzalmakat magam mögött tudni. Igaz, hogy elvittem a családomat Auschwitzba, mindannyiunknak fontos volt, hogy elzarándokoljunk oda. De a mindennapi életünkben ez a tragédia már nem játszik szerepet. A jelenben próbálunk zsidóként élni és a jövőre koncentrálunk.
Milyen számodra egy ideális zsidó vezető?
Egy vezetőnek alázatosnak kell lennie. A miniszter szó jelentése szolga. Egy vezető szerintem szolga-lelkű, kicsit puritán, utat mutat a közösségnek. Nem biztos, hogy ez a jellemző ma. Vezetőként – ha nem is vallási vezetőként – azt látom, hogy az embernek példát kell mutatni, nem utasításokat adni, hanem inkább kérni. Ha emberileg nem mutat jó példát valaki, nem tud vezetőként működni.
Ha lakatlan szigetre kerülnél, kit vinnél mindenképp magaddal a minjenbe?
Három gyerekem van, ebből kettő vallásilag nagykorú, egyikük lány, a kicsi fiam pedig még csak tíz éves. A minjenbe fiút vinnék magammal, mert bár otthon nagyon demokratikus a légkör, de ebből a szempontból nem vagyok egalitárius. Szóval a nagyobbik fiamat vinném magammal, mert ő a kora miatt már a minjenbe beleszámít. Az is nagyon fontos, hogy neki még sokat kell tanulnia, ebben a helyzetben ezt megtehetné.
Milyennek képzeled az ideális zsidó iskolát?
Az iskola egy állomás a gyermekkor és a felnőttkor között. Egy ideális iskola szerintem klasszikus, poroszos. A tanár a hierarchiában a gyermek fölött áll. A tanár mondja meg, hogy mi a feladat, nem a gyerekhez alkalmazkodnak. Ez egy jó lecke, az embernek meg kell tanulnia alkalmazkodni. Az életben így tudja majd megállni a helyét. Az iskola nem egy család, a család meg nem iskola. A kettő kiegészíti egymást. Én nemrég – több mint harminc év után -visszaültem az iskolapadba. Ugyanaz a feeling. A diákok ülnek a padokban, jegyzetelnek, az előadó meg áll a „katedrán”. Jó érzés volt, otthon éreztem magam. Egy zsidó iskolának szerintem pontosan ugyanígy kellene működie.
Csinálnál-e valamit másképp a munkádban, hivatásodban, mint ahogy az elmúlt időszakban tetted?
Nem csinálnám másképpen. A véletlenek egybeesése az, hogy én most itt tartok. Közgazdász diplomám van, ezzel bármit lehet kezdeni. A főiskola mellett félállást vállaltam egy műszaki cégben, innen indultam azután egy saját vállalkozással, ami a mai napig működik. Ahogy elkezdett egyre fontosabbá válni a zsidóság a számomra, kértem a rabbimat, hogy szóljon, ha szüksége van rám. 2009-ben párhuzamosan elkezdtem a kóser pékség-kóser gasztro vonalat.… Az a különbség a két vállalkozás között, hogy az egyiket megtanultam és létrehoztam, a másikat létrehoztam és megtanultam.
A Siratófalnál mit kérnél a magyar zsidó közösség számára?
Elsősorban konszolidációt kérnék. Arra voltam a legbüszkébb, hogy amikor a pékség megalakult, azt szerettem volna, hogy minden igényt kielégítsen. Ennek érdekében leültünk a zsidó vezetőkkel, hogy megbeszéljük, melyik rabbinak milyen igényei vannak a pékséggel kapcsolatban. Leültek együtt és beszélgettek egymással a pékségről, de másról is. Olyan jó lenne, ha máskor is tudnának együttműködni, beszélgetni! El tudnám képzelni például, hogy az óbudai és a Frankel körzet együtt szervez vagy csinál valamit. Én jártam a Thököly útra, Lágymányosra, a családdal már több mint öt éve Óbudára járunk: Ez nagyon fontos számunkra, itt érezzük otthon magunkat. Sokat kaptunk és mi is sokat szeretnénk tenni ezért a fiatal közösségért.. Miért ne lehetnének közös programok, ünnepek, célok különböző körzetek vezetőivel, tagjaival?
Tíz év múlva hogyan szeretnéd látni magadat a zsidóságban, magad körül a zsidóságot?
Magyarországon jó zsidónak lenni összehasonlítva a környező országokkal. Amitől jó, azok a feltételek. Ez maradjon is így: legyenek zsidó iskolák, legyen kóser ellátás, éttermek, vendéglátó helyek! Rengeteg potenciál van még ebben! Szeretnék azon dolgozni, hogy nyugalom legyen, egyfajta integráció jöjjön létre. A kóser gasztronómiát szeretném továbbfejleszteni. Ehhez persze az is kell, hogy egyre többen egyenek kósert! Jó lenne, ha a gyerekeimnek is át tudnék örökíteni ebből valamit.
Melyik a hozzád legközelebb álló bibliai idézet? Miért?
Minden tórai könyv utolsó részén van egy mondat, amit állva mondunk: cházák, cházák, veniszcházék! Erősödjünk, erősödjünk és erősítsük egymást! Én abban hiszek, hogy együtt, közösen meg tudunk erősödni.
Lefkovics Zsófi
A sorozat eddigi részei: