Kóser gasztro: laffa

Hetiszakaszunk, a Vájigás egyik legfontosabb eleme a térséget sújtó több éves szárazság nyomán kialakult éhínség:

 

Kenyér pedig nem volt az egész országban, mert nyomasztó volt, az éhség nagyon; és elepedt Egyiptom országa és Kánaán országa az éhség miatt. (M.I. 47:13)

Számos helyen szóltunk már arról, hogy a kenyér, illetve az alapját adó búza(liszt) milyen fontos szerepet töltött be a bibliai időktől kezdve mind történelmileg, mind pedig vallási szempontból. Nem csoda, hogy József éppen ezeket küldi haza idős apjának:

Atyjának pedig küldött ilyeténképpen: Tíz szamarat, mely vitt Egyiptom legjavából és tíz nőstény szamarat, mely vitt gabonát és kenyeret, és eledelt atyjának az útra. (45:23)

 

Majd később, amikor a család már Egyiptomban tartózkodott:

És eltartotta József az ő atyját és testvéreit és atyjának egész házát kenyérrel a gyermekek száma szerint. (47:12)

Fáraó álmának megfejtése után Joszefet alkirállyá nevezte ki Egyiptom uralkodója, ő pedig hatalmas gabonaraktárakat épített, hogy a bőség éveiben legyen hol összegyűjteni a termést, és tárolni a szűk esztendőkre. Az éhínség leírásából is kiderül, hogy milyen alapvető élelmiszer volt nemcsak Izraelben, hanem Egyiptomban is a kenyér. Az emberek mindenüket odaadták érte Fáraó alkirályának, Joszefnek. Bár a szöveg sok helyen kenyérről beszél, valójában gabonáról van szó. Joszef előrelátása nemcsak az ország lakóinak életét mentette meg, de Fáraó tulajdonát és vagyonát is hatalmasra duzzasztotta.

És összeszedte József mind a pénzt, ami találtatott Egyiptom országában és Kánaán országában, a gabonáért, melyet azok vettek; és bevitte József a pénzt Fáraó házába… akkor eljött egész Egyiptom Józsefhez, mondván: Adj nekünk kenyeret, miért haljunk meg előtted, mert elfogyott a pénz. És mondta József: Adjátok ide marháitokat és én adok nektek marháitokért, ha elfogyott a pénz. És elhozták marháikat Józsefhez és adott nekik József kenyeret a lovakért, a juhnyájakért, a marhanyájakért és a szamarakért; és ellátta őket kenyérrel mind az ő marháikért abban az évben. De elmúlt az év és jöttek hozzá a második évben és mondták neki: Nem titkolhatjuk el urunk előtt, hogy elfogyott a pénz és a marhanyáj uramhoz jutott; nem maradt uram előtt semmi, csupán csak testünk és földünk… Vegyél meg minket és földünket kenyérért; és leszünk mi és földünk szolgái Fáraónak… És megvette József Egyiptom egész földjét Fáraó számára, mert eladták az egyiptomiak mindegyik az ő mezejét, mert erőt vett rajtuk az éhség… (47:13-20)

Ha már a hetiszakasz ennyit beszél a kenyérről, mi is egy különleges kenyérfélét ajánlunk. A közel-keleti laffát, száraz serpenyőben megsütött, kovászos lepényt, melyet apróra vágott sült hússal, zöldségekkel, vagy éppen sajttal tölthetünk meg egy kiadós vacsorához.

 

Laffa

párve

tojásmentes

60 dkg liszt

egy csomag élesztő

1 pohár langyos víz

2 kk cukor

3 kk só

½ pohár olaj

Az élesztőt a vízbe morzsoljuk, hozzáadjuk a cukrot, elkeverjük, és néhány percre félretesszük. Ezalatt a lisztet tálba szitáljuk, belekeverjük a sót, az olajat, és végül az élesztős keveréket is a tálba töltjük. Ha szükséges, adjunk hozzá még egy kevés langyos vizet, vagy lisztet. Rugalmas tésztát gyúrunk, majd néhány percig dagasztjuk. Kiolajozott tálban, letakarva fél órán át pihentetjük, majd ökölnyi méretű gömböket formázunk a tésztából. Újabb húsz percnyi pihentetés után egy serpenyőt felforrósítunk. Egy tésztadarabot lisztezett gyúródeszkán kinyújtunk, és a forró serpenyőben előbb az egyik, majd a másik oldalát sütjük meg. Figyeljünk oda, mert hamar megég, egy-egy perc elegendő mindkét oldalnak ahhoz, hogy átsüljön a laffa. Azonnal megtöltjük a kívánt töltelékkel, és forrón tálaljuk. Mivel a tésztában több a víz, mint az egyéb folyadék, a hámoci áldást kell rá elmondanunk kézmosás után, az étkezés végeztével pedig a birkát hámázon (asztali áldás) következik.

zsido.com

  • Küldés emailben