A Tórában olvasható kémek története, mely az előző hetiszakaszban szerepel, nem csupán egy balsikerű katonai felderítés krónikája. Spirituálisan sokkal mélyebb következményekkel járt: aláásta Izrael földjének szentségét, és megkérdőjelezte, hogy valóban érdemes-e az anyagi világban élni és a micvákat ott teljesíteni. A földi élet színtere hirtelen másodrendűnek tűnt, szinte fölöslegesnek, mintha a szentség kizárólag az elméleti Tóra-tanulásban létezne. Azonban nem minden fekete-fehér!
Most szombaton a Korách hetiszakasz került felolvasásra. A Lubavicsi Rebbe tanítása pedig a szakasz következő mondatán alapul: [Korách és szövetségesei] „odaálltak Mózes elé.” (4Mózes 16:2.)
A hetiszakasz konfliktusa egy félreértelmezésen alapul
Korách, Mózes unokatestvére, ebből a kémek jelentésének válságból indult ki, és saját, súlyosan félreértelmezett következtetéseit vonta le. Úgy látta, hogy ha a szellemiség önmagában is elégséges, akkor nincs szükség azokra, akik kizárólag a spiritualitásnak szentelik magukat: a lévitákra, a kohanitákra, vagy épp a főpapra. Korách logikája szerint mindenki egyformán szent, és így nincs szükség kiválasztott vezetői szerepekre.
Ez a gondolkodásmód azonban figyelmen kívül hagyja a Tóra egészének mélységét. Mózes válasza világos és irányt mutató: a papság nem hatalmi kiváltság, hanem szolgálat.
A kohaniták nem az anyagi világtól való elfordulás példái, hanem annak élő útmutatói. Ők azok, akik az Isten-i törvények tudásával, szertartásaikkal és jelenlétükkel irányt mutatnak egy olyan világban, ahol könnyű szem elől téveszteni az értékeket.
A Tóra hidat képez az anyagi és szellemi világ között
A zsidó gondolkodás szerint nem elég az igazságot tudni, hanem élni is kell azzal. Aki kizárólag a spiritualitásba menekül, az ugyanúgy tévúton járhat, mint aki csak a materiális világban él.
A Tóra lényege, hogy hidat képez a kettő között: hogy az anyagi világ ne váljon bálvánnyá, de ne is legyen elutasítva.
Ehhez viszont vezetőkre, példaképekre és világító fáklyákra van szükség. Olyanokra, akik képesek egyszerre állni az oltár mellett és a közösség szívében.
Korách tragédiája nem pusztán a lázadás bukása volt, hanem a meg nem értett Tóra szomorú következménye. A fekete-fehér gondolkodás („vagy mindenki pap, vagy senki sem”) nem veszi figyelembe az emberi közösségek komplexitását és a szentség fokozatait.
A szentség nem egyenlőségelven működik, hanem feladat- és felelősségalapon. És ez a különbség sokszor élet és halál kérdése. Szellemileg éppúgy, mint közösségileg.
A Lubavicsi Rebbe Napi bölcseletek című munkája alapján. (Likuté Szichot, 8. kötet, 108. o.)
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.