Mózes nemcsak a Tóra tanítója volt, hanem az emberi önfegyelem és alázat példaképe is. Dátán és Ávirám provokációira sem haraggal reagált, hanem higgadt bölcsességgel. De hogyan volt képes erre? És mit tanulhatunk tőle a mindennapi konfliktusaink kezelésében?
A düh könnyen eluralkodik rajtunk. Néha elég egyetlen szó, egy rosszul időzített megjegyzés, és máris robbanunk. Mindannyian ismerjük azt, amikor úgy érezzük, valaki „megnyomott egy gombot”, és hirtelen elveszítjük a kontrollt. A Tóra viszont világosan fogalmaz: nemcsak hogy uralkodnunk kell érzelmeinken, de a harag – a rabbinikus hagyomány szerint – egyenesen a bálványimádás bűnéhez mérhető. Ez a kemény kijelentés pedig rávilágít arra a mélyebb összefüggésre, amit Mózes példáján keresztül érthetünk meg igazán – írja tanításában Lazer Gurkow rabbi.
Mózes és a düh: hogyan tartotta vissza?
A Tóra legnagyobb vezetője, Mózes, élete során számtalan támadással nézett szembe, köztük két visszatérő szereplőtől: Dátántól és Ávirámtól. Ezek a férfiak már akkor ellene fordultak, amikor Mózes még Egyiptomban, a fáraó udvarában nevelkedett, és később is újra meg újra kétségbe vonták vezetői tekintélyét. Amikor csatlakoztak Kórach lázadásához, az senkit sem lepett meg.
És mégis: Mózes nem fordított hátat nekik. Meghívta őket beszélgetésre. Amikor ők gúnyosan elutasították a meghívást, Mózes nem megsértődött, hanem ő maga ment el hozzájuk. Ahelyett, hogy haraggal vagy hatalmi szóval reagált volna, Mózes alázatot és lelki erőt mutatott.
A Tóra szemlélete a haragról
A rabbinikus hagyomány különösen súlyosnak tekinti a haragot. A Bölcsek úgy tanították: „Aki haragra gerjed, az olyan, mintha bálványt imádna.” (Nedárim 22. b) Ez pedig nem költői túlzás, hanem mély teológiai kijelentés.
A harag ugyanis azt jelenti: nem fogadom el, hogy az, ami velem történik, az Örökkévaló akaratából történt.
A zsidó hit szerint Isten nemcsak általános irányítója a világnak, hanem minden egyes apró esemény – öröm és fájdalom – mögött is ott áll. Ha valaki megbánt engem, az ő döntése morálisan felelőssé tehető, de a tény, hogy én sérültem meg, csak akkor történhet meg, ha Isten is úgy akarja. Ha haragszom a másik emberre, akkor tulajdonképpen tagadom azt, hogy az Örökkévaló irányítja az eseményeket. Ez pedig a hit megbontása, spirituálisan akár a bálványimádás szintjére is süllyedhet.
Szabad akarat és Isten-i terv – ellentmondanak?
Felmerül a kérdés: ha valaki szándékosan árt nekem, hogyan fogadhatom el, hogy az Isten-i terv része volt? A válasz kettős: az, hogy ő rosszul döntött, az ő bűne. De hogy velem ez miért történt, az az Isten-i terv része. Az illető nem kényszerítve volt, hogy ártson, hanem ő választotta. De ha nem ő, akkor valaki más eszköz lehetett volna abban, hogy én ugyanúgy megtapasztaljam azt, amit az Örökkévaló elrendelt számomra.
Mózes így látta Dátánt és Ávirámot: mint embereket, akik rosszul választottak, de akik eszközei lettek valami nagyobb tervnek. Ezért nem haragudott rájuk – inkább sajnálta őket, mert tudta: velük az Örökkévaló külön számol majd el. Az ő dolga nem az ítélet volt, hanem az alázat és a hit gyakorlása.
Mit tanít tehát Mózes?
Amikor megbántanak, megsértenek vagy igazságtalanul bánnak velünk, a legkönnyebb út a düh. A nehezebb út – és a tórai út – az önvizsgálat, a hit és az önuralom útja. Fel kell tennünk a kérdést: mit tanulhatok ebből? Hogyan illeszkedik ez a történés az életem tágabb összefüggéseibe?
A Tóra nem azt tanítja, hogy soha ne érezzünk fájdalmat, hanem azt, hogy a harag helyett válasszuk a tudatosságot. Mózes példája arra tanít, hogy egy pillanatnyi ego helyett érdemes a nagyobb képet látni, és ezzel nem gyengébbek, hanem erősebbek leszünk.
A világ tele van váratlan pillanatokkal és provokációkkal, de a hit, hogy minden mögött ott áll az Örökkévaló, megmenthet bennünket attól, hogy elveszítsük önuralmunkat.
Mózes nem azért volt kiemelkedő, mert nem bántották, hanem mert még azokkal is elnéző tudott lenni, akik őt bántották. Ez az igazi vezetés. És ez az igazi hit.
A borítókép illusztráció. Forrás: MARCO LONGARI / AFP
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.